Magazin

Anilogue 2013: Japánból címezve – Anime Haikuk

Anilogue_2013_HD_screenAz Égieknek hála, idén is van Anilogue és természetesen mi a lehető legtöbb szekcióról tudósítani szándékozunk. Az egysoros film-haikuk a fesztivál hűséges látogatói számára már nem jelenthetnek újdonságot. A japán rövidfilm-válogatás ugyanis évről évre helyet kapott a műsorpalettán.


Idén 15 filmet vetíttettek le egyhuzamban. Ez egyrészt üdvözítő, hiszen a tokiói fiatalok láthatóan nem unatkoztak idén sem, másrészt viszont kicsit nyomasztó szám, ugyanis a közel 100 perces blokkba, rengeteg különböző stílus és téma belefért, azok teljes átélését pedig rontja a szünet nélküli egymásutániság. A legtöbb kisfilmben egyedül a melankólikus hangulat volt közös, esetleg a narratív rendszer elhagyása vagy épp felülírása, ami viszont nemhogy könnyítette volna, sokkal inkább nehezítette a befogadást. A szekció elnevezése nem véletlen persze, a japán költészet alapjainak számító haiku az emocionális érzékekre ható, konkrétumok nélküi műfajt jelenti, ami a film, és legfőképpen a korlátok nélküli animációs film közegében végtelen távlatokra ad lehetőséget. Ahhoz viszont, hogy megfelelően értelmezhessük a látottakat, feltétlenül szükséges, hogy kiszakadjunk a mindennapi racionalitás pókhálójából, szabad utat engedjünk az asszociócióknak, és érzelmi intelligenciánkat dolgoztassuk.

UsalullabyA haikuk pars pro toto mutatják be a világ változásait és/vagy állandóságait. Ha megfelelően nyitottak vagyunk a kísérleti, absztrakt művészeti látásmódok felé, egészen biztos örömöt lelünk majd a filmekben. A teljesség igénye nélkül a számomra legemlékezetesebb alkotásokról mesélnék még egy keveset. Készüljetek fel, nem szokványos utazásban lesz részetek!

Maze KingA nyitófilm Tatsuhiro Ariyoshi From a stone című filmetüdje volt, amely Viking Eggeling, Ferdinand Leger, Man Ray vagy akár Hans Richter ’20-as vévekben készített munkáira emlékeztetett engem. Színek, hangmontázsok és fényjátékok együttese. Egy hangulat vagy talán csak annak töredékét kifejezve. Ilyen az, amikor a képzőművész filmet készít. A következő darab már mintha tartalmazott volna egy vékony narratív réteget, de az Usalullaby sem több egy álomszerű lebegésnél. Volt még bábjáték (Of mice and clockworks), és egyetlen vonallal megrajzolt frappáns animáció is (Watakushiritori). A Maze King pedig alighanem az etap legfélelmetesebb perceit okozta a közönségnek. Láttunk még egy képernyőnyi talpat a Wild Wild Ham-ben és egy meghokkentő, bár kissé röhelyes azonosulást a Mimopterában. A Drops of Life-ban pedig mosolygós vérlemezkék mesélnek nekünk az élet körforgásáról.

Watakushiritori

Több, mint egy tucat egészen egyedi látásmód pereg le a szemünk előtt. Habár nem mindegyik alkotás hagy maradandó nyomot bennünk, egy pohár jó bor mellett azért termékeny beszélgetések születhetnek a vetítés után. Animált filmcsokor, japánból címezve.

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya