Magazin

Az életciklus elmélet Gothár Péter nagyjátékfilmjeiben

Gothár Péter nagyjátékfilmjeinek vizsgálata során az első és leghangsúlyosabb dolog, ami feltűnik: művei rendszerben is szemlélhetőek, méghozzá – a szerzői motívumok ismétlődése mellett ‒ az egymást követő generációk szempontjából. Tehát a filmek története kirajzol egy nagy élettörténetet, ami a kisgyerek kortól kezdődik és egészen a félszáz évet betöltő életkorszakig eltart.[1]

Emellé társul az, hogy a filmek többnyire saját korukat tükrözik, így a szereplők nem csak életkoruk, hanem történelmi korszakok által is determináltak. Ám ez a jelenség attól válik izgalmassá, hogy a generációk történetében felfedezhető egy fajta ciklikusság, amely az évek számához tartozó életszakaszok szabályosságát, vagyis az életciklusokat rajzolja ki.

Sőt, az életciklusok egy idő után megismétlődnek, vagyis párhuzamosan újrakezdődnek.

A legidősebb generáció hiányzó minták nélkül felnövő gyermekei is felnőnek egyszer, és nekilátnak megvalósítani saját idejükben ugyanazt a – hiányokból adódó, diszharmonikus, ám jobb híján bekövetkező – életciklust, amelyet életkoruk és tapasztalataik diktálnak. Míg az első generáció stációit a kisgyerek kortól a félszáz éves korig követhetjük különböző filmeken keresztül, addig a második generációt csak a felnőtté válás pillanatáig, amelynek eredménye egy harmadik generáció megszületése lenne, de ez még kérdés maradt (és talán az is marad).

kor (év) 1. generáció filmes példa 2. generáció filmes példa 3. generáció filmes példa
0-7 kisgyerek  a Megáll az idő apa nélkül maradt gyerekei
7-14 gimnáziumi évek, önállósodás  a Megáll az idő fiataljai
14-21 még tanul, majd átlép a felnőtt korba
21-28 friss házas, gyereke születik  Haggyállógva Vászka főhőse
28-35 a családjával foglalkozik Paszport, Ajándék ez a nap csak zűrös viszonyokkal,  és A részleg főhősnője csak gyerek nélkül, elvált férjjel kisgyerek  Paszport
35-42 kérdésfeltevés az Idő van és a Tiszta Amerika apafigurái gimnáziumi évek, önállósodás  az Idő van és a Tiszta Amerika gyerekfigurái
42-49 újabb kérdésfeltevés  a Magyar szépség szülőgenerációja (Margó és a férje), Melodráma még tanul, majd átlép a felnőttségbe a Magyar szépség fiataljai (bringás fiú, Margó lánya),   Melodráma (Lali)
49-56 a családjával foglalkozik kisgyerek

Az életciklusok szabályosságát az évek közé szoríthatósága is mutatja, hiszen a periodikusság egy hét-éves szakaszokba rendszerezhető. Az első hét év a gyerekéveké, a második hét a tinédzser koré, vagyis az önállósodó, saját véleményét megalkotó fiatalé, a harmadik hét év pedig a felnőtté válás határmezsgyéje, a világba kikerülés és a saját közeg megalkotása, vagyis a családalapítás időszaka. Ez a huszonegy év az első nagy egység, a gyereklét. Itt van az első nagy törés, amíg a második a következő huszonegy év végén.

Ebből az első hét év a családé, a következő hét a gyereké,

de amikor ezek az elemi szinten adódó feladatok elfogynak (hiszen az örökös valamivel való foglalatosság képes elfedni a kegyetlenül ott lappangó ürességet), az ember megint ott áll egy töréspont mentén, amit csak akkor tud átlépni és továbbhaladni (vagyis tovább élni), ha valamiféle választ ad. A legmarkánsabban a Tiszta Amerika című filmben verbalizálódik ez a probléma, amikor Tölgyesi Frigyes apósával beszélget, leginkább arról, miért hagyta el a családját, miért él idegen földön?

Tölgyesi apósa: „Hét évenként kicserélődünk, má’ úgy értem a sejtek. Hét év. Te vagy kábé hatszor hét, én nyolcszor hét, az annyi mint…nem mondom a végét, mert az a szám már történelem. Hét év. Hét évig voltál gyerek, kétszer hét évig tanultál, hét évig szeretted a lányom, hét évig a gyerekedet…”
Tölgyesi Frigyes: „Igen, apuka, de mi van ezzel az utolsó héttel? Mert én azóta nem tudom, mi történik velem!”
Tölgyesi apósa: „…” „Azért jó itt a levegő.”
Tölgyesi Frigyes: „Aha.”[2]

A második életszakaszra, egyben a hatodik hét éves életciklusra jut el tehát odáig, hogy a fő teendők elfogynak, és szembekerül magamagával, vagyis kénytelen öndefiníciós kísérletet tenni. Így vannak ezzel a többiek is, ha nem is ennyire élesen fókuszálva a kérdésre, csakhogy minden esetben a választalanság ellenére teszik tovább a feladatukat: családot alapítanak, gyereket nemzenek, ergo újabb – tanácstalan – generációt hoznak létre.

Egyetlen kivétel van, mégpedig A részleg című film, itt ugyanis a főhősnő nem teljesíti be az elvárt életszakaszhoz tartozó életciklus feladatot: elvált asszony, nincs gyereke. Kiszáll az ismétlődő generációk folyamatából. Ez azonban kevés, hiszen az Ajándék ez a nap két asszonya közül az egyik (Irén) gyerektelen, de ettől nem kevésbé sodródó, mint sorstársa, vagyis szeretőjének felesége. Bár érdekes párhuzam, hogy az a film szintén felmutat valami ideiglenes (egy éjszakán át tartó) békülés-érzést. Ami fontos: Weisz Gizella, A részleg hősnője nem pusztán egy státuszt tölt be, amely családi állapotából határozható meg, neki ez az állapot csupán kiindulópont ahhoz, hogy egy utat bejárhasson. Ebből a szempontból férfias karakter, hiszen az útja eleinte karrier-történetnek tűnik (vagy fordított karrier történetnek), csak később válik egyértelműen életúttá és válaszúttá is. Ez a lényeges különbség, ettől válik kivételessé az életműben a válaszadási kísérlet.

„A részlegben a rendező nem tesz mást, minthogy ezúttal egyetemessé és kikezdhetetlenné növeli az addigi kisrealista léptékű abszurditást…”[3]

A Tiszta Amerika apósának hallgatása helyett itt a film végére egy elfogadó csend veti meg a lábát és válik értelemadóvá. Noha nem teljes érvényű és teljes értékű, de válaszadás, vagyis válaszadási kísérlet történik. Ám ez a pozíció csak a teljes életmű vizsgálatának fényében jelölődhet ki, hiszen az életmű többi kérdező, életszakaszokat megélő figurájával való szembehelyezkedés által válik értékessé A részleg fél válasza: „Aztán megnyugszik: ez most már így lesz egy darabig.” Ez a zárlat megnyugvást sejtet, egyfajta spirituális továbbgondolási lehetőséget.

 


[1] Ez nagyságrendileg az a kor, amelyet a szerző maga is betöltött, s mivel kortárs rendezőről van szó, ez az történet lezáratlan, még kaphatunk filmbe rejtett művészi megfogalmazást későbbi életszakaszokról is.
[2]  Idézet a Tiszta Amerika című filmből, amely a film alapjául szolgáló Esterházy Péter írásban így néz ki:
„Á.: Ne rágódj ezen, fiam… Hétévenként kicserélődünk… A sejtek… Hét év! Te vagy kábé 6 × 7, én 8 × 7… nem mondom a végét, mert az egy évszám, és nálunk az már történelem… 7 év! 7 évig voltál gyerek, kétszer 7 évig tanultál, 7 évig szeretted a lányom, 7 évig a gyereked!
F.: Igen, apuka, de mi van az utolsó héttel… Mert én azóta nem tudom, mi történik velem…
Ülnek a hatalmas tenger partján, mintha valaki lábainál. (A tenger jobbá teszi az embereket, igen, itt lesz mindenki csöndesebb.)” – Esterházy Péter: A kitömött hattyú. Budapest: Magvető Kiadó, 1988
[3] Gelencsér Gábor: Káoszkeringő. Gothár Péter filmjei. Budapest: Novella Kiadó, 2006. pp. 121.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com