Magazin

A film szebb lesz, mint valaha – HDR a mozikban

HDR2Egy olyan technikai forradalom kezdete lappang a profi videós világ mélyén, ami megváltoztathatja a mozifilmek látványát. Fontosabb lehet, mint a 3D (és több a létjogosultsága), de kevesen tudnak róla, és még kevesebben látták működni. Valahol a merész rendezők között talán ott már bujkál az első, aki elkészíti majd a világ első HDR-moziját. És onnantól a film szebb lesz, mint valaha.

A két szép szemed

A két szép szemed egészen mást érzékel, mint egy kamera. Ahogyan a világot látod, az sokkal (félmilliárd évvel) fejlettebb, mint a mozis csúcstechnika; a vásznat senki se keveri össze a valósággal, és sokáig nem is fogja. A szemed az evolúció csodája.

Nem csak arról van szó, hogy térben látsz – azt az agyonhasznált 3D már megpróbálta szimulálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. És nem is csak arról, hogy a látásod „felbontása” százszor jobb, mint a legjobb képernyőé, hiszen már a mai HD-tévék is feszegetik a szabad szemmel (értelmes távolságból) megkülönböztethető képpontok sűrűségét, a leendő 4K pedig akadémikussá teszi a felbontásról szóló vitákat. Hanem szó van például a látható színek skálájáról és az érzékelhető fényerőről is, ebben pedig mostanáig esélye se volt a technikának megközelíteni téged.

Nézz egy fényes napon a tájra. Látod a halovány felhőket és az égbolt kékjének árnyalatait is, de az árnyékban lévő részletek is kivehetők, hiába sötétebbek (kivéve az extrém látási viszonyokat, amik a szemed képességeit is meghaladják, például a szembe sütő nap vagy a sarkvidékek hómezői). Az analóg (8, 16, 35, 70 mm filmes) és a digitális (CCD, CMOS) kamerák azonban képtelenek egyszerre rögzíteni a nagyon fényes és nagyon sötét mezőket. Szakkifejezéssel élve: egyetlen kamera vagy fényképezőgép dinamikatartománya sem közelíti meg az emberi szemét. A tárolásra és megjelenítésre szolgáló elterjedt formátumok és eszközök még tovább csökkentik az értéket.

A csalás: a HDR

Nem mintha a technika ne próbálkozna. Vess egy pillantást az alábbi képre! A bal alsó kockán a fényképezőgép szűk blendéje kevés fényt engedett be, s így sötét felvételt hozott létre; az égbolt jól látható, de az árnyékból elveszett az információ. A következő képeken a blende nyitásával párhuzamosan egyre jobban látod az árnyék részleteit, az égbolt viszont fehérré ég.

Fotó: Igor Irić, forrás: Wikipedia.
Fotó: Igor Irić, forrás: Wikipedia.

A nagy kocka? Az a csalás: a HDR-kép. Készíts több felvételt – túl- és alulexponáltakat –, add össze őket gondos utómunkával, és megkapod a HDR-t. High Dynamic Range: széles dinamikatartomány. A trükk különösen a digitális forradalom óta népszerű, bár Gustave le Gray francia fényképész már 1850-ben megcsinálta.

No persze az eredeti felvételeknek pontosan ugyanabból a szögből, mozdulatlan tárgyról kell készülniük. Még tovább bonyolítja a helyzetet az elkerülhetetlen (ám erősen szubjektív) „tone mapping”, mely eljárással a fotós a várható megjelenítőeszközön való kinézethez igazítja az egyes részletek színeit és kontrasztját. Ez azért fontos, mert hiába szeretne ő nagy fényerejű képrészletet összedolgozni az igen sötét részletekkel, ha aztán a néző monitora, vetítőgépe vagy fotópapírja képtelen e fényerőkülönbség visszaadására – ironikus módon tehát a HDR valójában az eredeti képek egyes részletein tapasztalható dinamikatartomány kreatív csökkentését (összedolgozását) jelenti. A fotós akaratától függően az eredmény aztán lehet a reális látáshoz közel álló, de akár festményszerű vagy egészen szürreális is.

Bár vannak olyan programok, melyek gyorsan összeállítanak egy-egy fényképet, az igazán jó HDR-fotó máig munkaigényes folyamat. Mozgóképen pedig abszolút kivitelezhetetlen.

De már nem sokáig. Nézd meg ezt a videót!

A forradalom küszöbén

Amit látsz, az forradalom: egy HDR-videóösszeállítás a RED Epic digitális kamera segítségével. Ross Colby Moore, fényképész, kameratechnikus és független rendező a kamera nyers („RAW”, feldolgozatlan) adataiból nyert ki először egy két fokkal túlexponált, majd egy két fokkal alulexponált képet, és a kettőt összedolgozta a Photomatix HDR-készítő programban. (A „fok” a blende vagy „írisz” nevű takaróeszköz – és így a gépbe jutó fényerő – beállítását jelenti, egy fok föl vagy le egyenlő a fényerő duplázásával vagy felezésével.)

Az eredmény még nem tökéletes. A sötét részek zajosak lettek (Colbynak néhol bele is kellett nyúlnia a kép részleteibe a zajcsökkentés érdekében), a kodek (a videót tömörítő algoritmus) pedig csak tovább erősíti a zaj problémáját. A legfényesebb helyek, mint a neonreklámok, lehetnének valódibbak is. Néhol az élesség is megszenvedte az utómunkát. Az összkép azonban lenyűgöző.

