Magazin Papírfény

Tarr világa – Árnyékvilág

Elérkezett a pillanat, amelyből Tarr Béla életművére egységként tekinthetünk és már nem csak egyes filmjeiről, hanem filmjei összességéről, életművéről is tehetünk kijelentéseket. Kővári Orsolya az első, aki összegzési kísérletet tett, de biztos vagyok benne, hogy írását több, más jellegű summázat is követi majd.

A megjelent kötetnek két fő értéke van, melyek közül az egyik verbális, a másik vizuális jellegű. Ez utóbbi nem csak amiatt van, hogy igényes és szép könyvkiadásról van szó, hanem a gazdagon illusztrált könyv képei miatt is, melyek mágikus szellemidézők, a művek egészét előhívó varázsszavak: rájuk pillantva belekerülhetünk egy-egy film világába.

A verbalitás természetesen a tartalomra utal: a könyv szerzője tisztelettel teljes precizitással bánik a Tarr-életművel, rendszerezi, sorra veszi, minden darabját bemutatja és elemzi. Nem ítél, nem rangsorol, inkább csendesen rajong és próbálja minél találóbb szavakba foglalni, összefüggéseket, mondanivalókat ragad ki, s ebben a heroikus – és mellékesen nem sikertelen – vállalkozásban az a legszebb, hogy mintha ő maga is tudná, jelezné, hogy lehetetlen kivitelezni. Tarr Béla filmjeit meg kell nézni, méghozzá moziban, és ha lehet, bizony az összeset, lehetőleg kronologikus sorrendben.

Érdekes, hogy a sorrend ekkora hangsúlyt kapott, a szerző ugyanis Tarr utolsó, zárófilmjével indítja a kötetet, s visszafele haladva jut el az első nagyjátékfilmig, a Családi tűzfészekig. Talán az aktualitás felől akart elindulni, hogy az is be tudjon kapcsolódni a Tarr-univerzumba, aki csak most, a legvégén eszmélt. Pedig a mondatvégi pont a mondat nélkül mit sem ér, s ezt A torinói ló elemzése is mutatja, amelyben korábbi, csupán később bemutatásra kerülő alkotásokra is utal. Bevallom, nekem hiányzott a hagyományos felépítés, ami például Gelencsér Gábor szintén összegző jellegű Gothár Péter-könyvében (Káoszkeringő, 2006) olyan jól működött. A filmtörténész itt ugyanis talált egy olyan vezérmotívumot, amelyet végig tudott vezetni az életművön, és ezen keresztül szemléltette, hogy az miként alakult, fejlődött. Erre a fordított sorrend kevésbé ad teret, mintha inkább arra buzdítana a kötet, hogy különálló írásokként kezeljük az elemzéseket, melyek egymásra utalva mégis rendszert alkotnak. A szerző egyébként kitér a sorrendiség kérdésére, amikor a Tarr-életmű befogadásának optimális menetéről beszél a Werckmeister-harmóniák kapcsán: „A beavatódás harmadik verziója: elolvasni Az ellenállás melankóliáját és megnézni a Werckmeister harmóniákat (…) Krasznahorkai hosszú, dallamos mondatai és Tarr ritmusosan kitartott snittjei pontosan a legmagasabb rendű művészet megidézését célozzák.” (részlet az Árnyékvilág című kötetből)

Kővári Orsolya írásaiban a filmek hangulatát (elénk) idéző ismertetések mellett leginkább a mondanivaló elemzését célzó eszmefuttatások kapnak hangsúlyt, vagyis a szerző a Tarr által közvetített gondolatok szavakba önthető továbbgondolására sarkall. Illetve igen sokat olvashatunk a filmekben megjelenő színészekről, a filmek „emberi oldaláról” is. Az összefüggéseket inkább a tartalmi motívumokban keresi és kevésbé a tényleges filmes történésekben, vagyis a film kifejezőeszközeiben. Megjegyzendő, hogy figyelemre méltó szakirodalmat használ, így nem csak saját teóriáiban és meglátásaiban kering, hanem a magáénál tágasabb tudáshorizontokra utal. Mindennek köszönhetően igényes és tiszteletteljes retrospektívről beszélhetünk, mely mind külcsínben, mind tartalmában méltó a megidézett rendezőhöz. Különösen telitalálat a kötet borítóképe: az elején Estike (Bók Erika) igéző gyerekarcát láthatjuk a Sátántangó című film szereplőjeként, a hátulján szintén Bók Erikát, immáron felnőttként, háttal ülve a rendező záró filmjében, A torinói lóban. Egy élet története ez, egy életműé, egy keretbe foglalható filmuniverzumé, mely tele van kiemelkedő, kitörölhetetlen és további szót érdemlő filmekkel.

Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
Sprint Kiadó, 2012

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com