Magazin Papírfény

Aranykor – A pokolba tartó vonat

a_pokolba_tarto_vonat_1Sci-fi és fantasy novellák: hálás anyag egy hangoskönyvhöz. Ha a kiváló előadás mesehangulatba ringat, az ember még fogékonyabbá válik a fantázia szüleményeire. És itt első osztályú mesével van dolgunk.

A pokolba tartó vonat, a Kossuth Kiadó 2007-es hangoskönyve az 1950-1960-as évek legjobb angolszász science fiction szerzőitől tartalmaz hat hosszabb-rövidebb novellát. „Az aranykornak is nevezett periódus legfőbb jellemzője a szépirodalmi színvonalú tudományos fantasztikum: a fordulatos, csattanós elbeszélés célja elgondolkodtatni a hallgatót az ember mibenlétéről, helyéről és felelősségéről” – írja a kiadó, és e tekintetben a gyűjtemény igazán reprezentatív: remek művek, remek szerzőktől, remek előadásban.

A címadó novella Robert Bloch műve. Nem sci-fi. Ha akarjuk, fantasy, de amolyan népmese-szerű; voltaképpen beskatulyázhatatlan. Mert mit is tehet az ember, akinek az ördög felajánlja az örök boldogságot – csak tudja, mikor mondjon igent? Az ördöggel csak népmesei eszközökkel lehet elbánni, jelesül a találékonysággal. A régimódi történetmesélés mellett a tanulság is avíttasnak hat a mai hallgató számára, mert olyannyira egyszerű, de az egyszerűség a javára válik e régi novellának: furcsa mód őszintébbé is teszi a mai, bonyolultabb gondolatmenetekhez szokott ember számára.

Bob Shaw-tól a Régmúlt napok fénye igazi angolszász science fiction novellaklasszikus; találj ki egy fantáziadús apróságot, helyezd a való világba, és technikailag sci-fit kapsz, aminek az ürügyén szabadon mesélhetsz sorsokról és érzésekről. Megragadó kis írás, értő tolmácsolásban; szintén nem bonyolítja túl önmagát, de annál tisztább a lényege – a novella maga is régmúlt napok fénye 1966-ból.

Bradbury Langy esők jönnek című írása a szerző klasszikus erényét mutatja be: a világ épphogy csak való eltorzítását valami kísérteties szépségű nem-igazzá. Esetünkben egy automata ház éli mindennapjait 2026-ban, falán utolsó lakói atomvillanás beégette árnyképével. Az apokalipszis egyetlen jele, hogy nincs ember. És ahogy a versben, a novella közepén, elhangzik: nem is hiányzik senkinek. A hiány mégis kitölti a novellát és beleég a hallgatóba; utána muszáj eleven valakit keresni és legalább ránézni, van-e.

A Harmagedón Frederic Brown-tól egyenesen valami Bradbury előtti bájt hordoz magán, és az érzés jogos, mert a novella 1941-ből származik. Ártatlan kis írás. Mai szemmel szinte primitív. De szép, és a szépsége – mint a többinél is – éppen abban rejlik, hogy a sci-fi és a fantasy történetének elejénél járva még nincs szüksége a bonyodalmakra, hogy általuk megkülönböztesse magát másoktól. Olyannyira nem, hogy ez az írás szinte már csakugyan mese, egyedül az a nagyon felnőtt irónia különbözteti meg tőlük, ami utolsó mondata hordoz (és amit egy gyerek bajosan bírna értelmezni), s ezért az egyért érdemes meghallgatni.

a_pokolba_tarto_vonat_2

A nagy Asimovnak sehogy sincs szerencséje a Kossuth kiadó hangoskönyveivel. Ezúttal is olyan novelláját válogatták be egy gyűjteménybe, ami után az ember reakciója legföljebb egy vállvonás lesz. A tréfamester gyönge-közepes írás a mestertől, attól a mestertől, akinek számos más novellája műfajmegrengető óriás. Ebbe a sorozatba legföljebb egyszerűségével illik – no de Asimovnál nehogy ez legyen a válogatás szempontja!

Végezetül Eric Frank Russel Az egyetlen megoldása következik; én nem szerettem, mert kiszámítható és a csattanó csöppet sem csattan, de az alapötlet fantáziáját – és merészségét; 1956-ban íródott – nem lehet nem értékelni. Ennél a novellánál érezni leginkább az eltelt évtizedeket. A ma embere túlságosan is hozzá van szokva a sztorik mögött meghúzódó háttér állandó elemzéséhez, és, feltételezem, ez a novella még olyanok számára íródott, akik különösebb mögégondolás nélkül olvasták őket.

Az utolsó két nemszeretem novellával együtt A pokolba tartó vonat összességében értékes gyűjtemény, Fenyő Iván előadása pedig kitűnő. A hangoskönyv két lemeze sokarcú válogatást kínál , közel egyenletes színvonallal, és hangulatában kétségtelenül hozza a megidézni kívánt évtizedeket: a sci-fi „aranykorát”.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

1 Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés