Magazin

Álmaink spin-offjai

Néha jó eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha ikonikus karakterek önálló alkotást kapnának. Mi most el is játszottunk ezzel a gondolattal…

Már megtekinthető a Netflixen a Száll a kakukk fészkére című remekmű legendás ápolónőjének önálló történetét bemutató Ratched. Ezen alkotás kapcsán gondoltuk úgy, összeszedünk néhány híres karaktert, akiknek önálló filmet vagy sorozatot adnánk. És ki is dolgoztuk a terveket, te melyiket néznéd meg?

 

The Marauders: Tekergők

A Harry Potter-sorozat akár könyv, akár film formájában ismerjük, rengeteg ember életének – köztük nekem is – meghatározó részévé vált. Hiszen Harryékkel együtt nőttünk fel, újraolvasva és -nézve a kalandjaikat pedig újra és újra Roxfort varázslatos világába csöppenünk.

Ezt az érzést próbálta reprodukálni J.K. Rowling és David Yates, rendező a Legendás állatok-spinoff segítségével, ám a legendás lényeket kutató Göthe Salmander és barátai egyelőre úgy tűnik, nem elég erős karakterek ahhoz, hogy újabb hét részt elvigyenek a vállukon. Igaz, a gonosz varázsló, Grindelwald és Dumbledore kapcsolata – melyet az eredeti történetben Rita Vitrol botránykönyve mutatott be – valóban izgalmasnak tűnik, ám az eddigi előzményfilmek nem igazán koncentráltak erre az ominózus pontra;

talán ezért sem működött eddig a Legendás állatok és megfigyelésük, illetve a Grindelwald bűntettei.

A Harry Potter-világa azonban olyan összetett, hogy számos más spinoff-történetet emelhetnénk ki belőle: a Roxfort alapítóinak élete és az iskola indulása rengeteg potenciált tartalmaz, ahogy Voldemort vagy ugyebár Dumbledore élete is.

De ha igazán őszinte szeretnék lenni, a tökéletes Harry Potter-sorozat a Tekergők térképéért is felelős bajkeverőkről szólna. A négy barát – James Potter, Sirius Black, Remus Lupin és Peter Pettigrew –, a fiatal Piton professzor és persze Harry édesanya, Lily Evans roxfortos évei visszahozhatnák azt a mágikus érzést, amit a Legendás állatoknak nem sikerült.  Amellett, hogy mélyebben megismernénk a Tekergőket, látnánk, már a szerelmi és a politikai szál is adott: Lily és James szerelmének kibontakozása, illetve Voldemort hatalomra lépése. Így egyszerre lehetne nosztalgikus, sorozat tiniknek és erős társadalomkritika a szélsőséges eszmék veszélyeiről, amikkel a karizmatikus (?) vezető tolmácsolásában egyre több ember szimpatizál. A széria akár az első iskolai naptól is elmesélhetné a történet e szegletét, így akár 8 évadon keresztül folyhatna a széria: egészen az eredeti mese kezdetéig, Lily és James Potter haláláig. (Rakita Vivien)

 

Omar Comin’

Sokan – köztük én is – a tévétörténelem egyik legjobb sorozatának tartják a Drótot. És bár az életszagú Baltimore-t megidéző krimi-dráma show számtalan eleme emeli őt a versenytársak felé, számomra a legfontosabb és legerősebb vonzereje mindig is a karakterekben rejlett. Itt egy igen csak reális világ, ahol nincsenek jók vagy rosszak, ahol a drogdílereknek is van morális kódjuk és ahol a rendőrök is lopnak, csalnak és hazudnak. Baltimore lecsúszott negyedeiben, ahol a kilátástalanság és a jövőtlenség ugyanúgy sújtja a törvény mindkét oldalán állókat tényleg csak a túlélés számít.

David Simon sorozata 12 éve ért véget, hatalmas űrt hagyva maga után,

úgyhogy jócskán itt lenne az ideje, hogy ismét elővegye az HBO a projektet és lehetőleg az eredeti kreátorral spin-offozásba kezdjen a csatorna. Én mindig is Omar Little (Michael Kenneth Williams) karakterét találtam a legösszetettebbnek és a legkidolgozottabbnak, így az ő coming-of-age történetére lennék kíváncsi amolyan Holdfényes prezentációba csomagolva. Itt egy kőkemény magányos farkas, aki a drogdílereket rabolja ki hatalmas puskájával: intelligens, kegyetlen, szívós, ugyanakkor betartja a saját szabályait, ha érdekét szolgálja, segít a rendőröknek, nem mellesleg pedig meleg. Az a fajta rosszfiú, akit megszeret az ember: én az ő sztoriját látnám szívesen a képernyőn Omar Comin’ címmel. Ez referencia nem csak a spin-offban felnövő karakterre, hanem az eredeti sorozat egyik sokat használt mondatára is, amit az utcát járó Omar elől elbújó gyerekek kiabálnak állandóan, ha felbukkan a hosszú bőrkabátos, sebhelyes arcú férfi.

Noha a Drót 4. évada adott már egy elszomorítóan reális képet arról, milyen nehéz is lehet beleszületni egy ilyen közegbe és mennyire lehetetlen is kiszakadni a sors által rád osztott szerepből, bőven van még hova ragozni ezt a tematikát. Omar családjáról, gyerekkori helyzetéről és ifjú éveiről szinte semmit nem tudunk a sorozat alapján: így baromi érdekes lenne betekintést nyerni, honnan is jutott el ő oda, amit már jól ismerünk. A helyzetét pedig tovább bonyolítja, hogy melegként nőtt fel Baltimore legerőszakosabb negyedében, így ezt a vonalat is érdekes lenne szálaira szedni. Az Omar Comin’ szereposztását illetően pedig a Drót hagyományait folytatva legszívesebben névtelen tehetségeket látnék a sorozatban, évadonként pár-pár éves ugrással, hogy mindig más bújhasson Omar bőrébe. (Kajdi Júlia)

 

Fej vagy írás? 

A huszonegyedik századi mozi valószínűleg egyik legemlékezetesebb és leghatásosabb pillanatai közé tartozik, ahogy a Coen-testvérek méltán elismert filmjében, a Nem vénnek való vidékben a szerepéért Oscar-díjjal kitüntetett Javier Bardem bérgyilkosa pénzfeldobással dönt emberek életéről. Anton Chigurh, akár egy középkori drámahős, metaforikus figura. Nincs múltja, nincs története, ő maga a sors, aki valamilyen irányba eldönti a mérleg nyelvét. Egy szótlan, bizarr figura, akinek küldetése van – és aki mindig csak erre a küldetésre koncentrál.

Valójában a Fej vagy írás? Nem Chigurh spin-offja lenne, legalábbis nem a szó szoros értelemben vett sorozat háttérsztorival.

Ezzel pont, hogy megfosztanánk a karaktert a titokzatosságától, pont azt vennénk el tőle, amitől ő az, aki. Nem, a Fej vagy írás? egy antológiasorozat lenne, amelynek minden epizódja egy bűnös köré épülne. A lehetőségek tárháza végtelen, az extrém esetektől a hétköznapi vétkeseken át a véletlenül a bűn útjára lépőkig. Egy sorozatgyilkos, egy drogdíler, egy korrupt politikus, egy erőszakos családapa, egy gyerekmolesztáló vagy egy megélhetési bűnöző – ilyen figurák vonulnának fel a szériában. És a végén, mint ahogy az életben is, egyik megússza, a másik nem, de erről mindig Chigurh és az ő érméje döntene.

A főszerepekre olyan színészeket képzelnék el, akik általában nem ilyen figurákat személyesítenek meg. Mondjuk Tom Hanks mint abuzív férj, Liam Neeson mint perverz sorozatgyilkos vagy Nicole Kidman, mint egy tizenéves fiúkra hajtó milliomosnő; ám a rendezők közül azokat válogatnám az álomcsapatba, akik már bizonyították, hogy képesek zsigerig hatolni az emberi mocsokba: David Fincher, Martin Scorsese, Lars von Trier  is szóba jöhetne, de egy epizód erejéig biztos visszahoznám a Coen testvéreket is. (Németh Barna)

 

Haragvó Isten – John Doe története

A Hetedik című David Fincher-opus nemcsak a thriller zsánerének megkerülhetetlen alapműve. Évtizedekre visszamenőleg ez a film rendelkezik az egyik leginkább enigmatikus főgonosszal. A mitikus helyszínné tett New Yorkban Somerset (Morgan Freeman) és Mills (Brad Pitt) nyomozók által üldözött fanatikus rém a bibliai hét főbűn megjelenítői közül szedi áldozatait, és minden gyilkossági helyszínen jeleket, „széljegyzeteket” hagy. Figyelemre méltó azonban, hogy a film teljes játékideje alatt alig tudunk meg valamit a szálakat a háttérből mozgató antagonistáról – így a fanatikus maszlagon túli, igazi indítékait sem.

Negyed századdal azután, hogy világrengető sikert ért el és műfajtörténeti mérföldkővé vált a Hetedik, ideje lenne tehát John Doe karaktere mögé nézni,

és feltárni, mik vezettek a démoni sorozatgyilkos megszületéséhez. Egy miniszéria keretein belül tudnám elképzelni a produkciót, amely kisiskolás korától kísérné figyelemmel John életútját. Ez idő tájt  kiderül róla, hogy rendkívül magas az IQ-ja, viszont morális kérdésekben már akkor is eléggé sajátságosan nyilatkozik meg. Doe vallási tébolya fiatalon megözvegyült, fiát vasmarokkal és katonás fegyelemmel Isten igéjének ismeretére és betartására nevelő édesanyjának „köszönhető”. A széria bemutathatná azt is, hogy Doe miként képzi ki magát módszeresen több tudományterület amatőr szakértőjévé. Példának okáért részt vesz egy ingyenes irodalmi kurzuson, elvégez egy fényképész tanfolyamot, és önszorgalomból könyvtárnyi szakirodalmon rágja át magát, mellyel részben a biológia, de főként az anatómia rejtelmeiben mélyül el. Ezt a sokoldalú tudást aztán a későbbi bűnelkövetéseihez sokszorosan kamatoztatni tudja – ha emlékszünk a Fincher-mozi vonatkozó gyilkosságaira.

Hogy a castingról és a stábról is szóljak, a rendezői székek egyikében mindenképpen a súlyos emberi drámák veterán értőjét, Clint Eastwoodot látnám szívesen. Izgalmas lenne, ha a spin-off operatőri feladatait a színdramaturgia és a hosszú beállítások avatott szakértője, Roger Deakins látná el. A főszereplő személye mindig nehéz választás, és a végeredményt tekintve sok múlik ezen a produkciós döntésen. Fizimiskája és az eleddig általa megformált karakterek alapján a (már felnőtt) címszerepet Alfie Allen vagy a kicsit fiatalabb pályatárs, Bill Skarsgård alakíthatná. A sorozat zenei kullisszájáért a Joker elborult csellófutamairól híres Hildur Guðnadóttir felelhetne. (Szabó Zsolt Szilveszter)

 

Thanos felemelkedése

Sokáig egyetlen fogást találtak a fanyalgók a Marvel-filmeken: nincs bennük soha egy épkézláb gonosz. Hiába szurkoltunk a jól felépített szuperhősöknek, az ellenük felbukkanó antagonisták rendre gyengének tűntek, nem volt igazi tétje az összecsapásoknak. Aztán jött Thanos, egyszer csak csettintett egyet, és mindenki szája elállt.

Thanos nem egyszerűen a legsikeresebb főellenség volt a Marvel-univerzumban: népszerűsége (pláne, ha mémekben mérjük) nem ritkán a főhősökét is leveri. Ez döntő részben a Bosszúállók: Végtelen háborúnak köszönhető, amely hosszan és alaposan építette fel a gonoszt. Megismertük röviden az eredettörténetét, a világ leigázása közben hozott áldozatvállalását, és azt, hogy miért döntött úgy, hogy a világ felének elpusztítására teszi fel az életét.

Thanos múltja azonban sokkal érdekesebb annál, hogy azt pár bevágással el lehetne intézni.

Képregények sora meséli a figura felnőtté válását, és ebben olyan érdekes csavarok vannak, mint például az a tény, hogy Thanos fiatalon pacifista volt, aki csak a testvérével és kisállatokkal szeretett játszani. Később aztán beleszeretett a Halálba, hatalmas tudása révén óriási erőre tesz szert, kalózkapitánynak állt, egy időszakban pedig megpróbált lenyugodni, ekkor a gyereknevelés felé fordult.

Van tehát bőven kraft a történetben, és mint a Joker sikere bebizonyította, a nézők vevők a jól összerakott antihősfilmekre. Mondhatni, minden adott lenne a sikerhez, és hát ki ne szeretné látni, ahogy a kisnyuszikkal játszó lila szörny egyszer csak átvált népirtásba? A szívünkben lévő űrt, amely a Végjáték óta tátong, ki más tudná jobban betömni, mint a fiatal Thanos, az ki még nem is a világot akarja leigázni, csak a halál meghódítani?  (Tóth Nándor Tamás)

 

Nacho

Új-Mexikó kémiatanárból lett drogbárója és simlis ganéból lett zugügyvédje már megkapta saját magnum opusát. Vince Gilligan a Breaking Bad maffiasztoriját, ha lehet, még magasabb minőségi szintre helyezte a Better Call Saul ügyvéddrámájával, a gengsztermítosz azonban újabb fejezetért kiált. Bár az alkotók kifejezték, hogy nem terveznek újabb folytatást csinálni Walter White és Saul Goodman történetének, van azonban még egy karakter, akivel együtt teljes lehetne az összkép.

A triumvirátus harmadik alakja pedig a Better Call Saul című spin-offban felbukkanó Nacho Varga (Michael Mando), aki kiegészítené amerikai sorstársait. Walter kívülállóként csöppent bele az alvilágba, Saul már régóta flörtölt vele, Nacho azonban szinte beleszületett, és minden vágya, hogy olyan távolra meneküljön tőle, amennyire csak lehet. Az amerikai oldal után a mexikói térfél részletesebb bemutatására is szükség van, ehhez pedig nincs megfelelőbb figura a karizmareaktorként működő, szuggesztív tekintetű és szomorú sorsú Nacho Varga személyénél.

Michael Mando még közel sem annyira ismert színész, mint kéne lennie: hitelesen adja a rosszfiút, aki simán szétkapja bárki állkapcsát, miközben szemében az elfojtott félelem és örökös szorongás lakozik. Nem is meglepő, hiszen a bűn világában minden sarkon agyonlőhetik, elég egy rossz mozdulat vagy taktika. Nacho miliője folyamatos feszültséget, és egy stabil, szerethető antihőst kínál. Ha a Better Call Saul 6. évadját túléli, ez mindenképp a készítők előtt lesz, mint lehetőség. (Szécsényi Dániel)

 

Flight of Murray

Az HBO kevéssé ismert, de annál imádottabb kultsorozata, a Flight of the Conchords (magyar címén Slágermájerek) tökéletes spin-off alapanyag. A sikertelen új-zélandi zenészpárosról szóló széria mindössze két évadot élt meg 2007 és 2009 között, ám ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne újabb sorozatot készíteni hozzá. Azon sem kell sokat agyalni, melyik mellékszereplő lenne alkalmas a kiemelkedésre: Murray Hewitt (Rhys Darby), Bret (Bret McKenzie) és Jemaine (Jemaine Clement) zenei menedzsere. Míg a Flight of the Conchords esetében pont az volt vicces, hogy a világ legbénább bandáját a világ legbénább menedzsere próbálja sikerre juttatni,

a Flight of Murray már arról szólna, mit kezdene Murray egy ténylegesen befutott ügyféllel.

A Rhys Darby által életre keltett figura minden idők egyik legszórakoztatóbb sorozathőse, aki simán elvisz a hátán egy saját szériát – a megfelelő írógárdával persze. A Murray inkompetenciájából fakadó humor új szinteket ölthetne, ha tényleg a szórakoztatóipar kellős közepén találná magát. Lehetne a felkapott ügyfele egy One Direction-höz hasonló új-zélandi fiúbanda, akik Amerikában futnak be és tinilányok milliói rajonganak értük. Hűségesek maradnak Murray-hez, aki véletlen szerencsével futtatja be őket, utána pedig szerencsétlenkedve próbál alkalmazkodni az új helyzethez. A sorozat humora arra a szituációra épülne, hogy Murray minden részben a zeneipar és az imázsépítés egy újabb kihívásával szembesül, és a botrányosan rossznak tűnő ötletei valahogy mindig betalálnak. A Flight of Murray így nem csupán arról szólna, hogy lehúznak még egy bőrt a sorozat népszerű karakteréről, hanem egy igazán ütős szatíra is lehetne a modern szórakoztatóipar működéséről.

Ahhoz, hogy zöld lámpát kapjon egy sorozat, érdemes pár neves alkotót és producert összeszedni, a Flight of the Murray esetében pedig nem kérdés, kik lennének a legalkalmasabbak rá. A sorozat alkotói társaságába tartozó Taika Waititi majdnem maga játszotta el Murray-t, és egész biztos bevállalna egy executive producer címkét a haverjai kedvéért – ha pedig Hollywood egyik legfelkapottabb neve is beáll a projekt mögé, nincs megállás. Jemaine Clement a Hétköznapi vámpírokat sikeresen adaptálta amerikai sorozattá, ráadásul a Wellington Paranormal spin-offot is ő jegyzi, úgyhogy egyértelműen ő lenne a tökéletes választás a Flight of Murray írói, rendezői és produceri székére is. (Rácz Viktória)

 

Dwight farmja

Az NBC kilenc évadot megélt sorozata, Office úgy tudott elképesztő eredeti lenni, hogy valójában az angol verzió amerikai változata volt. Ricky Gervaist a tengerentúlon Steve Carell váltotta, aki minden reggel jóízűen itta az irodában kávéját „a világ legjobb főnöke” feliratú bögréjéből. Ő vette magának. Az Office kilenc évad alatt szép lassan felépítette összes karakterét, amelyek mind egyenként reflektáltak a különböző idegesítő irodai szokásokra, és egyszerre képviselték a társadalom egyes rétegeit.

Mind közülük talán a legidegesítőbb Dwight Schrute, a kisfőnök volt, aki egyszerre nyalt a nagyfőnöknek, és igyekezett keresztbe tenni a beosztottaknak.

Rendre szerette packáztatni a Dunder Mifflin irodaszer-kereskedő cég alkalmazottait, bizonyítván ezzel, hogy mennyivel rátermettebb az általa végzett feladatra. De szívesen kioktatott másokat is, akik szerinte nem jól, vagy nem úgy tudták az élet fontos, legalábbis általa fontosnak vélt dolgait. Önkéntes rendőri viselkedésénél csak számológépes karórája kínosabb. A cég iránti lojalitása viszont megkérdőjelezhetetlen, s közben mindenki tudta, hogy csak szeretetre és elismerésre vágyik.

Dwight a városban, irodában dolgozik ugyan, de családja, felmenői egy farmon élnek, vidéki életmódot folytatnak, és egy panziót üzemeltetnek. Ebben mindenképpen különös a kollégákhoz képest, akik mind a városban élnek. Ezt idővel az alkotók is kihasználták, egyre több epizód engedett belesni a farm világába. Ez egy remek helyszín lenne egy olyan spin-offnak, amiben a vendégeket szekáló, mindent Mekk mester módjára megoldó házigazda lenne a főszereplő, és több szerepet kapna Dwight az Office-ban is feltűnő kissé bizarr testvére is. És hogy ki lenne a megfelelő alkotó? A Who is America? nonkonform atyja már megmutatta, hogyan tudja kínosan viccesen bemutatni az ország keresztmetszetét. Sacha Baron Cohen rendezésében és akár főszereplésével megnézném ezt a sorozatot is. (Sergő Z. András)

 

Melyik spin-offot néznéd meg legszívesebben?

Omar Comin’ (Drót)
Haragvó Isten – John Doe története (Hetedik)
Fej vagy írás? (Nem vénnek való vidék)
The Marauders (Harry Potter)
Thanos felemelkedése (Marvel univerzum)
Flight of Murray (Slágermájerek)
Dwight farmja (Office)
Nacho (Better Call Saul)
Created with QuizMaker

Avatar

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya