Magazin

A ‘tekercstől Tallinig – kis magyar fiprescilógia

Hogy kerültem a PÖFF színpadára? :o

Hogyan jut fel egy filmes újságíró egy kategóriás filmfesztivál színpadára? Kik szavazhatnak a világ és Magyarország legjobb filmjeire? És eszik vagy isszák a minden nagy mozis mustra díjai között felbukkanó FIPRESCI-t? Kalandjaim filmkritikusként.

Arról már írtam, minek hatására lettem filmkritikus, arról azonban még nem esett szó, milyen keretek között is végzem a munkát. Az ingyen múzeumi belépők kedvéért egy újságíró hamar megtalálja a MÚOSZt, a Magyar Újságíró Szövetséget, melybe belépve a sok-sok kedvezményen túl szakosztályt is nyer magának. A ‘tekercs főszerkesztőjeként nem volt kérdés, hogy a Film- és Tévékritikusi Szakosztályban a helyem, melynek jelenleg Báron György a vezetője. A szakosztály képviseli hazánkat a FIPRESCI-ben, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségében.

A FIPRESCI mozaikszó a francia Fédération Internationale de la Presse Cinématographique (nyersfordításban Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) rövidítése. A szervezetet 1930-ban alapították Brüsszelben francia, belga és olasz filmkritikusok. A müncheni székhelyű szövetség ma már több mint 50 ország filmkritikusait fogja össze – közvetlenül vagy a nemzeti szervezeteken keresztül csatlakozhat valaki a tagsághoz.

Mind a hazai, mind a nemzetközi szervezet kiosztja saját éves díjait – a magyar szakosztály év elején adja át elismeréseit, a FIPRESCI az éppen aktuális év legjobb filmjét Nagydíjjal jutalmazza, ez utóbbi szavazása épp a napokban indult meg. A legeredetibb filmeket támogató díjat a spanyolországi társalapító San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján nyújtják át évről évre. Olyan filmeket premizált így többek között a szövetség, mint a Mindent anyámról, a Vérző olaj vagy tavaly A remény másik oldala. A társaság minden jelentősebb filmfesztiválon képviselteti magát: az újságírókból álló FIPRESCI-zsűri külön díjakat oszt.

Éppen átnyújtom a FIPRESCI-díját Blerta Zeqirinek, a The Marriage rendezőjének

Részt venni egy bármilyen filmfesztivál munkájában, óriási megtiszteltetés – és eszméletlenül nagy kaland. Tavaly volt szerencsém Tallinban járni, hogy az éppen imént A-kategóriássá váló PÖFF elsőfilmes rendezőinek munkáját mustráljam egy norvég és egy észt kollegina társaságában – az átadó ceremónián jobban izgultam, mintha legalább játszanom kellett volna a filmben, amit díjaztunk. A zsűrizésre a nemzeti szakosztályokon keresztül nyújthatunk be részvételi kérvényt; ha a csillagok állása nekünk kedvez, máris repülhetünk életünk egyik legizgalmasabb élménye felé. Koszt, kvártély, izgalmas repicuccok, egy kis városnézés – és persze sok-sok szuper film és inspiráló új ismerettségek a jutalma a kitartó munkának.

Tallini látogatásom során kaptam egy kis ízelítőt abból, milyen lehet a sztárok élete.

Autó jön érted, bárhová mész, reggeli, ebéd, vacsora a város legfelkapottabb éttermeiben, VIP belépő a legexkluzívabb partikra. Különleges ajándékokkal halmoztak el minket, és a munkát segítő kényeztetésben volt részünk – igen, szó, szerint: ha nem a wellness részlegben pihentük ki a zsűrizés fáradalmait, egy kis masszázson nyugtattuk megfáradt testünket. A legizgalmasabb kaland azonban mégiscsak az volt, amikor a természetbarát zsűrit egy elképesztő kirándulásra vitték, ahol egy elf (!) vezetett minket végig a finom falatokat, izgalmas történeteket és újabb és újabb mókás  szereplőket felvonultató csodálatosan szép, hóval fedett lápon.

Kristin Aalen (balra) és Emilie Toomela (középen) voltak a tettestársaim a PÖFF FIPRESCI-zsűrijében

Mindig megkapjuk, hogy bizony álommelónk van – egy ilyen utazás után nem tudok vitatkozni senkivel, aki ezt állítja. Persze az is jó érzés, ha az ember alakíthatja a magyar és a nemzetközi filméletet, akárcsak néhány díj kiosztása által. A MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztályának legfontosabb díja az éves filmdíj, melyet számos kategóriában osztunk ki. A sokszor egész napos vitát előválogatás előzi meg: az ide átadó előtt a kisfilmek előválogató zsűrijében dolgoztam; napokon keresztül néztem – a hál’ Istennek egyre fejlődő magyar filmnek köszönhetően – a jobbnál jobb rövideket, melyek közül valóban nehéz volt eldönteni, melyik érdemli a díjat.

Öröm megvitatni a kollégákkal, melyek azok a szempontok, amiket egyáltalán érdemes szem előtt tartanunk, amikor döntünk, hogy ki és miért érdemel elmismerést, de még nagyobb öröm látni a filmes szakma krémjét, amikor tagjai őszinte örömmel veszik át a díjakat. Nagy ünnep ez mindig nekünk: talán nem olyan látványos, mint az utóbbi években az Oscart majmoló Magyar Filmdíjak átadója, de szeretetteljes, családias, ahol a szakma néhány saját kézzel készített szendvics fölött egy kicsit együtt ünnepel a vászon másik oldalán ülő örök kritikusokkal.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya