Magazin

Anilogue 2013: 80 perc alatt a Föld körül – Világpanoráma

Kick-Heart

Kick-HeartA Világpanoráma egy színes rövidfilmgyűjtemény, amibe 7 országból érkezett összesen 8 filmalkotás. A vasárnapi vetítésen talán öten ha megjelentek rajtam kívül, de ez ne tévesszen meg senkit, a filmek igenis eredeti történeteket meséltek el és remélhetőleg több közülük más fesztiválon és/vagy online elérhető lesz majd.

Az Anime Haikuk kapcsán negatívumként ítéltem meg, hogy több, mint egy tucat film került be a 100 perces etapba, amiket így nehezen, sőt alig lehetett megemészteni. Főleg azért, mert a filmek közül egy sem épült fel klasszikus narrativa szerint. Ezen ellenérvek közül ezúttal egyiket sem hozhatom fel, a válogatás éppen megfelelő darabszámmal született meg, és a cselekmény ezúttal mindegyik történetben jól érthető, kerek egészet alkotott. Az eklektika természetesen itt is jelen volt, amin persze csodálkozni nem kell, hiszen több kontinensről számos egészen eltérő világnézetből sarjadó meséket láthattunk.

Az egyik legerősebb film a The Banquet of the Concubine volt, amely Kína aranykorába repít vissza bennünnket. A császár legfőbb ágyasa pazar lakomát ad a város tiszteletére, ám amikor kiderül, hogy az uralkodó egy másik nővel hetyeg, csorba esik Yang büszkeségén, aminek az egyik szolga látja a kárát. A mese tragikus és szomorú, de a rajz minősége és stílusa – ami a korabeli kínai festészet technikáját mímeli – egyszerűen zseniális. A dolog pikantériája, hogy a film kanadai és francia együttműködéssel készült.

A következő emlékezetes darab Japánból érkezett. A Kick-Heartban technikailag egy kicsivel vadabb, elrugaszkodottabb stílus elevenedik meg, de a karakterek szórakoztatóak, akárcsak az a bizarr pankrátor-szerelem, amelyben a két álarcos hősünk egyesülni látszik. Nincs magasztos jelentés, de van néhány állatian jól kidolgozott hős és egy frappáns csattanó.

Az Egyesült Államokból egy animált vers érkezett, igazi vadnyugati sztori, süvítő pisztolygolyókkal és rusnya vadnyugati emberekkel. A középpontban egy antihős, aki részegebb még egy görénynél is. A Drunker Than a Skunk nem röpköd filozófiai magasságokban, de a rajzok stílusa és a csattanó, mindenkiben maradandó nyomot hagy majd. (Bill Plympton műveiről már több alkalommal is írtunk.)

Szintén az egyedi látvány miatt az egyik személyes kedvencem a The Missing Scarf volt. Hőse egy végtelenül cuki origami-mókus, aki elindul az erdőben, és miközben az ott élő barátait faggatja, az egész univerzum működésére fény derül. A minimalista stílus, amiben Eoin Duffy, a film rendezője alkotott, elég elterjedt mostanában. Reklámokban, plakátokon, flyereken találkozunk ehhez hasonló stílussal, igazi vizuális orgazmus hi-tech technikával kidolgozva. Röviden fogalmazva: egyszerű, de nagyszerű. Plusz pont, hogy a narrátor nem más, mint a legendás Csillagflotta-tiszt a Star Trek-ből, George Takei.

A két legbizzarabb alkotás talán nem meglepő, hogy a Távol-Keletről érkezett. Mindkettőben közös, hogy a narratív szál szinte alig ismerhető fel benne, de érzelmeinkre ettől még rendkívüli módon hat. A Love Games egy szerelmespár héköznapi harcait ábrázolja nem hétköznapi módon, míg a Futon egy ébredés szeretnivaló meséje, amikor képzeletünk félig még az álmok mezején jár. Fülbemászó dallam és nem mindennapi, szokatlan látványvilág.

Végül, de nem utolsósorban szintén egy kanadai alkotás mesél el nekünk egy keleti köntösbe bújtatott történetet. Egy furcsa telefonbeszélgetés, egy furcsa szakítás és talán egy még furcsább rövidfilm, arról, amikor egy szerelem nem teljesedhet be, mert a tradíciók mást követelnek a fiataloktól: Requiem for a Romance

A Világpanoráma válogatott művei valóban kiérdemelték, hogy részt vegyenek hazánk nem is olyan kicsi fesztiválján. Általuk pedig mi is körbeutazhattuk a bolygót, még akkor is, ha csak képletesen tettük meg mindezt. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, a Filmtekercs egészen biztos, hogy legközelebb is beszámol majd az animált világ történéseiről.

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya