Napjaink könyvespolca egészen másként néz ki, mint a “régi szép időkben”. Fénysebességgel terjednek a vámpír könyvek, krimik, horrorok, melyekben a gyilkosságok széles skálájáról olvashatunk. Nem csak az erőszak, de az írások nyelvezete is egyre durvul, már meg sem lepődünk a káromkodásokon. Pontosan ebből jelent üdítő kikapcsolódást L. M. Montgomery kortalan regénye.
Marilla és Matthew egy fiú örökbefogadásáról dönt, hogy segítsen a termelésben, állattartásban. Helyette azonban egy cserfes, vörös hajú kislány érkezik, akinek különös érzéke van a bajba keveredéshez, valamint akinek még a szigorú Marilla szívét is sikerül meglágyítania. Egészen új élet kezdődik a Zöldmanzárdos-házban, melybe annyi szeretet, fantázia és vidámság költözik a kislánnyal együtt, melyről idősödő lakói soha nem is álmodtak.
Anne az élet iskolájában
Anne kislányból ifjú hölggyé cseperedett, elvégezte a főiskolát és immár Ő tölti be Avonlea tanári posztját. Az álomvilágban élő lánynak azonban még mindig nem nőtt be a feje lágya, újabb és újabb kalamajka rántja vissza a földre. Persze senki nem tud haragudni rá, pláne, hogy a falucska büszkeségévé nőtte ki magát. Új barátaival és lelkitársaival az oldalán menetel előre a felnőttkor felé, miközben lénye cseppet sem változik.
Nem is hinnénk, de a regénysorozat első kötetét 1908-ban adták ki először, azaz a történet már több, mint száz éves! Szinte hihetetlen, hogy Anne kalandjai ennyi idő elteltével is élvezhetőek, sőt, szórakoztatók. Montgomery könnyed, humoros stílusa olvasmányossá teszi a művet, miközben szinte magunk előtt látjuk a művészi leírás alapján elképzelt tájat. Észre sem vesszük, mégis visszaröpülünk az időben és a kis falu látogatójává válunk, lassan megismerünk mindenkit, Anne-ben pedig jó barátra lelünk.
Be kell látnunk azonban, hogy ez a bájos és mindenekfelett ártatlan történet a mai világban nem mindenki számára élvezhető. Elszoktunk a régi világtól, megkockáztatom, sokan nem is ismerik, milyen a vidéki élet, hogyan viselkedtek egymással az emberek, milyen szokások szerint vezették életüket és tanyájukat. Kétoldalú kocka ez, hiszen van, aki pontosan ezért leli örömét a könyv olvasásában, melyben olyan világot ismer meg, ahol az értékek valódiak voltak, az emberek tisztelték egymást és nyugodtan nyitva lehetett hagyni a kertkaput, hogy látogatónk bármikor besétálhasson. A másik oldal, akiknek nincs türelme elmerülni a néhol lassú folyású és idejétmúlt történethez. Számukra valószínűleg kifejezetten idegesítően hatna Anne alakja, hiszen a lány kijelenthetjük, valóban “a Holdon él”.
Ennek ellenére mégis a pozitív oldalt domborítanám ki, időnként kifejezetten jól esik az ember lányának a sok ribancozás és vér után egy ilyen “tiszta”, kedves történetben elmerülni. Anne alakja különlegesen jól sikerült. Bájos figurája csetlés-botlásai, fantáziálásai és az Őt mindig megtaláló kavarodások mosolyt csalnak arcunkra. Érdekes megfigyelni, hogy a cserfes kislány hogyan válik felelősségteljes tanárnővé, hogyan bánik az emberekkel és nevelőivel. Ha csak egy kicsit is odafigyelünk, megláthatjuk a sorok közötti tanulságokat és azokat az értékeket, melyek közül néhányat egyáltalán nem ártana mai rohanó, feszült, antiszociális világunkba belecsempészni.
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Könyvmolyképző Kiadó, 2008.
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Könyvmolyképző Kiadó, 2008.
A művek DVD kiadásáról írt kritikánkat itt olvashatod.