Magazin

Animációs világpanoráma

VarmintsEgy világválogatás könnyen kápráztathatja el az embert, másfél órába nem nehéz csak a valóban leges-legjobbakat beleválogatni. Az Anilogue Világpanorámája akkora animáció-dózis, amivel még a magamfajta függő is kibírja egy újabb évig.

Mindenki ismeri a Sony Bravia gyurmanyuszis reklámfilmjét. „A kétszáz gyurmanyúl állítólag mindenféle digitális trükk nélkül volt képes körbeugrálni Manhattant, ám még a legtapasztaltabb stop-motion animátorok is hitetlenkedve csóválják a fejüket a teljesítmény mértéke és kidolgozottsága láttán” – ezt írja a fesztivál újságja, és miután láttam a reklámszpotot nagyvásznon, én is hitetlenkedek. Nincs az az isten, hogy trükkök nélkül meg lehessen ezt csinálni. Hacsak ki nem vezényelték Manhattenbe az amerikai szárazföldi erők teljes állományát egy kis gyurma-kiképzés után.

A House of Small Cubes (kb. „Ház kis kockákból”) című film nem a technikájával, hanem érzelmességével hódított. Az egyre emelkedő tengerszint miatt újra és újra építkező, egyedül maradt öregember története, melyben az öreg szó szerint búvárkodik az emlékeiben, a legmélyebben emberi rajzfilm a felhozatalban, és személyesen a kedvencem.

Bill Plympton egy nagyfilmen túl ebben a szekcióban is szerepel idén. A Hot Dog, a rendező kutyasorozatának harmadik darabja egy bátor, ám annál szerencsétlenebb kutyáról szól, aki minden lelkesedésével együtt végleg elszúrja az esélyét, hogy tűzoltó lehessen. A kis filmecske sűrítve tartalmazza mindazt, amiért Plympton kultikus rendező: az egyéni megjelenítést, a szereplők és a világ kíméletlenül kiábrándult és roppant vicces bemutatását, a groteszk humort. őszintén szólva jobbnak is találtam a Hot Dogot, mint a szintén vetített Idióták és angyalokat.

A legfrissebb darab, a Varmints csak szeptemberben készült el, de már díjakat söpört be mindenfelé, köztük a BAFTA fődíját. Kissé lerágott csont a témája – a természettől elidegenült város –, ám a film egyrészt szívmelengetően kedves, másrészt pedig igazi techdemó. És még ha nem lenne ilyen jószívű és káprázatos, akkor is: eleve díjat érdemel az a film, ami a giccses, nagy szemű, szőrös plüssfigurákat drámaian komollyá képes változtatni. (Plusz ahol új értelmet nyer a „felhúzni egy várost” kifejezés.) Tegye fel a kezét az a fiú, aki őszintén drukkolt már két plüssállatkának, hogy összejöjjenek!

Ennél több film is szerepelt ugyan a válogatásban, de ez a fesztiválok átka: nem emlékszem egyformán mindegyikre. Amire viszont igen, azt nem is fogom egyhamar elfelejteni; az Anilogue Világpanorámája kissé tömény ugyan, ám annál tartósabb dózis. Mondtam is már, nem?

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com