Magazin

A Frankofón-Afrika három gyöngye

seherA csádi Egy néma kiáltás után a Frankofón Filmnapoknak köszönhetően újabb afrikai filmeket üdvözölhettünk a magyar mozikban, szám szerint négyet: egy kongói zenés dokumentumfilmet (Benda Bilili!), egy tunéziai pszichothrillert (Titkok), egy egyiptomi politikai (Mondj egy mesét Seherezádé!) és egy marokkói történelmi drámát (Mogador szerelmesei). Utóbbi filmhez sajnos nem volt szerencsém, viszont az előbbiekhez fűződő kellemes meglepetésekről néhány gondolattal beszámolok.

A Benda Bilili! című kongói dokumentumfilm az azonos nevű világzenei zenészcsapat háttértörténetét dolgozza fel finom humorral fűszerezett szívhez szóló modorban. A film a kongói nyomornegyedek világába kalauzolja el a nézőket, ahol már a gyerekek is felnőtteket meghazudtoló keménységgel vallanak az életben maradásról, zsebtolvajlásból és agresszív koldulásból tartják el magukat, s csak keveseknek adatik meg a kiemelkedés lehetősége. A Benda Bilili! tagjai ilyen utcagyerekek, illetve olyan meglett férfiak, akik egyedül a zene szeretetének köszönhették, hogy ifjoncként nem süllyedtek el a bűn mocskában. Nap, mint nap a város meghatározott pontjain – pl. a kinshasai állatkert parkjában – játszanak összetákolt hangszereiken, s tanítgatják és szórakoztatják az odasereglett gyerekeket, hogy aztán egy átázott kartonpapírra hajtsák le éjszakára fejüket. Legalábbis így megy ez, míg egy külföldi forgatócsoport fel nem fedezi őket.

Hosszadalmasan ki lehetne térni arra is, hogy a zenekar nagy része mozgássérült, a gyermekbénulás áldozata, de sem ők, sem környezetük nem foglalkozik e ténnyel. Teljes életet élnek, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egyikük felesége első európai turnéjuk előtt úgy búcsúzik el férjétől, hogy az „tartsa a gatyájában a farkát.” Ő pedig valószínűleg benn is tartja, hiszen a Benda Bilili! tagjai mára nemzeti példaképek és zenei idolok. Bonyolultabb életkörülményeik ellenére minden fellépésükből az elevenség és a ritmusok szeretete sugárzik, családjaikat és barátaikat így tartják el, s bár ma már nagykövetekkel is kezelnek, még mindig őszinte egyszerűséggel reagálnak az első hóra, a szállodai tűzjelzők működésére vagy a fesztiválközönség szeretetére, s dalszövegeikben kíméletlenül kitárgyalják az utcai élet kínjait. Május 6-án a Művészetek Palotájában a magyar közönség is élőben láthatja és hallhatja őket.

benda

A tunéziai Titkok és az egyiptomi Mondj egy mesét Seherezádé! más-más modorban és megközelítésben beszélt ugyanarról a súlyos témáról, a női elnyomásról. A Titkokból Raja Amari rendező jószerivel száműzi a férfiakat, ha olykor fel is bukkan egy-egy hímnemű szereplő, általában alkoholt vedelő, szexéhes karakterként ábrázolja őket. Három nő – lányok és az édesanyjuk – él együtt egy elhagyatott házban, a külvilágtól csaknem teljesen elzártan és monoton békésségben, míg egy kínos napon egy szerelmespár le nem telepedik náluk. Az őslakosoknak természetesen reagálniuk kell a jövevényekre, tűsarkújával együtt el is rabolják a villa újdonsült nőtagját.

A Titkok úgy épül fel, mint egy vöröshagyma, lehetetlen minden oldalát épségben felfejteni, mivel Raja Amari tudatosan hallgat el információkat a nézők elől. A helyszínt mindvégig körüllengi bizonyos földöntúli sejtelem, a rokoni kapcsolatokat nehéz kibogozni, de arra sem derül fény, hogy az idegen lány miért ragad le a három muzulmán grácia között. Csak találgatni tudunk, viszont néhány régi fénykép, egy-egy elejtett mondat, éjszakai puffanások azt sugallják, hogy a nők közötti generációs konfliktusnál súlyosabb események zajlottak és zajlanak a háttérben. A családi dráma alig észrevehetően átfordul pszichothrillerbe. A nők közötti kapcsolatokat kibeszéletlen problémák sorvasztják. Szőrtelenítés bujdosás közben, rideg maszturbáció, erőszakkal lereagált szépítkezés és hasonló cselekedetek generálják a modern női öntudat és a muzulmán hagyományok ellentétét. A férfiak hiánya helyett csak az anya- és nővérgyilkosság drasztikuma oldhatja fel a kulturális tradíciók tudatalatt zsibbasztó béklyóit.

les secrets

A Mondj egy mesét Seherezádé! című egyiptomi filmben ellenben már olyannyira hangsúlyos a férfiak jelenléte, hogy a film nyitányában Yousry Nasrallah leforgatta a filmtörténet egyik legszenvedélyesebb, egyébként futópadon(!) kezdődő szex-jelenetét. Kár, hogy a hevület végül brutalitásba torkollik, a szerelmespár kapcsolatába karrier-ellentétek rondítanak bele. A férfi az állami berendezkedés megváltoztatása kapcsán akár egy lap főszerkesztői székébe is kerülhet, csakhogy neje – Mona Zaki egyébként az egyik leggyönyörűbb nő, akit eddigi rövid életemben a vásznon láttam – televíziós műsorában gyakran kerülget politikai témákat. Rá is szólnak a férfira felülről, hogy ez így nem megy, s a nő jó házastárs módjára reagál, női riportműsorok készítésére áll át. Csakhamar azonban kiderül, hogy Egyiptomban nincs az a női téma, amely ne lenne egyben politikai téma is.

A Mondj egy mesét Seherezádé! négy női történetet mesél el. Yousry Nasrallah hármat a riportműsoron keresztül mutat meg, míg a negyedikben lényegében azt tárja fel, hogy miként lesz a főhősnőből saját talkshowjának szenvedő alanya. S valóban kényes kérdések merülnek fel. A szexualitás megéléséért cserébe a gyengébbik nem a házasság útján lényegében maradék szabadságjogait is elveszíti, ha pedig mégis felvállalják a házasság előtti szexet, s a férfi csak kihasználja őket, még lelki jogorvoslatot sem nyerhetnek ún. becstelenségük miatt. A főhősnő pedig még saját kárára is szembesíti az egyiptomi társadalmat ezen problémákkal, apró csatákat meg is nyer, s csak remélni lehet, hogy a muzulmán nőiség egyszer , talán kulturális kompromisszumok útján, a háborúban is megszerzi a végső győzelmet.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya