Magazin

A kulisszák mögött: Családi üzelmek

5E0A2878.JPGVégy egy drogdílert, egy sztriptíztáncosnőt, két kiábrándult kamaszt, adj hozzá egy marihuánával megrakott lakókocsit, egy mérges drogbárót, egy még mérgesebb tarantulapókot, valamint rengeteg kalamajkát, és megkapod Milleréket. De lássuk csak, hogyan is készült a Családi üzelmek!

„David terve nem teljes agyrém – magyarázza a Családi üzelmek rendezője, Rawson Marshall Thurber. – Egy harmincas, magányos férfit rögtön kiszúrnak a drogcsempészekre vadászó mexikói határőrök. De ha a július 4-i hétvégén egy átlagcsalád kiruccanásra indul lakókocsijával Mexikóba, ez nem kelt semmilyen feltűnést.”

A zseniális tervről azonban hamar kiderül, hogy mégsem olyan zseniális – és problémák okozója nem csupán a kerekekbe rejtett irdatlan mennyiségű kábítószer.

„David Clark piti díler, aki életében először lép ki a nagypályára – veszi át a szót Chris Bender producer. – Bizonytalanul mozog ezen a veszélyes terepen, ráadásul bűntársai, akik a családját alakítják, csupa olyan figura, akikben nem bízik.”

Davidet Jason Sudeikis, Rose-t Jennifer Aniston alakítja a filmben. A történetben nem szívelik egymást, a valóságban viszont régi jóbarátok. Már több filmben játszottak együtt, de a Családi üzelmek az első, amiben mindketten főszereplők.

„Mióta befejeztük a Förtelmes főnököket, alig vártam, hogy újból együtt játszhassunk, és ne csak néhány jelenetben, hanem egy egész filmben – mondja Aniston. – Jason elképesztően vicces és kedves srác, a forgatókönyv pedig olyan mulatságos, hogy könnyű volt igent mondanom a felkérésre.”

„A sztori nem csak mókás, de izgalmas is – fűzi hozzá Sudeikis –, és van egy rejtett üzenete: az embernek nem feltétlenül az a családja, amibe beleszületik, hanem az, amit választ.”

A Családi üzelmek ötlete az Egyesült Államok és Mexikó határán született meg. „Egy időben többször is kiruccantam Mexikóba, hogy kiszellőztessem a fejemet – meséli Steve Faber író –, és a határon gyakran láttam, miféle fickókat ellenőriznek a kutyás határőrök. Azon gondolkodtam, hogy ha annyira szeretnének füvet csempészni, vajon miért nem öltenek egy kicsit konszolidáltabb külsőt? Mondjuk, miért nem vágatják le a derékig érő hajukat, és cserélik le valami szolid lakókocsira az összevissza pingált járgányukat? Akkor a kutya se figyelne rájuk.”

Bob Fisher társíró hasonló tapasztalatokat gyűjtött. „A lakókocsis családok ellenőrzés nélkül suhannak át a határon. Ez adta az ötletet a kisstílű drogdílerről, aki lakókocsit bérel, és kamucsaládot toboroz, hogy átcsempésszen egy szállítmány füvet a határon.”

Sean Anders és John Morris forgatókönyvírók nagy kedvvel fejlesztették tovább Faberék alapsztoriját. „Az első pillanattól imádtuk ezt a négy magányos, kiábrándult figurát, akiknek családként kell megoldaniuk egy nehéz és veszélyes feladatot – magyarázza Anders. – Ennél jobb alaphelyzetet egy komédia számára elképzelni se lehet.”

we_re_the_millersAmikor először találkozunk David Clarkkal, barátságos marihuána-árusnak látjuk, aki Denverben házról házra jár, hogy ellássa hűséges vásárlóit. „Nem az utcán árul – mondja a figuráról Sudeikis –, hanem telefonhívásra vagy SMS-re házhoz megy. Szakácsok, üzletemberek, háziasszonyok, családanyák a kuncsaftjai, másfajta vevőkör, mint amire az ember egy drogdíler kapcsán asszociál. David élvezi ezt az életformát. Szabad, független, nem keres túl sokat, de legalább a saját időbeosztása szerint dolgozik.”

Azonban minden megváltozik, amikor David megpróbál kihúzni a pácból egy csöves punklányt, akit néhány suhanc molesztál. David nagy árat fizet a jócselekedetért: a kölykök kirabolják, elviszik az árut és a bevételt is, dühös főnöke pedig olyan ajánlattal kínálja meg, amire David nem mondhat nemet. Mexikóba kell utaznia egy „kevés” drogért: ha elvégzi a melót, százezer dollár üti a markát – ha nem, búcsút mondhat az életének.

Davidnek végső kétségbeesésében az az ötlete támad, hogy családi kiruccanásnak álcázza a csempésztúrát. Ehhez azonban egy kamucsaládot kell összeszednie. A feleség szerepére szomszédasszonyát, Rose O’Reilly-t kéri meg, aki egy közeli sztriptízbárban táncosnő.

„Rose-nek semmi kedve az utazáshoz, mert kétes foglalkozása ellenére vannak erkölcsei, és nem akarja áthágni a törvényt – magyarázza Rose alakítója, Jennifer Aniston. – De egyedül van, nehéz anyagi helyzetben, és amikor David egy kalap pénzt ajánl, kénytelen-kelletlen rááll az üzletre.”

Egy feleség azonban még kevés a tökéletes amerikai családhoz: kell két gyerek is, egy fiú és egy lány. Előbbit szintén a szomszédban találja meg David. Kenny nehéz sorsú tizenéves, az anyja fütyül rá, napokig magára hagyja a lakásban. „Kenny reménytelen srác – mondja a figuráról megformálója, Will Poulter. – Nem tudja, hogyan kell viselkedni az emberekkel, és 18 éves létére még sose volt nővel. Daviddel azonban szót ért: tetszik neki, hogy laza arc, aki drogokat árul. Egyfajta apafigurát lát benne, és nem veszi észre, hogy David kézzel-lábbal tiltakozik a szerep ellen.”

A lányt, Casey-t az utcán szedi fel David. „Casey egy piercinges punkcsaj – magyarázza a szerepet alakító Emma Roberts. – Lelépett otthonról, csavarog, már a bűnözésbe is belekóstolt. Csak a pénz miatt csatlakozik a kamucsaládhoz.”

Amikor nem volt jelenése, Roberts állandóan az okostelefonján lógott, chatelt és az e-mailjeit ellenőrizte. Sőt, mindezt a felvételek alatt sem hagyta abba, ugyanis filmbeli telefonjának ugyanolyat választott, mint amit az életben használt, így forgatás alatt is a mobiljával foglalatoskodhatott.

Millerék megbízatása Brad Gurdlingertől érkezik, aki egykor David iskolatársa volt. Együtt kezdték a drogárusítást a főiskolán, de Brad időközben Denver legnagyobb drogkereskedőjévé nőtte ki magát, és most ő David rettegett főnöke.

„Brad Gurdlinger az alfahím a helyi drogpiacon – magyarázza Brad alakítója, Ed Helms. – Iszonyat mennyiségű pénzt keres, amit kedvenc gyilkos bálnájára költ, akit egy hatalmas akváriumban tart. Kicsit túlmozgásos a srác, és ráadásul még enyhén szociopata is, úgyhogy igazi élvezet volt eljátszani.”

Az utazás során Millerék találkoznak valódi lakókocsi-bolondokkal is: Fitzgeraldékkal.

„Fitzgeraldék nyíltszívű, derék emberek, akik szeretik egymást, és remek családot alkotnak – mondja Thurber. – Egyszóval nem hasonlítanak Millerékre.”

Fitzgeraldék első látásra megszeretik Milleréket, Milleréket viszont megőrjíti Fitzgeraldék túláradó derűje és szívélyessége.

„Fitzgeraldék annyira kedvesek, hogy az ember legszívesebben szívlapáttal esne nekik – mondja Dont, a családfőt alakító Nick Offerman. – Boldogan segítenek a bajba jutott Milleréken, és majd kibújnak a bőrükből örömükben, hogy végre lakókocsis cimborákat találtak. Legszívesebben az egész éjszakát újdonsült barátaikkal töltenék a tábortűz mellett, énekelve, ’Most mutasd meg’-et játszva.”

„Jól ismerem ezt az embertípust – veszi át a szót Kathryn Hahn, aki Edie Fitzgeraldot, Don feleségét játssza. – Volt pár nagynénim és nagybácsim, akik eszméletlenül értettek hozzá, hogyan kell pár kempingszékkel meg egy csomó ételes dobozzal egy fél kempinget elfoglalni.”

Molly Quinn kelti életre Melissa Fitzgeraldot, Don és Edie tinilányát, akinek naivitási faktora nagyjából megegyezik Kenny-ével. „Melissa ártatlan kislány – mondja Quinn –, aki a szerelmet keresi. De nem akármilyen szerelmet, hanem azt a végtelenül romantikus fajtát, amit a könyvekből és a videojátékokból ismer. Amikor meglátja Kennyt, úgy érzi, megtalálta szíve Legolasát.”

Fontos szereplő még Tomer Sisley, aki egy rivális drogbárót alakít, és Matthew Willig, aki egy martalócot, továbbá cameo szerepekben feltűnnek a filmben olyan kiváló komédiások, mint Luis Guzmán, Tom Lennon és Ken Marino. „A film minden pillanatát igyekeztünk megtölteni nagyágyúkkal, aminek persze én ittam meg a levét – árulja el Thurber. – Az elején még roppant profin dolgoztam, és arcizomrándulás nélkül osztogattam az instrukciókat. De a harmadik héttől már nem bírtam fegyelmezni magamat, és szinte sírtam a röhögéstől.”

Csaladi_uzelmek_jelenetfoto (15)Shay Cunliffe jelmeztervezőre várt a feladat, hogy a szedett-vedett négyes álomcsaláddá alakítsa.

„A Miller-papává átvedlett Davidet tipikus közép-amerikai figurának képzeltük el – magyarázza Cunliffe. – De óvakodtunk a túlzásoktól, nem akartuk, hogy paródiának hasson a figurája.”

Jennifer Anistont kiégett sztriptíztáncosnőből kellett amerikai családanyává változtatni. A tervezésbe Aniston stylistja is besegített. „Nagyszerű mulatság volt a közös munka – meséli Cunliffe –, különböző fotókat küldözgettünk egymásnak. Jennifer minden ötletet lelkesen fogadott.”

A film elején Rose-t munkahelyén, a klubban látjuk, ahol egy vérforraló sztriptízt ad elő. Itteni ruhatárát Cunliffe speciális üzletekből szedte össze, amelyek kifejezetten sztriptíz- és bártáncosnők számára árulnak kiegészítőket. „Még sosem jártam ilyen helyeken – meséli bevásárló körútjáról a jelmeztervező. – Mit mondjak, érdekes tapasztalat volt…”

Cunliffe egyik legkedvesebb karaktere Emma Roberts Casey-je volt, aki csöves punkcsajból vedlik át bűbájos tinivé. A nagy metamorfózist a ruhatár cseréjén kívül némi hajpótlással és a lány sminkjének visszafogott átalakításával oldották meg.

Fitzgeraldék esetében viszont nem tartózkodtak a túlzásoktól. „Kathrin Hahn, aki Fitzgeraldnét játszotta, hozott egy elképesztő családi albumot, abból csemegéztünk. Ráadtam egy napellenzőt is, amit olyan viccesnek talált, hogy le se akarta vetni – még az éjszakai jelenetekben is hordani akarta.”

A Fitzgerald-apukát alakító Nick Offermant totyakos sortba bújtatta Cunliffe, és tisztes pocakkal látta el, amit testpótlással alakítottak ki az amúgy remek kondícióban lévő színészen.

„Brad Gurdlinger, a nagymenő drogkereskedő esetében úgy döntöttünk, hogy minden jelenetben változtatunk a megjelenésén – magyarázza Cunliffe. – A fickó narcisztikus playboy, aki iszonyúan ad a megjelenésére, és imádja megdöbbenteni a környezetét. Az egyik jelenetben elegáns üzletember, a következőben extravagáns művész, de bárminek öltözzön is, ügyel rá, hogy mindig mindenből a legjobbat vegye fel. Úgyhogy nagyon igényesen állítottuk össze a ruhatárát, sőt olyan apróságokra is odafigyeltünk, amit valószínűleg még a legfigyelmesebb néző sem fog kiszúrni: a drogbáró minden ruharabját, még a jakuzziban hordott fürdőruhát is elláttuk monogrammal!”

Braddal ellentétben Kenny maga a megtestesült állandóság: Kenny Rossmore-ként és Kenny Millerként is kitart keresztcsíkos pólóinál. A figurát alakító Will Poulter rémesen utálta őket, mégsem ezek vésődtek be legmélyebben az emlékezetébe, hanem az a testpótlás, amit a film egyik legviccesebb jelenetében visel.

„Amikor azt olvastam a forgatókönyvben, hogy Kenny heréje egy pókcsípés nyomán ananászméretűre dagad, kicsit furán éreztem magam – meséli az ifjú színész. – De ez kutyafüle volt a forgatáshoz képest. Mikor megláttam Jason, Jen és Emma arckifejezését, ahogy bámulták, és le se tudták róla venni a tekintetüket, kis híján elájultam.”

A Családi üzelmek története Denver és Mexikóban, valamint a köztes országutakon játszódik. A forgatás azonban a valóságban az észak-karolinai Wilmingtonban, Santa Fében és az Új-Mexikói Albuquerque külvárosában zajlott.

„Több hónapot töltöttünk Wilmingtonban, és nagyon megszerettük– emlékezik Thurber. – Kicsit szenvedtünk a hőségtől, de szinte minden sarkon találtunk valamilyen helyszínt, amit használni tudtunk. Összességében a város tökéletesen helyettesítette Denvert.”

„Új-Mexikóban hűvösebb volt az idő, és a táj szépségétől leesett az állunk – folytatja Bender. – Ezen a csodálatos vidéken olyan felvételeket készítettünk, amelyek megadták a filmnek azt a bizonyos hamisítatlan road movie-hangulatot.”

A film egyik legemlékezetesebb helyszíne a helyi drogbáró, Brad Gurdlinger denveri irodája. Az alkotók Clayton Hartley díszlettervezővel együtt úgy alakították ki az enteriőrt, hogy tükrözze a figura különcségét, és az orkák, más néven gyilkos bálnák iránti vonzódását. Ezért az iroda egyik falára számítógépes technikával egy hatalmas akváriumot varázsoltak, amelyben egy bébiorka lubickolt.

A drogbáró delfinmániájának más nyomai is vannak az irodában. „Még a forgatás előtt jóval a neten szörföztem, és véletlenül megláttam egy fotót egy delfin alakú digitális zongoráról – meséli Thurber. – Azonnal tudtam, hogy ez nekem kell. E-maileztem Claytonnak és a producereknek, akik szintén lázba jöttek. Kutatni kezdtünk a zongora után, és kiderült, hogy egyetlen darab létezik belőle, Lengyelországban. Hajóval áthozattuk az óceánon, és elhelyeztük Brad irodájában.”

Az alkotók szerették volna Brad minden felbukkanásakor meglepni a nézőt, ezért azt találták ki, hogy az egyik jelenetben a drogkereskedő egy bálna jégszobrán dolgozzon. Hartley felhajtotta az egyik legjobb amerikai jégszobrászt, és elhozatta a forgatás helyszínére. A művész kifaragott két hatalmas jégtömböt, és a felvétel napján megmutatta Helmsnek, hogyan csináljunk úgy, mintha éppen a nagy művet készítené a láncfűrésszel.

Kétség se férhet hozzá, hogy az összes kellék és díszletelem közül a legfontosabb a Miller-család első osztályú, minden luxussal felszerelt Coachmen Encounter Class A lakókocsija volt. Nem is egyet használtak belőle, hanem két egyformát: a belsejüket átalakították, a falakat mozgathatóvá tették a belső felvételek megkönnyítésére, és mindkét lakókocsit guruló alapra szerelték, hogy a mozgás érzetét tudják kelteni.

Barry Petersont először megrémisztette a gondolat, hogy a film jelentős részét egy lakókocsiban kell leforgatnia. „Nehéz ilyen szűk térben dolgozni – magyarázza az operatőr. – De az átalakításokkal végül is elegendő helyünk lett, és nagytotálokkal, helikopteres légi felvételekkel meg tudtuk adni azt a tágas térélményt, ami egy akcióvígjátékhoz nélkülözhetetlen.”

A mexikói határátkelőt egy autóúton építették fel, amit a forgatás kedvéért három hétre lezártak. A határállomás olyan élethűre sikeredett, hogy amikor egy arra járó autóvezetőnő meglátta, kiszállt a kocsijából, és sírva fakadt: azt hitte, hogy eltévedt, és elkeveredett egészen a mexikói határig.

Bender számára egy másik útlezárás is emlékezetes maradt. „Wilmingtonban forgattuk azt a jelenetet, amelyikben Kennyt megcsípi egy pók, és rövid időre le kellett állítanunk a forgalmat. A lezáráshoz a rendőrség segítségét vettük igénybe, de egy igazi drogdíler azt hitte, hogy a zsaruk ellenőrzést végeznek, és pánikba esett. Kidobta az autójából a drogot, és menekülni próbált, de a rendőrök elkapták. Úgyhogy a Családi üzelmek a maga szerény eszközeivel hozzájárult a kábítószer-fogyasztás visszaszorításához: lebuktattunk egy valódi dílert.”

Mit ér egy kiruccanás közös éneklés nélkül? „A családi kirándulások minden jellegzetes momentumát igyekeztünk betenni a filmbe – magyarázza Thurber –, a szülők veszekedésétől a kölykök bunyóján át a verda lerobbanásáig, úgyhogy természetesen nem maradhatott ki az a jelenet sem, amikor a rádióban felcsendül egy sláger, amire az egész család rázendít.”

A rendező Sudeikisre bízta a dal kiválasztását, és a színész a TLC régi száma, a „Waterfalls” mellett döntött. A dalolós jelenetet azonban Poulter szólója teszi igazán emlékezetessé. „Will nagy raprajongó – magyarázza Thurber –, és úgy gondoltuk, vicces lenne, ha belereppelne a dalba. Az eredmény fenomenális!”

Sudeikisnek meg kellett tanulnia lakókocsit vezetni, és mind ő, mint Efferman komoly leckéket vettek, hogy elsajátítsák a járművek bonyolult berendezéseinek kezelését. „Az én életemből sajna kimaradtak az ilyen családi vakációk – árulja el Sudeikis –, a szakirányú előképzettségem nagyjából annyi volt, hogy a Grand Theft Auto nevű videojátékban vezettem egy hatalmas buszt, amivel letaroltam a fél várost.”

Aniston New Yorkban nőtt fel, így aztán az ő gyermekkorából is hiányoztak a lakókocsis kiruccanások. „Nálunk az volt a nagy kaland, ha kimentünk piknikezni a Central Parkba. De a lelkem mélyén mindig is vágytam valami ilyesmire. Remek móka lehet lakókocsival végigjárni a nyugati partot, és megállni minden gyönyörű strandon.”

Thurber nagyon élvezte a forgatást, és elégedett az eredménnyel. „A komédiákkal az a baj, hogy sose lehet előre tudni, hogy reagál a közönség a poénokra – mondja. – De van egy olyan érzésem, hogy a „kamucsalád bazi nagy lakókocsival marihuánát csempészik” műfajban most egy igazi klasszikust alkottunk.”

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya