Magazin

A nő négyszer – Anyaság és női szerepek a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon

Június 1. és 7. között tizenegyedik alakalommal rendezik meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, mely évről évre több érdeklődőt vonz. A női szerepvállalások és az anyaság kérdése ez évben viszonylagos figyelmet kapott az alkotók körében, hiszen négy film is foglalkozik e témával, és a művészet nyelvén járja körül azokat a felvetéseket, melyek az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak nemcsak tudományos körökben, de a közbeszédben is. E négy film szoros egymásutánban megtekintve szinte egy bővebb értekezés egy-egy fejezeteként, laza összetartozásban is értelmezhető lenne, hiszen mondandójuk elemi szinten kapcsolódik össze.

A filmen mint médiumon a nő kezdetektől fogva a nézett; a vágy és a tekintet tárgya. Ahogyan a pszichoanalitikus filmelméletben (leghíresebben Laura Mulvey, Mary Ann Doane és Kaja Silverman tollából) oly sokszor kerül kritika alá, a kamera a férfitekintet megtestesítője, így a film maga sok elméletíró szemében kezdetektől fogva a patriarchátus metaforája lett. A filmtörténet már számos alkalommal rámutatott e helyzet paradoxonára, azaz hogy mennyire lehet hiteles a film férfias nyelvén keresztül beszélni a női nem problémáiról. (Szubjektív listámban megemlíteném Vittorio De Sica A nő hétszer című filmjét, mely a humor, a szatíra eszközeivel nyúl a témához; Jean Luc Godard a Hímnem nőnemben a beszélő fejek dokumentarista eszközével igyekezett körüljárni egy kapcsolatban a nemek közti különbségeket; de ide sorolható Ingmar Bergman Personája is, mely két nő viszonyában tesz fel pszichológiai kérdéseket.)

A Friss Húson megtekinthető négy rövidfilm amiatt nagyon izgalmas számomra, mert épp e paradoxont sikerül jobbára feloldani

azzal, hogy az anyaság szemüvegén keresztül igyekeznek eljutni a komplexebb női szerepekről való értekezésig. Ebben az értelemben – Annette Kuhn fogalmával élve – igazi ellenmozik, melyek valós nőkérdésekkel foglalkoznak, és melyek a rövidfilm eszközeivel élve képileg is csodásan átélhetővé, valós élménnyé teszik e főszereplő nők belső konfliktusait.

Anyának lenni mindössze egy a nő sok-sok vágyott és ráaggatott szerepe közül. Ezt a sokak szemében talán tabudöntő, de mégis valós igazságtartalommal bíró állítást elemzi e négy rövidfilm.

Czibulya Nikol: Mária Terézia szül

Czibulya Nikol filmje egy, ma már szürreálisnak ható hagyományt választott kiindulópontjául, azaz hogy az uralkodóház nőtagjainak nyilvánosan kellett világra hozniuk utódjaikat, hogy a gyermekek neme és az anyához fűződő vérségi kapcsolata minden kétséget kizáróan igazolható legyen. E szokás lényegében nemcsak, hogy megalázta, de anyává válásának megélésétől is megfosztotta a nőket, nemcsak azért, mert a gyermeket – amennyiben fiú – azonnal elvették édesanyjától, hanem mert a szülés intim pillanatait tették nyilvánossá, azt a folyamatot, melyben nem csak a gyermek, de az anya is megszületik.  

A férfiak világában helytálló Mária Terézia (aki egyébként maga törölte el a nyilvános szülés kötelezettségét) két fájás között intézi az udvar ügyeit, igyekszik végig higgadt és fókuszált maradni. A szülés ezáltal mintha valami zavaró hétköznapi rutin lenne, háttértevékenység, mely megakasztja a politikai és gazdasági folyamatokat.

A film egyszerre mutatja be az erős nőt és a gyengéd anyát, főszereplőjét ebbe az abszurd alaphelyzetbe kényszerítve döbbenetesen átélhetővé teszi a nők szerepkonfliktusának lényegét, mely más formában ugyan, de Mária Terézia kora óta is tart. Mindezt erős képi hatásokkal mutatja be nekünk Czibulya Nikol, a groteszk pillanatokhoz illő szokatlan beállításokat a fájásonként előbukkanó szubjektív kamera váltja, ezzel rendkívül szuggesztív ritmust adva az alkotásnak.

Bóna Jakab: A királylány

A királylányban a gyermekétől elszakított anya igyekszik aktív cselekvőként kezébe venni az irányítást, és lányát elrabolva menekülni a törvényi kötelezettsége elől. A vándorlás alatt a nő által mesélt történet a királylányról és az őt mindenhonnan figyelő sárkányról metaforikus szinten támogatja meg a film cselekményét. Bóna Jakab alkotásában, ahogy a Mária Terézia szül-ben is a férfiak és a férfiak törvényei által uralt világban igyekszik a főszereplő helytállni, csak míg az előzőben a királynő aktív, erős és önmagát és másokat is irányítani tudó potens személy, addig A királylány anyakaraktere sodródik, és bár vágya (a gyermekével együtt lenni) egyértelmű, tettei egy olyan nőt rajzolnak ki, aki nem ismeri a lehetőségeit, és nincs tisztában saját képességeivel, céljaival.

A királylány talán legszebb és legösszetettebb képi motívuma az alvó anyát és éber lányát körülvevő hattyúk megjelenése, melyek egyszerre szimbolizálják a menekülők ártatlanságát, szabadságra való törekvését és az anya újjászületni vágyását, de egyszersmind utalnak a mesében megjelenő sárkány kacskaringós nyakára is.

A film kézikamerás felvételeivel bevonja a nézőt a főszereplőinek világába, így könnyű együtt menni velük az úton, és átérezhető a csattanó szomorúsága.

Gyimesi Anna: Affrikáta

Míg az előző két rövidfilmben az anyaság alaptétele mellett a nő cselekvőképességén volt a hangsúly, addig a következő két film már sokkal inkább magát a szerepet és az azzal járó kötelezettségeket kérdőjelezi meg.

Gyimesi Anna filmjében az egyedülálló anya, akinek életét úgy tűnik, teljesen kitölti két kamasz lánya és az értük való aggódás, családi nyaralásra utazik, ahol mindannyiuk megszokott ritmusát felborítja egy fiatal férfival való találkozás. A nő kénytelen olyan kérdésekkel szembenézni, mint a mi történik a nővel, ha anya lesz? Hová tűnik a nőiség és a szexualitás? Eltűnik-e egyáltalán? El kell-e tűnjön? És legfőképp feláldozható-e mindez ténylegesen, ha az embernek beteg gyermeke születik?

Az Affrikáta főszereplőnőjével együtt ezekre keresi a választ, melyhez Kováts Adél őszinte, maníroktól mentes játékával tökéletes választásnak bizonyul. A rövidfilm az anyán elidőző közelijei, melyek sok esetben még a klasszikus beállítás-ellenbeállítás rendszerét is megtörik, a kereten kívülről érkező ingerek hatását bemutatva csupán, érzékenyen beszélnek a nőről, aki nem akar tudomást venni lányai nővé válásának folyamatáról, és ezzel együtt saját anyai szerepének megváltozásáról.

Korom Anna: Nikó

Korom Anna főszereplője nem egyedülálló, hanem feleség, anya, háztartásbeli, álláskereső. Egyetlen ember túl sok, általa nem vágyott szereppel a nyakán. Egy nő, aki főállású anyaként töltötte az elmúlt hat évét egy szeretetlen házasságban, passzív férj mellett. Egy nő, aki elvesztette önazonosságát, saját magáról alkotott képét, vágyait. Megszokta, hogy a férfiak mondják meg neki, ki és milyen legyen, nőként, anyaként. Egy nap osztálytalálkozóra megy, és némi alkoholtól felbátorodva úgy dönt, meztelenre vetkőzve próbálja megtalálni elveszett személyiségét. Némi didaxissal, de nagyon is átélhető és szerethető módon beszél a film a szabadságvágyról, a társadalmi korlátok levetkőzéséről. Mi lenne, ha semmi nem számítana, ha nem kellene foglalkoznunk a társadalom véleményével, mi lenne, ha bármikor bármit megtehetnénk következmények nélkül?

Nikó végül belesimul ugyan a társadalom által elvárt szerepbe, de nézőként vele együtt tudunk eljátszani a mi lenne, ha gondolatával. A rövidfilm kissé nyers, de őszinte humora kellemes ízt ad az amúgy komoly kérdéseket feszegető alkotásnak. A film nagy erénye, hogy ledönti a női, főleg az anyai testtel kapcsolatos tabukat, és bátran ellenpontozza a hollywoodi mozi által fetisizált nőképet.

Összességében elmondható, hogy e négy rövidfilm nyíltan beszél a nőket érintő kérdésekről, az anyaságról, és mindegyik ad valami olyan szempontot e diskurzusokhoz, mely továbbgondolásra késztet.

Kéri-Keller Szilvia

Kéri-Keller Szilvia magyar-angol szakos bölcsészként végzett az SZTE-n, később pedig vizuális kultúratudományból szerzett diplomát. Cikkei korábban az Apertúrában és Apertúra Magazinban jelentek meg, filmek terén mindenevő, 2023-tól a Filmtekercs tagja.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com