Magazin

Anilogue 2013: Így is, úgy is – Latinanima

tinticoA Latinanima címet viselő, latin-amerikai válogatásba jutott bőven a zavaros vagy éppen zavarba ejtő alkotásokból. A filmek nagy része sötét, komor hangulatú volt, bár az sem volt mindenhol tisztázott, hogy mire is ez a nagy búsulás. Témájukat tekintve láthattunk személyesebb, lírai műveket, de nem egy film bíbelődött társadalomkritikával vagy éppen a múlt kérdéseivel. Kondorkeselyűvé változó fiú, bűnös város és egy kis szúnyog-zenekar.

Ahogyan azt már többször tapasztalhattuk, a rövidfilmes válogatásokban sokszor túlsúlyban vannak a sötétebb vagy egyenesen nyomasztó filmek. Most sem volt másként, habár a művek egy részével nem ez volt a legnagyobb gond. Mintha néhányat elfelejtettek volna befejezni, vagy átgondolni azt, hogy a néző bizony nincs a birtokában annak a tudásnak, aminek az alkotók. Mert lehet úgy filmet készíteni, hogy nincsen leírható vagy legalább sejthető sztorija (ezeket szokás egyébként kísérletinek nevezni), viszont nem árt, ha legalább valamiféle megragadható, érezhető hangulata van. Persze az sem segítette a befogadást, hogy a vetítés legelejétől szaggatott a kép, az elsőként bemutatott Teclópolis pedig olyan pixeles volt, hogy nehéz volt a cselekményre koncentrálni. És akkor még nem említettük azt a pórul járt filmet, amit csak a feléig volt módunk megnézni valamiféle technikai malőrnek hála. Szerencsére akadt pár olyan film is, amiért mégis érdemes volt ott ülni.

Az említett stop-motion Teclópolis mellett a Zombirama is igen erőteljes társadalomkritikát fogalmazott meg. Egészen a 70-es évekig utaztunk vissza, amikor is elkezdődött az a zombi-invázió, amely eredményeként napjainkban (majdnem) mindenki zombiként él Buenos Airesben. Az ötlet és a South Parkot idéző látvány viszont sajnos nem volt elég, nagyon hiányzott egy jó dizájn-irányvonal. Kár, mert egy-egy igazán ütősre sikerült poénon még nevetni is tudott a közönség: például amikor a rádiót hallgató zombi csak hörgést hall a készülékből, majd ő is hörög rá kicsit. Mi ez, ha nem a ma fogyasztói kultúrájának metaforája?

Ahogyan már említettem, láttunk két olyan alkotást is, amely a gyökerekhez nyúlt vissza. A The Hunt és a Condor is a kulturális örökségekhez nyúlt vissza, felemás sikerrel. Mindenesetre nagyon elgondolkodtató volt, hogy mindkét film 3D technikával készült, ami különös módon ebben az esetben még nagyobb távolságot eredményezett a sztoritól, talán ennek is köszönhető, hogy sajnos nem nyújtottak maradandó élményt, mintha mindkettő túlvállalta volna magát.

Az egyik személyes kedvencem a Tintico’s Afternoon volt, lehet, hogy azért is, mert végre kellemes zene, jól eltalált karakterek és kifinomult színvilág tárult elém. A sztori egyszerű: a híres zenésznek eltörik a gramofonja, ezért a szúnyogok összefognak és zenekaruk segítségével feltámasztják a muzsikus zene iránit szenvedélyét. Ennyi, nem több, mégis ez volt talán a legösszeszedettebb, legegységesebb a felhozatalból. Mellette két másik film, a The Thing in the Corner és az Unanimated emelkedik ki a többi közül. Habár teljesen más vizuális és történetmesélési eszközökkel dolgozik, a The Thing in the Corner szellemes és tömören megfogalmazott üzenetére biztosan emlékeznek még egy darabig a nézők.

Az Unanimated című film pedig az élőszereplős és animációs filmes eszközök vegyítésével kísérletezett. Ebben az esetben is – csak úgy, mint az előbbinél – lényeges voltak az elhangzó szövegek, annál is inkább, mert alapvetően terápiás közegben mutatták be a szereplőt. Pszichoanalízis, másság, másként. Érdemes megnézni.

Vegyes volt tehát a felhozatal minden szempontból, hiszen a hagyományos, rajzos technikáktól kezdve a stop-motion technikán át a 3D-ig mindenfélével találkoztunk. A történetmesélést tekintve is adódtak különbségek, hiszen a szinte kísérletinek mondhatótól kezdve a kerek, lezárt sztoriig ívelt a cselekmény felvázolása. Egy biztos, ha voltak is mélypontok (voltak), az a néhány egészen különleges filmecske kárpótolt bennünket.

 

Avatar

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya