Gothár Péter nagyjátékfilmjeinek vizsgálata során az első és leghangsúlyosabb dolog, ami feltűnik: művei rendszerben is szemlélhetőek, méghozzá – a szerzői motívumok ismétlődése mellett ‒ az egymást követő generációk szempontjából. Tehát a filmek története kirajzol egy nagy élettörténetet, ami a kisgyerek kortól kezdődik és egészen a félszáz évet betöltő életkorszakig eltart.[1]
Emellé társul az, hogy a filmek többnyire saját korukat tükrözik, így a szereplők nem csak életkoruk, hanem történelmi korszakok által is determináltak. Ám ez a jelenség attól válik izgalmassá, hogy a generációk történetében felfedezhető egy fajta ciklikusság, amely az évek számához tartozó életszakaszok szabályosságát, vagyis az életciklusokat rajzolja ki.
Sőt, az életciklusok egy idő után megismétlődnek, vagyis párhuzamosan újrakezdődnek.
A legidősebb generáció hiányzó minták nélkül felnövő gyermekei is felnőnek egyszer, és nekilátnak megvalósítani saját idejükben ugyanazt a – hiányokból adódó, diszharmonikus, ám jobb híján bekövetkező – életciklust, amelyet életkoruk és tapasztalataik diktálnak. Míg az első generáció stációit a kisgyerek kortól a félszáz éves korig követhetjük különböző filmeken keresztül, addig a második generációt csak a felnőtté válás pillanatáig, amelynek eredménye egy harmadik generáció megszületése lenne, de ez még kérdés maradt (és talán az is marad).
kor (év) | 1. generáció | filmes példa | 2. generáció | filmes példa | 3. generáció | filmes példa |
0-7 | kisgyerek | a Megáll az idő apa nélkül maradt gyerekei | ||||
7-14 | gimnáziumi évek, önállósodás | a Megáll az idő fiataljai | ||||
14-21 | még tanul, majd átlép a felnőtt korba | |||||
21-28 | friss házas, gyereke születik | Haggyállógva Vászka főhőse | ||||
28-35 | a családjával foglalkozik | Paszport, Ajándék ez a nap csak zűrös viszonyokkal, és A részleg főhősnője csak gyerek nélkül, elvált férjjel | kisgyerek | Paszport | ||
35-42 | kérdésfeltevés | az Idő van és a Tiszta Amerika apafigurái | gimnáziumi évek, önállósodás | az Idő van és a Tiszta Amerika gyerekfigurái | ||
42-49 | újabb kérdésfeltevés | a Magyar szépség szülőgenerációja (Margó és a férje), Melodráma | még tanul, majd átlép a felnőttségbe | a Magyar szépség fiataljai (bringás fiú, Margó lánya), Melodráma (Lali) | ||
49-56 | a családjával foglalkozik | kisgyerek |
Az életciklusok szabályosságát az évek közé szoríthatósága is mutatja, hiszen a periodikusság egy hét-éves szakaszokba rendszerezhető. Az első hét év a gyerekéveké, a második hét a tinédzser koré, vagyis az önállósodó, saját véleményét megalkotó fiatalé, a harmadik hét év pedig a felnőtté válás határmezsgyéje, a világba kikerülés és a saját közeg megalkotása, vagyis a családalapítás időszaka. Ez a huszonegy év az első nagy egység, a gyereklét. Itt van az első nagy törés, amíg a második a következő huszonegy év végén.
Ebből az első hét év a családé, a következő hét a gyereké,
de amikor ezek az elemi szinten adódó feladatok elfogynak (hiszen az örökös valamivel való foglalatosság képes elfedni a kegyetlenül ott lappangó ürességet), az ember megint ott áll egy töréspont mentén, amit csak akkor tud átlépni és továbbhaladni (vagyis tovább élni), ha valamiféle választ ad. A legmarkánsabban a Tiszta Amerika című filmben verbalizálódik ez a probléma, amikor Tölgyesi Frigyes apósával beszélget, leginkább arról, miért hagyta el a családját, miért él idegen földön?
Tölgyesi apósa: „Hét évenként kicserélődünk, má’ úgy értem a sejtek. Hét év. Te vagy kábé hatszor hét, én nyolcszor hét, az annyi mint…nem mondom a végét, mert az a szám már történelem. Hét év. Hét évig voltál gyerek, kétszer hét évig tanultál, hét évig szeretted a lányom, hét évig a gyerekedet…”
Tölgyesi Frigyes: „Igen, apuka, de mi van ezzel az utolsó héttel? Mert én azóta nem tudom, mi történik velem!”
Tölgyesi apósa: „…” „Azért jó itt a levegő.”
Tölgyesi Frigyes: „Aha.”[2]
A második életszakaszra, egyben a hatodik hét éves életciklusra jut el tehát odáig, hogy a fő teendők elfogynak, és szembekerül magamagával, vagyis kénytelen öndefiníciós kísérletet tenni. Így vannak ezzel a többiek is, ha nem is ennyire élesen fókuszálva a kérdésre, csakhogy minden esetben a választalanság ellenére teszik tovább a feladatukat: családot alapítanak, gyereket nemzenek, ergo újabb – tanácstalan – generációt hoznak létre.
Egyetlen kivétel van, mégpedig A részleg című film, itt ugyanis a főhősnő nem teljesíti be az elvárt életszakaszhoz tartozó életciklus feladatot: elvált asszony, nincs gyereke. Kiszáll az ismétlődő generációk folyamatából. Ez azonban kevés, hiszen az Ajándék ez a nap két asszonya közül az egyik (Irén) gyerektelen, de ettől nem kevésbé sodródó, mint sorstársa, vagyis szeretőjének felesége. Bár érdekes párhuzam, hogy az a film szintén felmutat valami ideiglenes (egy éjszakán át tartó) békülés-érzést. Ami fontos: Weisz Gizella, A részleg hősnője nem pusztán egy státuszt tölt be, amely családi állapotából határozható meg, neki ez az állapot csupán kiindulópont ahhoz, hogy egy utat bejárhasson. Ebből a szempontból férfias karakter, hiszen az útja eleinte karrier-történetnek tűnik (vagy fordított karrier történetnek), csak később válik egyértelműen életúttá és válaszúttá is. Ez a lényeges különbség, ettől válik kivételessé az életműben a válaszadási kísérlet.
„A részlegben a rendező nem tesz mást, minthogy ezúttal egyetemessé és kikezdhetetlenné növeli az addigi kisrealista léptékű abszurditást…”[3]
A Tiszta Amerika apósának hallgatása helyett itt a film végére egy elfogadó csend veti meg a lábát és válik értelemadóvá. Noha nem teljes érvényű és teljes értékű, de válaszadás, vagyis válaszadási kísérlet történik. Ám ez a pozíció csak a teljes életmű vizsgálatának fényében jelölődhet ki, hiszen az életmű többi kérdező, életszakaszokat megélő figurájával való szembehelyezkedés által válik értékessé A részleg fél válasza: „Aztán megnyugszik: ez most már így lesz egy darabig.” Ez a zárlat megnyugvást sejtet, egyfajta spirituális továbbgondolási lehetőséget.
[1] Ez nagyságrendileg az a kor, amelyet a szerző maga is betöltött, s mivel kortárs rendezőről van szó, ez az történet lezáratlan, még kaphatunk filmbe rejtett művészi megfogalmazást későbbi életszakaszokról is.
[2] Idézet a Tiszta Amerika című filmből, amely a film alapjául szolgáló Esterházy Péter írásban így néz ki:
„Á.: Ne rágódj ezen, fiam… Hétévenként kicserélődünk… A sejtek… Hét év! Te vagy kábé 6 × 7, én 8 × 7… nem mondom a végét, mert az egy évszám, és nálunk az már történelem… 7 év! 7 évig voltál gyerek, kétszer 7 évig tanultál, 7 évig szeretted a lányom, 7 évig a gyereked!
F.: Igen, apuka, de mi van az utolsó héttel… Mert én azóta nem tudom, mi történik velem…
Ülnek a hatalmas tenger partján, mintha valaki lábainál. (A tenger jobbá teszi az embereket, igen, itt lesz mindenki csöndesebb.)” – Esterházy Péter: A kitömött hattyú. Budapest: Magvető Kiadó, 1988
[3] Gelencsér Gábor: Káoszkeringő. Gothár Péter filmjei. Budapest: Novella Kiadó, 2006. pp. 121.