A feladat persze megoldhatatlan lenne, ha a RED Epic kamera nem képes mind a fényes, mind a sötét részleteket kellő tisztasággal megragadni az adott képkocka rögzítése alatt. Amelyik részlet nincs ott a kamera digitális nyersanyagában, azt a HDR-utómunka sem varázsolja bele. A RED Epic dinamikatartománya tehát önmagában is elismerésre méltó. S hogy mennyire az, annak megértéséhez kissé bele kell mélyednünk a hagyományos (filmszalagos) és a digitális kamerák közötti különbségbe.

35 mm vs. CMOS

A mozikamerák hagyományosan kiváló 35 milliméteres nyersanyagra dolgoztak. A filmszalag előnye, hogy csodálatosan tudja megragadni a nagyon fényes részleteket, hátránya, hogy sokkal kevésbé teljesít a sötétben; mindkettő okán a mozi ősideje óta hatalmas bevilágító munkára volt szükség. A kezdeti elektronikus szenzorok még e hátránya mellett sem közelítették meg a 35 mm-es film dinamikaátfogását. Amióta viszont merész rendezők kísérletezni kezdtek a digitális mozifilmmel, a technika gyors fejlődésnek indult. A CCD és CMOS (digitális szenzorok) már a kétezres évek közepétől legyőzték a filmet az alacsony fényerejű jelenetekben; ezt használta ki például Michael Mann a Collateral máig is legendás éjjeli városképeiben.

Napjainkra a legjobb (és legdrágább) digitális kamerák szenzorai megközelítik a filmet, bár még nem érik utol; a dinamikatartományban és különösen az erősen fényes helyek attraktív megjelenítésében a vén 35 mm-es még vezet. A legmodernebb darabok (például a Sony F65) már olyan dinamikatartományra képesek, aminek az elérése pár évvel ezelőtt még HDR-utómunkát követelt volna. A RED kameragyártó cég HDRx technikája pedig megkísérelte egy fokkal emelni a tétet: e technológia minden képkockát kétszer rögzít (fényes és sötét expozícióval), így hozva létre a 35 mm-es filmen is túlmutató HDR-hatást. A technika hátránya, hogy csak alig-alig mozgó képek esetén alkalmazható, mivel ha a kép gyors, akkor két expozíció között óhatatlanul látszani fog az eltérés – a HDRx inkább kísérleti eszköz tehát, semmint valóban használható.

Miért jó neked a HDR?

HDR1

A digitális kamerák fejlődése töretlen, és az érzékelőik előbb-utóbb felül fogják múlni a filmszalagot. Addig azonban, amíg ez meg nem történik, a technika talán a HDR-féle kis csalás irányába mozdul el a legkreatívabb kezekben.

A tág fényerőtartomány egyértelmű erénye az így elérhető reálisabb kép. Minél közelebb áll a vásznon (vagy a képernyőn) megjeleníthető látvány a szem képességeihez, annál valóságosabbnak hat, és – bár ez ízlésfüggő lehet – annál szebbnek is mondható. A HDR, jól használva, egészen új látványvilágot tárhat elénk, valami olyasmi, eddig sose látottat, mint amilyenek a Collateral már emlegett éjjeli felvételei voltak, csak ezúttal nappal, színesebben, szabadabban.

Vagy ha a filmes úgy akarja, létrehozhat akár szürreálisan élénk vagy festményszerű szín- és fényvilágot is. Éppen ez okozza a HDR egyik problémáját: mivel a képek mesterséges feldolgozásáról van szó, a színek és részletek összedolgozása olyan kreatív döntés, amely a művész egyéni látásmódjától függ. Egy HDR-mozifilm Tim Burtontől radikálisan különbözne egy HDR Michael Mann-filmtől, és mindkettőnek meglennének a maga rajongói és ellenzői.

Szakmai körökben már folyik a vita a technika mozis létjogosultságáról. Nem mindenki ért egyet a HDR filmes alkalmazhatóságával. Az ellenzők szerint a HDR nem a valósághoz hűbb képet hoz létre, hanem inkább videojátékszerű látványt. A példavideón csakugyan érezhető valami műviség, bár erről az egyelőre még tökéletlen utómunka is tehet.

További gátló tényező, hogy egyetlen film vagy fotó sem lehet szebb, ha a megjelenítőeszközök elrontják. A mozifilm nem lesz fényesebb, mint amire a vetítőgép képes, és a magyar mozitermekben gyakoriak a túlhasznált, csökkent fényerejű égők (hogy a hibás lencsékről vagy vásznakról ne is beszéljünk). Otthon sem fog egy film jobban világítani a monitor vagy projektor maximális erejénél, mint ahogy a fekete is csak szürkécske marad, ha világos szobában nézzük, bármennyit is javít rajta agyunk a relatív fényérzékelés képességével.

De ha a HDR révén a látható részletek száma és így a kép élethűsége megnövekszik, az még a technika hátrányaival együtt is új kifejezőerőt adhat a legbátrabb rendezők és operatőrök kezébe.

A cikk fő forrásául a Red Shark News összefoglalói szolgáltak.
Köszönet a szakmai ellenőrzésért Havasmezői Tünde fotográfusnak és Pákozdi Attila videovágónak.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

  • […] A Filmtekercs cikksorozatot indított a mozi technikai forradalmairól. Mostani, három részes írásunkban a 3D-őrületnek járunk utána pro és kontra, és megpróbáljuk megjósolni a sorsát is. Cikkünk első része a technika alapjairól szól, második és harmadik része pedig a mellette és ellene szóló érvekről. (Sorozatunk első cikkében a HDR-ről írtunk.) […]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya