Magazin

Regény a társas magányról – A szabadság útjai

Könyv és film – kéz a kézben; ez jutott eszembe Richard Yates A szabadság útjai című regényéről, amelyből jóval ismertebb párja, a 2008-as film is megszületett Sam Mendes rendezésében, Leonardo Di Caprio és Kate Winslet főszereplésével. A film és a könyv annyira egy tőről fakad, hogy csak egy lapon említhető.


Ha az olvasók felét most el is veszítettem (ti. akik nem szeretik a filmet), akkor is leírom. Persze lehet, hogy csak a sorozatos és ösztönös méricskélés teszi, ha az emberfia film alapjául szolgáló könyvet vesz a kezébe, ráadásul a film megtekintése után. Pláne, ha az író és a rendező gondolatvilága nagyban hasonlít egymásra.

Kulcsszó mindkettőjüknél a magány, az egyedüllét. A kifelé mutatott társas interaktivitás belül feszülő meg nem értettséggel párosul. A „rendkívüli Wheelerék” esetében ez az érzés kétszeresen is megvan: April és Frank mindig mindenhol a társaság központja, eredetiségükért, nagyszerűségükért, szépségükért, talpraesettségükért mindenki őket csodálja. Persze lehet valamiféle felsőbbrendűségi tudat is, hogy Wheelerék kicsit a többieknél jobbnak érzik magukat, kicsit „rendkívülinek” is mondhatók. Mondják is róluk. Wheelerék mégis leginkább magukat zárják börtönbe, s egyedül maradnak. A szemmel látható távolodás mellett, amit mindenki lát, szép lassan körvonalazódik Frank és April magánya külön-külön. A regény folyamán egyre kézzelfoghatóbb a házaspár közötti feszültség, több a veszekedés; valójában nincs is kommunikáció. Szívük szakad, de nem értik egymást. Ha van kapcsolat, hát gyakran bár ne lenne.

A történet vége a filmet ismerőknek nem új, a többieknek pedig hagyni kell egy kis „meglepetést”. Az amerikai ember kertvárosi tragédiája Yates-nek is sajátja. Az 1961-ben megjelent regény az akkor harmincas évei közepén járó irodalmárnak talán a legőszintébb és leginkább önéletrajzi ihletésű írása. A hányatott gyermeksorsú, keleti parti, háborús veterán Yates talán Frank Wheeler prototípusa, de nem lennék meglepve, ha egy alaposabb vizsgálat után Aprilben is találnánk nyomokat.

A szabadság útjai a National Book Award pályázatára készült (csakúgy mint pl. Joseph Heller A 22-es csapdája című regénye). Ez csak az első volt abból a kilenc darabból álló életműből, amely oly koherens egész lett, és amely a szerző 1992-es halálával sem zárult le – 2001-ben megjelent életmű kiadása és az új évezred mind jobban érdeklődő irodalmi percepciója mutaja a legjobban. A Revolutionary Road bekerült a Time Magazine összeállításába, amely a 100 legjobb angol nyelvű regényt veszi sorra. Nemcsak a jelen regényt, hanem a szerző munkásságát is méltatja Kurt Vonnegut és Tennessee Williams is.

Sam Mendes, az Amerikai Szépséggel addigra már Oscar-díjas rendező annyira magáénak érezte, hogy csak kisebb változtatásokkal vitte vászonra. (Őelőtte már a ’60-as évektől volt számos kísérlet, végül Mendesszel sikerült, talán nem is baj…) Kate Winslet pedig, aki 2009-ben alakításával megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat, beszédében köszönetet mondott Richard Yates-nek, hogy ilyen erős női szereppel ajándékozta meg őt. Ő meg minket. Mindenki jól járt.

Richard Yates: A szabadság útjai

Partvonal Kiadó, 2009.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya