Magazin

Egy jó levestől Kylo Renig – Adam Driver két arca

Egzaltált képzőművész, Hitler-szakértő, Kylo Ren, stand-up komikus, jezsuita szerzetes, nyomozó, színházrendező, buszsofőrként dolgozó költő – ilyen és ehhez hasonló szerepek váltották egymást Adam Driver alig több, mint tíz éves filmes karrierje során. A Broadwayről indult, majd a Csajok című sorozat Adamjeként dobbantott színész ma már üstökösként száguld a mainstream filmek égiszén, de a szerzői film sem engedte el a kezét. Cikkünk a kétszeres Oscar-jelölt színész kettős pályájának megfejtésére tesz kísérletet, felmutatva az eddigi, korántsem teljes életművének fontosabb darabjait.  

Keresetlen múzsa

Talán ez a cikk meg sem íródott volna, ha 2012-ben az akkor 25 éves Lena Dunham egy „aranyhajú Isten” helyett nem a furcsán karizmatikus Adam Drivert castingolja sorozatának férfi főszerepére. Dunham persze nem sejthette, hogy a 27 éves Driverben egy sokoldalú színész és egy jövőbeli Star Wars-gonosz rejlik, de azt egyértelműen érezte, hogy van benne valami, amit másban eddig nem látott. Nem vitás, hogy a szeretett-gyűlölt Csajok minden hibájával és erényével együtt az Y-generáció Szex és New Yorkja lett, az Adam Sacklert játszó Driver karrierje pedig visszafordíthatatlanul elindult és azóta is nehéz a nyomába érni.  

A sorozat hat évadában végigkövetjük az író-rendező által alakított Hannah és barátnői fiatal felnőtt életének csetlés-botlásait, és barátjával, Adammel való viharos kapcsolatát. A két karakter közti fura dinamika fontos mozgatórugója a sorozatnak, a folyton tépelődő, önmaga körül forgó Hannah teljes ellentéte az infantilis, ösztönös, érzelmileg nehezen elérhető Adamnek. A Driver által alakított hipszter huszonéves talán az HBO egyik leginkább szerzői karaktere, simán megállja a helyét Tony Soprano, Logan Roy vagy éppen Rust Cohle mellett. Hozzájuk hasonlóan Adam Sackler is egy antihős, bár teljesen másképp. Esendő, fura, gyerekes, kiszámíthatatlan, érzelmes és végtelenül földhözragadt. A második évadban félmeztelenül, hamis hangon ad gitárszolót egy szakítás után, aztán az utolsóban amikor kiderül számára, hogy Hannah-val tényleg nincs közös jövőjük, akkor csak annyit mond, hogy „Jó a leves!”, de a mondat mögött évek vannak. S bár később a Házassági történet és az Annette is bőven adott lehetőséget változó érzelmi amplitúdók megélésére,

itt nyilvánul meg a legtisztább formában a kamerával épp csak barátkozó Driver maszkulinitásának és érzékenységének kettőse.

A Csajokban szinte végig meztelenül flangáló Driver keresetlen testtudata, a karakter férfias megjelenését ellenpontozó gyerekessége pedig komikus oldalának is remek táptalajt adott. A sorozat első évadával párhuzamosan forgó Frances Ha című Noah Baumbach filmben tulajdonképpen ezt az Adam-et viszi tovább, bár itt – a mellékszerepnek és a rendező színészvezetésének köszönhetően – már sokkal visszafogottabb, mondhatni desztillált formában. A mumblecore filmek előfutárának számító film elsősorban a főszereplő-társíró Greta Gerwig karrierjének volt fontos mérföldköve, de Driver szerzői filmes pályájának is erős löketet adott. Nagy eséllyel itt már Baumbach megjegyezte magának, bár lehet, ekkor még nem tudta, hogy Driverrel az élen fogja megcsinálni a 2010-es évek legszívszaggatóbb válós filmjét.

Csajok

Na de vissza a Frances Ha-ra: Driver valósággal fürdik ebben az egyszerre elvarázsolt és hétköznapi művészfiú karakterben, de nem lopja el senki elől a show-t, nincsenek elnagyolt gesztusai és ordibálós jelenetei. Lev és Frances apró romantikus találkozásaiban nincs semmi rendkívüli, mégis szinte biztos, hogy a film megnézése után is sokáig emlékezni fogunk rájuk.

Bár Driver nagyon sokoldalú színész, nem egy Daniel Day Lewis-szerű kaméleon, más típusú színjátszás az övé.

Látszólag erőfeszítés nélkül lényegül át az adott karakterré, de minden szerepében megtart kicsit magából is. Az Coen testvérek rendezte Llewyn Davis világa és Spielberg Lincolnjának és egyéb, közepes filmek kisebb szerepeinek eljátszása után a Paterson, majd a Némaság főszerepeiben tudta kibontakoztatni tehetségét. Az amerikai függetlenfilm pápájának, Jim Jarmuschnak már a forgatókönyv írásakor Driver volt a fejében, a színészt pedig nem volt nehéz meggyőzni, hogy játssza el a költői ambíciókkal rendelkező, buszsofőrként dolgozó címszereplőt.

Paterson

A Paterson egyfajta visszatérés Jarmusch korai, lassú idejű, random találkozásokkal telített talkie filmjeihez, egyfajta óda a költészethez és az élethez. Driver aprólékos, finom játéka segíti a film jó értelemben vett hétköznapiságát, több interjúban állítja, hogy ebben a szerepben csak figyelnie kellett a világot. A folyton kontempláló, mégis inkább szótlan buszsofőr látszólag nagyon is a kedvére volt, a vásznon át is érződik Driver karakter iránt érzett szimpátiája. Jarmusch forgatókönyve és a színész csendes, mégis minden pillanatban aktív jelenléte miatt a mindennapi életet valami egészen varázslatos, költészethez hasonló dolognak lássuk. Driver itt mer „kevés” lenni, így tudja Patersont olyan figurává formálni, akibe bármikor belebotolhatunk az utcán.

Scorsese szintén valami hasonló, egyszerű tisztaságot keresett Garupe atya szerepére,

így hát nem véletlen, hogy a választása a színészre esett. „Garupe szerepéhez szükségünk volt valakire, aki úgy néz ki, mint aki abban az időszakban élt – ez pedig nem sok színészre igaz. Adam arca olyan, hogy akár egy holland, flamand vagy olasz festményből is kiléphetett volna, ráadásul ott van a különleges bariton hangja is” – nyilatkozta a mester egy interjúban. Valóban, a 17. századi jezsuita papokról szóló Némaság előtérbe helyezi a színész különleges fizikumát, és bizonyítja, hogy a kamera nem mindig a konvencionálisan szép embereket szereti.  Driver egy igazi method acting színészhez híven rengeteget fogyott, ha kellett, hosszas órákon keresztül elviselte a végtelennek tűnő tajvani esőt és a jéghideg tengerben sem volt rest megfürödni. Bár Scorsese szerelemprojektje minden próbálkozása ellenére nem ér fel a hit kérdését boncolgató modernista alkotások nyomába, a színész karrierjének szempontjából mindenképp fontos lépcső a mainstream film felé.

Az ember, aki megölte Don Quixotét

Driver (jobb szó híján) „művészfilmes” pályáját Jarmusch mellett az amerikai függetlenfilm és a tömegfilm vékony jegén táncoló alakja, Noah Baumbach is alakította. Jarmuschsal gyakorlatilag egymásnak passzolgatták a színészt, akinek ez nem volt különösebben ellenére. A Frances Ha után Baumbach a The Meyerowitz Stories című, diszfunkcionális családról szóló filmjében játszik fontosabb mellékszerepet. Driver ekkortájt már a Kylo Renként megszerzett világhírnév, Terry Gilliam Don Quixotéja és a Spike Lee-féle BlacKkKlansman után tér vissza Jarmuschhoz. A 2019-es A holtak nem halnak meg című zombis horror komédiát azonban sem ő, sem Bill Murray zombiírtó szerelése nem menti meg, de különben is, az az év Driver számára egy teljesen másik filmről szól. Ez pedig a Házassági történet, melyben a színész Scarlett Johansson oldalán nyújtja eddigi karrierje egyik legnagyobb alakítását.

Baumbach alkotásában egy színházi rendező és egy színésznő válási folyamatát követjük végig.

A film pedig egy igazi érzelmi hullámvasút gyengéd pillanatokkal, véget nem érőnek tűnő, ordibálásig fajuló vitákkal és bár két ember eltávolodását tematizálja, mindenekelőtt a szeretetről szól. Baumbach megcsinálta saját Kramer kontra Kramerét, ebben pedig nagy segítségére volt az őrületes dinamikával bíró színészpáros. Ezzel a történettel bárki tud azonosulni, aki valaha is szakított valakivel, de ha ez az azonosulás mégsem sikerülne, akkor Driver és Johansson vérprofi, kegyetlenül őszinte, és zsigeri alakítása biztosan bevonja a nézőt. A Házassági történet tudatosan állítgatja egyik oldalról a másikra a nézőt, hol egyikük, hol másikuk tűnik bűnösnek. Driver a gyakran öntelt, mégis szorongásokkal teli Charlie szerepében egyszerre legjobb barát, szerető férj, agresszor, minta apa és kisgyerek, és látszólag könnyen lavírozik karaktere személyiségének rétegei között. Egyszerre aggatható rá a toxikus maszkulinitás címkéje, mégis az egyik legérzékenyebb férfi, akit valaha látott a (Netflix) közönség.

Házassági történet

A 2022-es Fehér zaj óta egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Driver és Baumbach már igazi alkotópárosnak tekinthető. A rendező Don DeLillo 1985-ös kultuszregényét adaptálva próbál kilépni a komfortzónájából és elmondani valamit egy (szinte) világvégéről, amit a poszt-covid érában nem nehéz értelmeznünk. Mégis, a Fehér zaj egyik legnagyobb erénye, hogy a Frances Ha után újra együtt látjuk az azóta színészként befutott Drivert a már inkább a rendezés felé kacsingató Gerwiggel, és párosuk talán lebilincselőbb, mint anno. Az apró sörhast növesztett, Hitler-kutató Driver itt is bizonyítja, hogy a komédia és a dráma terén is ugyanolyan otthonosan mozog;

a házastársát alakító Gerwiggel közös jeleneteik kétségtelenül a film legjobb pillanatai.

A Holy Motors rajongók szíve nagyot dobbant 2021-ben, amikor kijött Leos Carax új filmje Adam Driverrel és Marion Cotillard-ral a főszerepben. Az Annette idején Driver már kétségtelenül A-listás színész volt, aki körül az utóbbi tíz évben teljesen megfordult a világ. Ilyenkor szoktak egyes hollywoodi színészek a hírnévtől megrészegülve közepes szerepeket vagy kizárólag Marvel-filmeket vállalni, de hősünk úgy döntött, inkább mélyrepülést hajt végre a kortárs francia film egyik legnagyobb rendezőjének oldalán. A szerep nem is lehetett volna jobban időzítve: Drivernek egy nagyon népszerű, ehhez képest kifejezetten szerzői műsorokkal turnézó stand up komikus bőrébe kellett bújnia ebben a különös musicalben.

Annette

Míg a Cotillard alakította Annt kifejezetten egydimenziósra írták, Driver Charlie-ja összetett figura, akin keresztül a Carax a szórakoztató műfajokat és az olcsó, hatásvadász tömegkultúrát bírálja. Az Annette-et egyesek zseniális műnek, mások felszínes művészkedésnek látják. Bármelyik is legyen az, Cannes-i bemutatót hosszú perceken át tartó vastaps követte. A dicsőség fényében sütkérező Carax rá is gyújtott közben, és megkínálta kínálta Drivert is egy cigivel, aki – a rá irányuló figyelem miatt zavarában, vagy azért, mert egy rocksztár, ki tudja – el is fogadta azt.

Érdekel, miért válhatott a szerzői filmesek kedvencéből rentábilis szupersztár? Lapozz a következő oldalra!

Incze Kata

Incze Kata 2018-ban végzett a kolozsvári Sapientia filmkészítés szakán, mester tanulmányait is ott folytatta. Jelenleg diplomafilmjét készíti, rendezőasszisztensként dolgozik és rendszeresen publikál a Filmtetten is. Szereti a hollywoodi reneszánszt, az amerikai független filmeket és mindent, amiben sokat beszélnek és mégis izgalmas.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!