Ha újraszülethetnék a hatvanas években akkor 1979-1989 között biztos, hogy Nyugat-Berlinben pecóznék. Ha szerencsém lenne, Nick Cave-vel. Ehhez hasonló érzéseket és legfőképp irigységet kelthet bennünk a B-Movie, hiszen minden nehézség ellenére iszonyat vagány volt az NSZK a fal leomlását megelőző évtizedben.
Míg nálunk a csontig hatoló moszkvai punk és a susu bolondság kettős természete uralta a rendszerváltást megelőző évtizedet filmben és zenében egyaránt, addig a nyugat-berlini underground egészen más szinteken követte le az uralkodó állapotokat. A berlini fal egyfajta burkot vont a nyugat-berlini művészek köré, ami kivételes lehetőségeket teremtett számukra. A társadalmi kívülállás retorziók helyett különleges együttállásokat eredményezett, a kreativitás olyan szintű kulminálását és kibontakozását, melyre azóta sem volt példa.
Amikor Mark Reederhez is eljutottak az elementáris erővel bíró dallamok, úgy döntött, otthagyja kis zeneboltját Manchesterben és a saját szemével is megnézi, hol partizik Iggy Pop és David Bowie. Mindez 1979-ben történt, és mivel kameráját is magával vitte, így többek között a punk rock mozgalmaknak és egyéb alternatív szubkultúráknak helyet adó SO36 klub is feltűnik a filmben. A B-Movieból az is kiderül, hogy Mark kezdetben kidobóemberként, majd a Malaria! nevű, kísérleti zenét játszó lánycsapat menedzsereként (habár ezzel a szóval csak a zenekar tagok illették, maga Mark szerette inkább „mindenesnek” hívni magát), később a német avangárd-indusztriál zenét játszó, nonkonformista Einstürzende Neubauten hangmérnökeként dolgozott.
Mark Reeder archív felvételei – amin legtöbbször ő maga is szerepel – adják a film keretét, miközben más talált anyagokkal kiegészülve egészen elképesztő látleletet kapunk Berlin skizofrén mivoltáról, a „világon kívüli világról”, ahol ebben az időszakban olyan arcok nyitogatták szárnyaikat, mint az említett Einstürzende Neubauten frontembere, Blixa Bargeld vagy az éppen Belinbe érkező Nick Cave. Klaus Maeck, az egyik társrendező és producer számolt be arról a vele készített interjúnkban, hogy az egyik legnehezebb feladatot a különböző felvételek felkutatása és összeillesztése jelentette. A film ugyanis amatőr Super 8-as és Super 16-os, illetve más videófelvételekből tevődik össze, amelyek képminősége közel sem azonos. Mindez azonban ahelyett, hogy zavaróvá válna, csak még élvezetesebbé teszi a mára már történeti jelentőséggel bíró filmanyagot.
Önmagában Mark Reeder Berlinben töltött évei, illetve a filmet kísérő kommentárja csak laza összekötő elemként funkcionál a filmben, nem válik erőltetetté vagy zavaróvá, mert teret enged más művészek bemutatására. A film a kaotikus Berlin zenetörténetének leképezésére vállalkozik, a Die Toten Hosentől kezdve, Nick Cave, David Bowie, az első Love Parade és David Hasselhoff megjelenésén át egészen a techno és a rave megszületéséig, a Westbamig.
Ami számomra különösen szimpatikus volt a filmben, hogy a zenei szférán felülemelkedve a rendezők igyekeztek bizonyos társadalmi összefüggésekre is rávilágítani. A nyugat-berlini művészek érdektelensége a fal, illetve Kelet-Berlin iránt, ahol minden „szürke és unalmas”, vagy az évtized végére kipukkanó varázsburok avagy a fal leomlásának következményei, amely a korábbi kreatív légkör kimerülésével és kiábrándult ürességérzéssel társult, csak hozzátesznek a film értékéhez.
Több film napvilágot látott Berlin kaotikus évtizedéről. Wim Wenders Berlin felett az ég című legendás darabjában Nick Cave élő klubkoncertet ad Blixa Bardelddel. Kettejük kapcsolata a tavaly debütált 20.000 nap a földönben is megmutatkozik, közös jelenetükben. Ezen kívül dokumentumfilmek is készültek a kultikus SO36 klubról és magáról az Einstürzende Neubautenről is. A B-Movieban az a jó, hogy mintha mindezeket formálná egésszé, Berlint, a zenét és a különböző művészeket mutatja be egy zenetörténeti gyorstalpalóként, de nem katalógusszerűen, sokkal inkább klipszerű elemekkel él, a film végére a nyakunk fájni kezd a sok fejmozgástól, de vannak jelenetek, amikor kifejezetten nehéz ülve maradni.
A februárban a Berlinalén bemutatkozott B-Movie forgalmazása a filmben szereplő rengeteg zene jogdíjköltségei miatt egyelőre várat magára, fesztiválokon, illetve DVD-n azonban megnézhető. Alább összegyűjtöttünk nektek a filmben elhangzó zenék közül jónéhányat, így ha a filmet nem is láttátok, a zenékből kiérezhető az a fajta elborult, ugyanakkor rendkívül szerethető létmód, amit maga a film is közvetít.
https://www.youtube.com/playlist?list=PL1aUgqyKXkAZSw85n3-10NKCcZ4EhuUyG
