Milyen érzés kamaszfiúként átélni a háború borzalmait, véráztatta csatatéren bolyongva, halottak közt is keresni azt, akit szeretünk? A tizenkét éves Adama mindezt átélte, még felnőtteknek is példát mutatva bátorságból és elszántságból.
Adama egy eldugott nyugat-afrikai faluban él. A körülölelő sziklák mögött terül el a Szelek Földje, amelyet gonosz, háborúra éhes szellemek laknak, ezért az ott élők messze elkerülik. Amikor 1916-ban bátyja hirtelen eltűnik a faluból, a testvére iránt érzett szeretetből Adama úgy dönt, felkerekedik és megkeresi őt.
A történet valóságalappal bír: az első világháborúban a franciák nyugat-afrikai fiatalokat is besoroztak a németek ellen. Adama potyautasként áthajózik a világháború sújtotta Európába, ahol kétségbeesett elszántsággal egyre mélyebbre jut Franciaország belsejében, egészen addig a vasútállomásig, ahonnan a tíz hónapos csata során 90 ezer katonát szállítottak a közeli csatatérre. Kalandja legvégén a véráztatta verduni hadszíntéren köt ki. Európai útja során a tolvaj Maxime keresztezi az útját, aki a gyermekien naív Adama romlott ellenkarakterét testesíti meg a filmben, de végül még ő is segítőjévé válik a bátor afrikai fiúnak.
A történet többrétegű, ezért is tud gyermekekhez és felnőttekhez egyaránt szólni. Társadalmi szinten két világ találkozásának lehetünk tanúi: egy természetközelségben élő nyugat-afrikai falu közösségéből kerülnek Európa háborús övezetébe fiatal afrikai férfiak, akik – az ő kozmikus időmértékükkel mérve – úgy gondolják, a betakarításra már vissza is térnek. A film individuális rétege pedig a felnőtté válásról szól: a törzs varázslója épp a felnőttéavatási ritust vezeti, mikor – rossz ómenként – egy vijjogó madár kezd körözni a falu felett (amit később a vériszamos csatatér fölött vijjogó repülőgép kegyetlen metamorfózisaként láthatunk viszont). Az Afrikában elkezdett ritust a törzsüket elhagyott fiatalok csak később, a „verduni vérszivattyúban” fejezhetik be, itt válnak igazán felnőtté. A természetben élő emberek eredendő naivitása találkozik itt a háborús reménytelenségbe fulladt Európa kiábrándultságával, s a két világ között húzódó mély szakadékot csakis a varázslat oldhatja fel.
A mágikus-realista atmoszférát teremtő rendező egyrészt misztikus elemeknek a történetbe szövésével, másrészt a kulturák közötti különbség vizuális ábrázolásával mutatja be a két világ különbözőségét. Az aranysárgában–bársonyos zöldben pompázó, jelzésszerű elemekből építkező afrikai tájkép a koszosszürkébe forduló verduni csatatér ábrázolásával hátborzongatóan realisztikusra vált, míg a németek lángszórói vöröslő lángtengerré nem változtatják a csatateret.
Az Adama 3-4 millió dollár közötti költségvetésből készült digitális animációja (CG) páratlan a maga nemében, mivel olyan újszerű technikai megoldást alkalmaz, amilyent eddig még nem láthattunk: a festett háttér előtt lézerrel fázisonként beszkennelt szobrok olyan valósághűen képezik le az emberi mozgást, mintha hús-vér szereplők lennének. Magyar Ádám hazai animációs filmrendező szerint néhány éven belül a szakma képes lesz egész estés animációs filmeket készíteni úgy, hogy a laikus nézőnek fel sem tűnik a különbség egy élő szereplős mozihoz képest.
A több rövidfilmje után most egész estés filmjével avanzsáló Simon Rouby rendező bevallása szerint olyan filmet akart készíteni, amely a gyermekekhez és felnőttekhez egyaránt szól – és bár a háborús film igazán nem a családi filmek kitüntetett műfaja, az Adama azt bizonyítja, hogy ez sikerült is neki. A szeretetről, bátorságról és kitartásról szóló történet a gyerekek számára élvezetes – bár a csatatér jeleneteivel igazán félelmetes – kalandfilm, amely a felnőttek számára is megszívlelendő üzenetet hordoz a családi összetartás kulturákon átívelő fontosságáról, a háború okozta traumákról és a varázslatok szükségességéről e világban.
