Elautózott a Keleti pályaudvarig. A kulcsot a kocsiban hagyta, felszállt a vonatra és meg sem állt Londonig, ahol újra elszegődött a Korda testvérekhez tanulni, dolgozni. Ezzel kezdődött az 1913-ban született Tóth Endre, vagy, ahogy a világ megismerte, André de Toth nemzetközi karrierje, aminek legfontosabb állomása Hollywood lett. A kísérletező kedvű rendező az álomgyárban megújította a western műfaját, megalkotta az első 3D-s horrort, felfedezte a világnak Charles Bronsont és közben olyan sikerfilmeket vitt vászonra, mint az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonon is látható Ramrod, A száműzött napja, vagy a Csapda.
A fél szemét még gyerekkorában elvesztő későbbi rendezőzsenit eredendően jogásznak szánta huszár édesapja. A pályához szükséges tanulmányokat a fiatal Tóth Endre becsülettel elvégezte, de gyakorlatban már nem hasznosította. Korai szépírói próbálkozásai révén Budapesten Babits Mihály és Molnár Ferenc asztaltársaságába keveredett, akik kevésbé az írást, sokkal inkább a filmrendezést tartották számára megfelelő pályának.
Ahhoz, hogy a legjobbaktól tanulhasson, Molnár Ferenc ajánlólevelet adott neki, amivel Londonban a Korda Sándor által alapított stúdióban sajátíthatta el a szakma alapjait. Saját bevallása szerint a legtöbbet Korda Zoltántól leshette el munka közben. Rövid berlini, bécsi kitérő után a harmincas években Budapestre tért vissza, ahol többek közt a Hyppolit, a lakájt jegyző rendező, Székely István mellett asszisztenskedett. 1939-ben végre kamerák mögé is állhatott, köszönhetően Babits Mihálynak, aki az egyik producernek már mint rendezőt mutatta be.
Dacára annak, hogy akkor még egyetlen filmet sem forgatott.
A kevés pénzből forgatott Toprini nász sikere újabb felkéréseket eredményezett és a jól, gyorsan, olcsón dolgozó Tóth Endre egy év alatt további négy filmet forgatott a legkülönbözőbb műfajokban. Utolsó hazai alkotása az első magyar életrajzi filmként is ismert Semmelweis lett, aminek befejezése után a bevezetőben írt kalandos módon háta mögött hagyta az országot. Bár nem volt zsidó származású, az antiszemitizmus erősödése miatt úgy döntött, hogy külföldre távozik. Az emigrációt választotta, hogy kompromisszumok nélkül, tiszta lelkiismerettel kerüljön ismét a szakma csúcsára.
Visszatért oda, ahol korábban a legtöbbet tanulta. Megújította a szerződését a Korda testvérekkel és Londonban az 1942-es A dzsungel könyvében dolgozhatott rendezőasszisztensként. Viszont egyre jobban érezte, hogy inkább saját filmet akar készíteni. Nemsokára útra kelt. Meg sem állt Hollywoodig, ahol amíg nem tudott választott hivatásával foglalkozni, cowboyként, sofőrként tette magát hasznossá az álomgyárban. A szerencse 1943-ban mosolygott rá Herczeg Gézának, a tengerentúlon is sikeresnek számító írónak hála, aki beajánlotta őt az egyik stúdiónál. Megbízták az Útlevél Szuezbe című háborús kémtörténet megrendezésével, amit már André de Toth néven jegyzett. A bemutatkozás eredményes volt, ettől kezdve egymás után kapta a felkéréseket krimikre, kémfilmekre, háborús történetekre.
Az összes műfaj közül neki mégis a western felé húzott a szíve.
Az 1947-es Ramrod stábjának élére egyenesen John Ford javasolta. Mottóként ekkor fogalmazta meg magáról azt, hogy ő valójában egy magyar származású, félszemű, texasi cowboy. Vonzódása a vadnyugathoz a Ramrod után még jobban erőre kapott. A korszak sztárjai közül forgatott Gary Cooperrel a Kirk Douglasszel, Randolph Scott-tal, és a legenda szerint a Crime Wave felvételei során ő adta a Charles Buchinsky nevű fiatal színésznek a Bronson nevet.
Őt vitte is magával a szintén 1953-ban, úttörő 3D-s technikával készült horrorfilmjébe, a Panoptikum – A viaszbabák házába, aminek a forgatása külön nehézséget okozott számára, miután csak fél szemére látott. Emiatt szemészekkel, idegorvosokkal konzultált, a szakirodalmat tanulmányozta, hogy alaposan megtervezze, miként hat a térhatású látvány a nézőkre. Pályafutása csúcsát, az egyik legjobb filmjének tartott A száműzött napjával érte el, ami jelentősen megelőzte a korát, és olyan későbbi westernekre lett hatással, mint A halál csöndje, a McCabe és Mrs. Miller, vagy a Quentin Tarantino által rendezett Aljas nyolcas.
André de Toth Európában zárta a rendezői pályafutását a hatvanas években.
Angliában többek közt másodrendezőként az Arábiai Lawrence, illetve a Tűzgolyó című James Bond-film munkálataiba is bekapcsolódott. A hetvenes évektől leginkább a hobbijainak, a repülésnek, az autóversenyzésnek, a lovaspólónak, a szobrászkodásnak és 19 (!) gyermekének élt. A mozihoz már csak alkalmanként tért vissza. Többek közt részt vett a rendező munkatársaként az 1978-as Superman felvételein, valamint egy sorozatban és még egy felejthető horrorban dolgozott a nyolcvanas években. Utána végleg abbahagyta a filmezést, így jutott ideje arra is, hogy 1988-ban újra Magyarországra látogasson, közel ötven év után.
Az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonon a 2002-ben elhunyt legendás magyar származású rendező – akit Martin Scorsese maga nevezett a rendezők rendezőjének – tíz filmjét tekintheti meg a közönség. A hazánkban forgatott öt alkotása, a Két lány az uccán, a Semmelweis, a Hat hét boldogság, az 5 óra 40, a Toprini nász mellett az Amerikában készített Ramrod, a Csapda, A száműzött napja, a Senki sem menekülhet és az Angliában vászonra vitt Piszkos játék szerepel a programban.
