Magazin

Kettő az egyben – Anyám mozija

Az Anyám mozija két totálisan különböző hangvételt ütköztet: a haldokló anya elégiája és a filmforgatás burleszkje együtt a teljesség érzetét kelti Nanni Moretti filmjében.

Szomorú háttértörténete van az Anyám mozija születésének. Nanni Moretti előző filmjén, a Van pápánk-on dolgozott, amikor édesanyja meghalt. A forgatás és a kórház közötti ingázást, a két megterhelő kötelezettség miatt felfokozott lelkiállapotot dolgozza fel az Anyám mozija, amely egyben az emlékállítás és a feldolgozás filmje is – első vázlat helyett átgondolt, lekerekített alkotás. Ám aki súlyos gyászfilmre asszociál, annak csak félig lesz igaza: Moretti ugyanis felerészben valóban csendes drámát, felerészben viszont őrült komédiát kerekített a tragédia köré. Nagy öröm, hogy az Olasz Filmfesztivál vetítése után országos forgalmazásba is kerül ez a különleges hangulatú darab.

Moretti nem először forgat önéletrajzi ihletettségű filmet, sőt: a Kedves naplóm és az Április még az Anyám mozijánál is direktebben személyes volt. Az olasz rendező ezúttal kicsit eltávolít a saját életétől, hiszen a korábbiaktól eltérően nem magára osztotta a főszereplő-alteregó szerepét, hanem egy nőre; ő csak a rendezőnő Margherita (Margherita Buy) bosszantóan tökéletes testvérét alakítja. Így egy lépéssel távolabbról figyelve dolgozhatja fel az eseményeket, filmje pedig a rengeteg személyes részlet mellett is általánosabb érvényű lehet.

Az Anyám mozija a végletek filmje. Főhőse ameddig csak lehet, kerüli a szembenézést az elkerülhetetlennel, és haldokló édesanyja ápolása, élettársával és kamaszlányával való kapcsolata helyett zűrös munkájára koncentrál. Készülő filmjébe meghív egy olasz származású világsztárt (John Turturro), aki mindenkit az őrületbe kerget nagyzolásával, felkészületlenségével és könnyelműségével – miközben a zaklatott és kimerült rendezőnő sem áll a helyzet magaslatán.

Az Anyám mozija kissé talán mesterkélten, de hatásosan váltogatja a két helyszínt és hangulatot: a kórházi agónia hűvös képeit és a forgatás kaotikus burleszkjét.

Tulajdonképpen az Anyám mozija két film az egyben, melyek egymástól elválaszthatatlanul alkotnak színes és teljes képet az életközépi válsággal, családi problémákkal, elmúlással és munkával küzdő főszereplő életéről. Önmagában sem a Woody Allent idéző vígjátéki szál, sem az egzisztenciális kérdéseket boncolgató dráma nem állná meg a helyét. Összekapcsolásukkal viszont a Cannes-ban az ökomenikus zsűri díját elnyerő Anyám mozija hasonlóan igaz módon képes feldolgozni egy család drámai küzdelmeit és a nehézségek legyőzését, mint Moretti legsikeresebb filmje, az Arany Pálma-díjas A fiú szobája.

A hitelességet a két egymással látványosan szembenálló, végül mégis kibékülő színészi alakítás is növeli. Margherita Buy átlényegült játéka a drámai szálat támogatja, John Turturro zseniális és ritkaságszámba menő haknija pedig a komikust: a brooklyni színészt eleve ritkán hallani olaszul játszani, itt ráadásul egy minden ízében önkritikus epizódszerepet formál meg felejthetetlenül viccesen.

A filmet a 15. Olasz Filmfesztiválon láttuk, a mozis premier kapcsán frissítettük.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com