Magazin

Anilogue 2016: Páncélba zárt szellem – Az új fejezet

Páncélba zárt szellem: Az új fejezet (2016)

Páncélba zárt szellem – Az új fejezet tematikai frissítést hoz a Ghost in The Shell világába, és bitang jól adja elő.

Rajongók számára egyszerű a kritika: a The New Movie jobban hasonlít a SAC-hez, mint az Arise-hoz, és kenterbe veri a Solid State Societyt (azt mondjuk bármelyik SAC epizód is). Kifejtve… nos, beletelik ötezer karakterbe.

 

Iterációk

A Ghost in The Shell, magyarul Páncélba zárt szellem olyan franchise, aminek színvonala végig igen magas maradt, bár nem egyenletes. (Bővebben az alapjairól itt.) Minden cyberpunk alkotások legjobbikát, a filmtörténeti mérföldkő Ghost in The Shellt (1995)  egy kevésbé fontos, de művészetileg így is kiemelkedő folytatás követte (az „Ártatlanság”, Innocence, 2004). Emellett két anime-sorozat készült, amelyek a nulláról (helyesebben: ismét Siró Maszamune eredeti mangájából kiindulva) képzelték újra a GiTS világát; ez a Stand Alone Complex vagy SAC 1-2. (2002-2004).

A két SAC az animesorozatok legkiemelkedőbb darabjai közé tartozik; komplexitásban, művészi szabadságban és súlyban kevés ér fel hozzájuk, és puszta cyberpunk műfaji erejük az első GiTS, William Gibson és a Mátrix magasságába emeli őket. A SAC világát egy harmadik film zárta le (Stand Alone Complex – Solid State Society, 2006), ez talán a legérdektelenebb darab a GiTS történetében, bár így is messze felülmúlja az átlagos anime-franchise színvonalat.

Hosszú csönd. (Az újravágott verziókat, a 2008-as felújított filmet, a játékokat, a franchise többi elemét hanyagolhatjuk, mert újat nemigen mutatnak.) Aztán másodszor is reboot: a 2013-as GiTS: Arise sorozat ismét a nulláról indul és ezúttal az Őrnagy és csapata eredettörténetét mutatja be. Ennek a sorozatnak (és két fél epizódnyi kiegészítésének) lezárása a mostani film: a Páncélba zárt szellem – Az új fejezet.

Motoko Kusanagi őrnagy iterációi (balról jobbra): Ghost in The Shell (1995), Stand Alone Complex 1. (2002), Arise (2013), a hollywoodi film Scarlett Johansonnal (2017).
Motoko Kusanagi őrnagy iterációi (balról jobbra): Ghost in The Shell (1995), Stand Alone Complex 1. (2002), Arise (2013), a hollywoodi film Scarlett Johansonnal (2017).

Az egyes iterációk közötti leglátványosabb különbség a grafika. A főszereplő és egyben a franchise lelke, Motoko Kusanagi, az Őrnagy mindegyikben kissé másképp fest és viselkedik. (Ezzel párhuzamosan a többi karakter is változik valamelyest, bár stabilabbak, mint az Őrnagy.) Kusanagi személyiségjegyeinek alakulását jól kíséri aktuális külleme: az eredeti film szelídebb küllemű Őrnagya kissé melankólikus, a SAC univerzumának mangásítottabb verziója elsősorban harcos, ugyanakkor alaposan kifejtett, elmélyített háttérrel és karakterrel; az Arise élesebbé, harsányabbá, jellemében-viselkedésében lázadóbbá és még keményebbé tette a karaktert.

Az új fejezet Őrnagya nem teljesen az Arise vonásait viseli. Úgy indul, mint az Arise – de a filmet lezáró jelenet az 1995-ös film és a SAC grafikájára hajaz. A homage üzenete egyértelmű: ez a film nem (csak) az Arise iteráció lezárása, hanem egy új kezdet a GiTS univerzumában.

 

Új kezdet

A GiTS számára a legsúlyosabb fenyegetés a témák kimerülése. Alacsonyabb szinten ez az egyes megoldások vagy poénok ismétlését jelenti; a „hej, meghekkelte a látásomat” trükk a huszadik esetben már nem meglepő.

Magasabb szinten viszont valódi tematikai fáradtságról van szó. Az első film az identitás, az emberi és gépi szellem egyenrangúsága, az emberi evolúció kérdéseit elemezte. A SAC ugyanezek mellett a háború és hatásai, az állami korrupció, a céges hatalom, a terrorizmus vs. szabadságharc, a hadsereg vs. civil ellenőrzés, az irányított társadalmi kommunikáció és manipuláció kérdéseit is – ötvenkét rettentően sűrű epizódban bőven jutott hely a komoly témáknak. Az Arise viszont nem frissített a kínálaton, sem a kérdések, sem a válaszok terén.

A The New Movie rögvest új témák ígéretével nyit. Már a bevezető monológok (és a trailer) felvázolják a kérdéskört: „abban a jövőben, ahol a hálózat sosem látott szintre emelte a cégek hatalmát, de még épp nem törölte el az államokat, van-e feladata az államnak?” Ez a pillanat a cyberpunk egyik kényes határvidéke. A klasszikus, gibsoni gyökerű cyberpunkban az állam már meghalt és a cégek uralják a világot, a mai valóságunkban viszont még az állam a legnagyobb hatalmú szereplő, övé az erőszak és a szabályozás monopóliuma – mi történik az átmenetkor? A The New Movie meglepően bátran állást foglal: az Őrnagy csapata és a Section 9 az állami rend fenntartásáért küzd akkor is, ha a korrupció az egészet behálózza a fejük fölött.

Izgalmas lenne ennyire konkrét és ennyire aktuális politikai témákba belemerülni – remélem, új sorozat épül a The New Movie ígéretére. A GiTS mindig is rettentően kritikus volt a bármiféle hatalommal szemben, mindig is cyberpunk bizalmatlansággal szemlélte a politika és a biznisz köreit, és néhol (főleg a SAC) egyenesen oktatóanyagnak tűnt az állami és céges propaganda ellen (bár többen néznék itthon!) Így aztán ez a szerepvállalás nemcsak frissítést, hanem egyfajta érettséget is jelentene a franchise számára – mint amikor a lázadó fiatal lenyírja a punk hajat, öltönyt vesz és komolyan dolgozni kezd az elveiért.

 

Akció-filozófia

Persze az „öltöny” elég képletesen értendő. A The New Movie tele van féktelen akcióval off- és online, tűzharccal és vírusokkal, kemény anime-karakterekkel – egy cyberpunk mennyország, amit már csak a technikáért, a sci-fi elemekért, a nagyszerű sztoriért és akcióért is érdemes nézni. Emellett (mint a franchise mindig is) komplex karaktereket és személyiségfejlődést, komoly lelki és elvi konfliktusokat is felmutat – új csoportdinamikája révén például az egymás iránti személyes bizalmat is újra témává emeli.

Ez a töménység persze nehezen fogyaszthatóvá teszi a filmet. Sztori szintjén szükség van legalább az Arise ismeretére, elméleti síkon egy jó csomó cyberpunk toposszal való legalább felületes ismeretségre, filmnyelvi téren némi anime-műveltségre, mert a film irama kevés fogódzkodót enged. (Ez is a franchise sajátossága: magam például jórészt a SAC feliratai miatt jutottam el középfokról felsőre angolból, mert a sokszorosan összetett filozófiai és szociológiai tartalmú, utalásokkal teli körmondatok miatt először a „pause” állandó nyomogatásával néztem végig a sorozatot.)

De ugyanez a töménység végtelenül élvezetessé is teszi a filmet, és az egész GiTS univerzummal együtt a „szórakoztatóipar” egyik legkiemelkedőbb, legelgondolkodtatóbb, ezáltal leghasznosabb produktumává is.

***

A The New Movie új ígéretei érdekes pillanatban érkeznek: akkor, amikor Amerikában élőszereplős filmet forgatnak az eredeti GiTS alapján. Bármilyen reménykeltő is, amit eddig láttunk belőle (főleg Scarlett Johansson!), azért még mindig kétséges, hogy ez a film méltó marad-e a franchise iszonyú szellemi erejéhez. De ha igen! Akkor szép napok várnak a sci-fit és azon belül a cyberpunkot komoly kérdések értelmes megvitatásához használó rajongókra.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya