Magazin

A halott város Debrecenben

Egy nem mindennapi zeneszerző darabját mutatták be a debreceni Csokonai Színházban: Magyarországon a cívisvárosban játsszák először Erich Wolfgang Korngold A halott város című operáját.

Korngold neve ugyan keveseknek ismerős, munkásságának örökségével mégis mindenki találkozott, aki már látott egynéhány filmet. 1897-ben született Brünnben, és már gyerekkorától kezdve muzsikusnak szánták: a zenekritikus apa fiát már 5 éves korától zongorázni tanította. Mindössze 19 volt, amikor bemutatták első operáit: a Polükratész gyűrűjét és a Violantát. Max Reinhardt rendező kérésére 1929-ben Amerikába vándorolt, ahol filmstúdióknak kezdett el dolgozni: először a Paramount, később pedig a Warner Bros. kötött vele szerződést. Itt a kalandfilmek zenéjének szerzésére „szakosodott”: őt tarják az úgynevezett hollywoodi hangzás egyik kidolgozójának. Az ő szemében a filmzene énekhang nélküli opera volt. Fontosnak tartotta, hogy minden szereplőnek külön vezérmotívumot komponáljon.

Munkássága elismeréseként az Anthony Adverse című filmért Oscart nyert 1936-ban, azonban ekkor még a stúdiók zenei részlegének vezetői kapták a díjat, nem a komponisták. Két évvel később viszont megváltoztatták a rendszert, és a The Adventures of Robin Hoodért immár maga Korngold vehette át a kitüntetést. Zsidó származása miatt nem tudott hazatérni Ausztriába, ezért végleg az Egyesült Államokban maradt. 1957-es haláláig folyamatosan ingázott a film- és a komolyzene világa között.

Korngold zenéjén leginkább Puccinira emlékeztető hatások érhetők tetten – talán emiatt is lett az olasz zeneszerző A halott város egyik legismertebb rajongója. Korngold hollywoodi műveinek jelentőségét a darab karmestere, Kocsár Balázs is méltatja: „Ő volt az egyike azoknak, akik – éppen a puccinis hatáson nevelkedve – megteremtik azt a szimfonikus filmzenét, amely a mai közönségnek a Csillagok háborújából vagy A Karib-tenger kalózaiból lehet ismerős.

A halott várost – amit élete egyik fő művének tekintenek – 23 évesen szerezte. A történet Bruges-ben játszódik, főszereplője Paul, aki halott feleségét, Marie-t gyászolja, mikor találkozik az asszonyra kísértetiesen hasonlító Mariettával. Ebből is látszik, hogy alapvetően sötét tónusú darabról van szó, amely olyan univerzális témákkal foglalkozik, mint a gyász, a szerelem és a vágyakozás. A két főszerepet a Magyar Állami Operaházból ismert Rálik Szilvia és Nyári Zoltán játssza, előbbi kettős szerepben: a halott feleséget és annak hasonmását, a bohém táncosnőt is ő alakítja.

A darabot január 27-én mutatták be a Csokonai Színházban, és egészen márciusig fogják játszani.

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!