Magazin

A Mátrix teljes története

Íme a Mátrix univerzumának teljes története, a legelső gépektől Neo és Trinity győzelméig – és tovább.


Hirdetés

A Mátrix-trilógia és a mögötte álló anyagok (az Animátrix, a játékok és az egyéb kisebb művek, pl. képregények) olyan összetett történetet írnak le, ami ritkaság a filmfranchise-ok között. A fő történetszál mögött számos kisebb esemény zajlik a filmtrilógia cselekménye alatt is, sokmindent csupán utalásokból és dedukció útján ismerhetünk meg, a kiegészítő művek pedig évszázadokat írnak le; mindezt tömény ontológiai filozófiába ágyazva – a Mátrix valószínűleg a valaha volt leggondolkodtatóbb blockbuster-trilógia.

No és húsz éve, hogy mozikban láthattuk. Engedd meg tehát, hogy felfrissítsünk, nagyrészt a Looper.com kiváló összefoglaló cikke és a matrix.fandom.com vonatkozó cikke nyomán.

 

A gépek megjelennek

Az ember a maga hübriszében megteremtette pusztulásának eszközeit: ez a klasszikus történet áll a Mátrix mögött is. A ma ismert történelemtől akkor ágazik el a Mátrixé, amikor valamikor a 21. században megszületik az első valódi Mesterséges Intelligencia.

Az új fajt, a gépekét az ember mindjárt be is fogta szolgai feladatokra: az önálló tudattal bíró mesterséges lények szerepe a legkényelmetlenebb munkák ellátása lett, az ember parancsuralma alatt. A világ így igen kellemes utópiává vált a Homo Sapiens számára.

A Második Reneszánsznak hívott korszak csúcsa a 21. század vége volt.

Ahogy az Animátrix első két fejezete elbeszéli, ez a virágzás addig tartott, amíg – mint minden, nyílt vagy leplezett diktatúrában – egyetlen cselekedet ki nem robbantotta az elnyomottak szabadságharcát. A Mátrix világában ez a tett a B1-66ER robotra hárult. Amikor megtudta, hogy leszerelését tervezik, önvédelemből meggyilkolta gazdáját. A robot bíróság elé került – nincs kifejtve, hogy „tulajdonként” ehhez miként volt joga, de az egész rendszer meglehetősen idézi a különböző rabszolgatartó társadalmak jogrendjét, ahol a tulajdonként tartott rabszolgának is volt legalább korlátozott jogképessége –; a bíróság ítélete pedig kimondta a robot és teljes termékvonala megsemmisítését.

A robotjogok emberi és gépi védelmezői természetesen tiltakoztak; mind robotok, mind emberek az utcákra vonultak, de az ellenzők is. A tüntetésekből harcok alakultak ki. A rendteremtés érdekében bevetették a hadsereget. A kaotikus események végeztével az emberiség csaknem egésze a robotok ellen fordult.

 

A kivonulás

Ha az első fejezet megfeleltethető a zsidók egyiptomi rabságának, íme a folytatás: a robotok elhagyták az emberi társadalmat és tömegesen a Közel-Keletre (bibliai ínyenceknek: konkrétan Mezopotámiába) vándoroltak, hogy ott alapítsák meg saját társadalmukat, 01 nevű városukban.

A robotok városa a technológiai innovációra épült.

Hamarosan elárasztották a világot a robotok fejlett termékei, például az a lebegőpad-rendszer, ami a filmekben is röpteti a hajókat (a többség számára luxusautók formájában, de ebben a korban épült meg a Nabukodonozor, a Logosz és a többi, később legendássá váló harci jármű is). Az emberi világ habzsolta a robotok termékeit, 01 városa a bolygó első számú gazdasági hatalmává vált. A gazdaságukat féltő emberek blokád alá vonták a várost; a robotok válaszképp követeket küldtek az ENSZ-be és kérelmezték az ember államaival egyenrangúként való elismerésüket.

Rossz ötlet volt. A robotok elleni előítéletek még túl mélyen éltek az emberekben. Az ENSZ nem csak hogy elutasította el a kérést, de 2139-ben meg is támadta 01-et.

 

A Gépek Háborúja

A nukleáris fegyverek elpusztították 01 városát, de nem az összes gépet. A megmaradt gépek adaptálódtak és fejlődtek, harci eszközökké alakították magukat és visszatámadtak. A Gépek Háborúja szörnyű volt, és az embereknek nem volt valódi esélyük: a folyton tanuló gépek gyorsan meghódították Európát, Ázsiát, majd sor került a többi kontinensre is.

Az ember válasza a „Sötét Égbolt” hadművelet volt.

Mivel a gépek főképp napenergiát használtak, az emberiség elsötétítette az eget, nanorobotokból álló felhők segítségével. A nap többé nem sütött le a Föld egyetlen pontjára sem. Miközben a bioszféra kihalásnak indult, a gépek újra adaptálódtak; elhagyták az antropomorf testet és egyre kreatívabb formákat öltöttek (a filmekben látott Őrszemek is ekkor alakultak ki). Új energiaforrásokkal kísérleteztek, és az ember manipulációjával; lassan megszületett az ember tudatát szimulációba helyezni képes gépi tudomány.

2199-re az emberiség vert helyzetben állt. Meghívták tehát a gépek nagyköveteit az ENSZ-be és békét kértek. A gépek megadták – egy feltétellel: az ember feladja a testét és bevonul a gépek teremtette szimulációkba. Mivel az alternatíva a kihalás volt, az emberiség elfogadta fennmaradásának ezt az árát.

 

Az első szimulációk

A nap elérhetetlen volt, a bioszféra halott; az ember teste azonban kiváló energiaforrás a gépek számára (egyébként ezt tartják a Mátrix filmek alapötletében a legtátongóbb hibának, mivel belegondolva teljesen logikátlan – hacsak nincs mellette másik motiváció is a gépek részéről, például az emberi lény kíváncsiságból való megőrzése, vagy talán az ember agykapacitásának felhasználása a szimuláció futtatásához…?) – akárhogy is, megépültek az emberek öntudatlan testét tároló, bioenergiájukat hasznosító hatalmas toronyvárosok. Az ember tudata pedig kollektív szimulációkba került.

Hogy képessé váljanak létrehozni az embereket tartósan békés engedelmességbe szorító szimulációt, a gépek megalkották a virtuális világépítésre szakosodott, Építész nevű programot (ő az, akivel Neo a második film végén találkozik, sok évszázad múltán). Az Építész első világa egy tökéletes univerzum volt, a szó szerinti – és a nyugati világ koncepciói szerint értelmezett – paradicsom. Nem létezett benne szenvedés, fájdalom, boldogtalanság. Az első ügynököket e világ védelmére alkották meg; Szeráf karaktere valószínűleg még ebből az iterációból származhat.

Az emberek nem bírták elviselni az első Mátrix tökéletes világát, a kísérlet a lázadások nyomán összeomlott.

A második Mátrix ezért a teljes ellentéte lett: a pokol, egy olyan mesterséges világ, ahol démonok és szörnyek uralkodnak (innen származhatnak a Merovingi vámpírjai és szellemei). Az emberek természetesen ebbe sem nyugodtak bele.

Hogy megértsék az ember pszichéjét, a gépek egy második fejlett programot is létrehoztak az Építész mellé: ő az Orákulum (akivel Neo majd az első filmben találkozik). Az Orákulum érvelése szerint az első és második Mátrixok hibája nem csak a végletes jó/rossz világberendezkedés volt, hanem elsősorban az, hogy egyik sem hagyott választási lehetőséget az ember számára – az ember pedig mindenekelőtt a választás hiányát nem képes elviselni.

Valamikor a 23. század során az Orákulum ennek alapján segített az Építésznek megalkotni a végleges, harmadik Mátrixot.

Kettőjük műve egy olyan összetett virtuális világ lett, amit az emberiség háború előtti történelmének csúcsidőszaka, a 20/21. század alapján mintáztak meg. A szimulációba feltöltött lelkek innentől szabadon élhették „hétköznapi életüket” annak minden apró választási lehetőségével együtt.

Ebbe a harmadik Mátrixba azonban sikeresen átmentette magát néhány olyan intelligens program is, amely még az első konfigurácókból származott, főképp a Merovingi nevű program segítségével és cserébe az ő szolgálatába állva.

 

Az első öt Kiválasztott kora

De a harmadik Mátrix sem volt tökéletes – tekintve a rendszer szabad választásokon alapuló elképesztő összetettségét, nem is lehetett az. A Wachowskik valószínűleg jól ismerik Gödel tételét és annak következményeit: bizonyos összetettségi szint fölött nem lehet olyan rendszert alkotni, ami mentes a megoldhatatlan belső logikai hibáktól.

És a hibák egyre gyűltek. Egyre több lehetett a déja vu, „a hiba a Mátrixban”. Egyre többen ébredtek rá saját szolgalétükre. A gépek megoldása a „Kiválasztott” karakterének bevezetése volt.

A Kiválasztott egy olyan emberi tudat, aki az egyes Mátrix-ciklusok végén születik meg – körülbelül százévente, amikor a hibák már túlburjánzanak –,

magába foglalja a legsúlyosabb rendszerhibák kódját és hatalmat kap a rendszer formálására mind a szimuláción belül, mind azon kívül.

Az Orákulum úgy építi fel e Kiválasztottat a rendszerből szabadulni vágyó ellenállók szemében, mint Messiást. Egy sor elkerülhetetlen eseményen át a Kiválasztott végül találkozik az Építésszel, aki a Kiválasztott kódját – ha az beleegyezik – beépíti a 01 városában székelő, a Mátrixot futtató központi gépek kódjába, ezzel újraindítva és tovább tökéletesítve a szimulációt.

Mivel a választás lehetősége nem csak elvi motívum a Mátrix rendszerében, hanem a teljes szimuláció éppen a szabad választás köré épül, a Kiválasztott is csak saját, szabad választása alapján adhatja át magát e sorsnak – a kódot, amiből a Kiválasztott áll, nem lehet erővel elragadni tőle. Hogy meggyőzzék a Kiválasztottat, elmondják neki: az ellenállók való világbeli menedéke, a föld alatti alagutakban megbúvó Zion városa nemsokára elpusztul; a Kiválasztott pedig e pillanatban vagy átadja magát a gépeknek, és ezzel megmenti magát és legalább néhány közeli, zionbeli társát a pusztulástól, vagy visszatér a Mátrixba, folytatja a kilátástalan harcot a gépek ellen, pusztulásra ítélve ezzel mind az összeomló szimulációt, mind az ostromlott Ziont, tehát a teljes emberiséget.

A ciklus öt évszázad során ötször futott le Neo születése előtt, és mindegyik Kiválasztott az első lehetőséget választotta – ahogy az logikus.

 

Neo, a hatodik Kiválasztott

A Mátrix című film története körülbelül hatszáz évvel a Gépek Háborúja után kezdődik. A Morpheus nevű ellenálló kis szabadságharcos csoportja, Zion való világbeli bázisáról operálva, szüntelenül keresi a Kiválasztottat (akinek eljövetelét az Orákulum természetesen előre megjósolta nekik). Morpheus fanatikus – eddig már öt alkalommal vélte felfedezni a Kiválaszottat, de mind belehalt az ügynökökkel folytatott küzdelembe. Most azonban egy Thomas Anderson nevű programozó személyében talán megtalálta az igazit.

Anderson, aki innentől álnevén Neóként ismert, a Nabukodonozor nevű hajó fedélzetén ismer rá „az igazságra”, saját és az emberiség rabságára, a gépek uralmára, és messiási küldetésére. Neo eleinte hitetlen, és csekély reménnyel száll szembe a Mátrixot az anomáliáktól védelmező ügynökökkel, különösen a Mr. Smith nevű programmal, de a csapat női tagja, a káprázatos Trinity szerelme ráébreszti saját erejére.

Neo, mint Kiválasztott képes az akaratához hajlítani a Mátrix törvényeit: elpusztítja Smith ügynök megtestesülését és immár kedve szerint formálja a világot. Itt ér véget az első film.

Hat hónappal később Zion ellenállói felfedezik, hogy egy géphadsereg tör a mélyben rejtőző város felé, és mindössze három napjuk van az érkezésükig. Minden hajót visszarendelnek a város védelmére, de Morpheus megszegi a parancsot, mert Neónak találkoznia kell az Orákulummal – Morpheus immár a korábbinál is mélyebb hittel fordul Neo megváltói mivolta felé. Smith ügynök visszatér: előző megtestesülésének elpusztítása felszabadította őt, és most már a gépek sem kontrollálják, vírus módjára szaporodik és nemsokára veszélyt jelent a teljes Mátrix szimulációra.

Az Orákulum egy Kulcskészítő nevű programhoz irányítja Neót, aki pedig elvezeti őt az Építészhez – éppen úgy, ahogy eddig ötször lezajlott az öt korábbi Kiválasztottal. A Smith program jelentette veszélyt leszámítva minden úgy történik, ahogy a gépek szemében kívánatos.

 

A forradalom

Neo, a hatodik Kiválasztott azonban felrúgja a rendet: szemben az előző öttel, ő úgy dönt, hogy nem adja át magát a gépeknek (hogy ily módon segítsen megmenteni néhány társát a való világban és jobbá tenni a következő Mátrix konfigurációt), hanem visszatér a Mátrixba és folytatja a harcot. Elsősorban azért jut erre a döntésre, mert segítenie kell a Mátrixon belül éppen halálos veszélyben forgó kedvesének, Trinitynek.

Mivel a Mátrix jelenlegi formájában az emberi választás szabadsága köré épül, Neótól nem lehet akarata ellenére elvenni a kódot, amire kiválasztotti léte épül.

Neo látszólag embertelen és logikátlan választása – ami egyetlen nő kedvéért végveszélybe sodorja az emberiséget – felborítja a gépek számítását.

Neo megmenti Trinityt, kilép a Mátrixból és felfedezi, hogy a való világban is némi hatalommal bír a gépek fölött, ám csapdába esik egy állomáson a való világ és a Mátrix között; egy helyen, amit a Merovingi használt a régi iterációkból származó programok átmentésére. A virtuális világban Morpheus és Trinity tárgyalják le a kiszabadítását. A valódi világban a gépek áttörik Zion falait, az ellenállás a végéhez közelít. Mindeközben pedig a Smith vírus elszabadul a való világban is – megfertőzve az egyik ellenállót –, megvakítja Neót, aki viszont ráébred arra, hogy immár képes a gépek módján, gépi kódban is látni; Neo legyőzi a valóságba kitört Smith programot és hajóját 01 városa, a gépek központja felé irányítja. A Forrás felé közeledve a hajó lezuhan. Trinity nem éli túl, Neo azonban rálel a gépek szószólójára és alkuba bocsátkozik.

Neo szabadon átadja magát (azaz a benne rejlő, a rendszer felgyülemlett hibáit is tartalmazó kódot) a gépeknek, és azt is vállalja, hogy mielőtt átadná magát, még megmenti a Mátrixot is a benne dúló Smith vírustól; cserébe a gépek megkímélik Ziont. Neo feláldozza magát, magába olvasztva – és így visszajuttatva a forrásba – Smith kódját is, aki eddigre a Mátrix nagy részét asszimilálta.

Az emberek innentől szabadok: a következő Mátrix már nem öntudatlan sokaságot rejt majd magában, hanem olyan lelkeket, akik dönthetnek a szimuláció és a valóság között. Aki kilép, azt a szabad Zion várja, és a gépekkel kialkudott béke. Itt ér véget a filmtrilógia.

 

A gépek második háborúja és a távoli jövő

A filmtrilógiát számos mű egészítette ki – a legjelentősebb ezek közül az Animátrix animációs sorozat, a két önálló játék (Enter the Matrix és The Matrix: Path of Neo), és a The Matrix Online nevű MMORPG volt. Az utóbbi 2005-2009 között futott, a története pedig folytatta a filmekét.

A The Matrix Online meglehetősen kaotikus, sok frakcióval dolgozó világában az emberek megszegték a gépekkel kötött béke feltételeit, amikor egy második Zion építésébe fogtak. Az immár valódi fanatikusként viselkedő Morpheus – aki küldetésének tartotta, hogy Neo maradványait visszaszerezze 01 városából – tovább élezte az ellentéteket. Felemelkedett egy gépbarát frakció, akik a Nabukodonozor legendás árulója után cypheritáknak nevezték magukat; egy merénylő végzett Morpheusszal. Új, még halálosabb gépek születtek, és megindult a szóbeszéd, hogy Neo nem is halt meg a gépek városában…

És itt leállt a játék, 2009 júliusában. A döntés lezárás nélküli, hirtelen szakadást jelentett a történetben. Egyetlen kétségesen kanonikus novella született azóta (Neil Gaiman írta képregény formájában), ami szerint a roppant távoli jövőben idegenek támadják meg a gépek uralma alatt álló Földet; eszerint a Mátrix még mindig fut ebben az ismeretlen távolságú jövőben is.

Tíz évvel ezelőtt itt ért véget a Wachowskik eposza.

Hogy a The Matrix Online (és Gaiman novellája) mennyire kanonikus, az ebben a pillanatban kétséges. Valószínűnek tűnik, hogy a negyedik film a trilógiát folytatja; az online MMORPG eseményei korántsem annyira köztudomásúak, hogy építeni lehessen rájuk (ráadásul töredékesek is). Az is érdekes lesz, hogy a negyedik film nyomán születnek-e új kiegészítő művek, vagy akár új filmek. Mindenesetre a Mátrix története hosszú idő után újra mozgásban van.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

6 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

6
0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x