Magazin Papírfény

Az első gyilkosság mindig fáj – Georges Simenon: Maigret és az éjszaka örömei

A Maigret és az éjszaka örömei nem Maigret-ről szól, de még csak nem is az éjszaka örömeiről. A Maigret és az éjszaka örömei egypár hideg párizsi ködös-taknyos napról szól, és leginkább egy fiatal rendőrről, aki a könyv elején szerelmes lesz, a végén pedig gyilkos. Hogy jön ide Maigret?

Georges Simenon, a belga krimiíró maga is előszeretettel gyújtott pipára, így nem csoda, hogy fő karaktere szájába a füstölő szerkezetet nyomta, s mellé mindig ivott ezt-azt valamelyik párizsi lokálban. De nem sört, mint kollégái, inkább valami durvábbat. Többnyire konyakot.

A Maigret és az éjszaka örömei egyike azon 75 kötetnek, amelyekről szerzőjüket talán a legtöbben ismerjük, s amely Maigret sorozatból éppen a legtermékenyebb időben, Simenon 1945-55 közötti, Egyesült Államokban töltött időszakában készült.

Jelen könyvben egy bárban dolgozó könnyű nőcske állít be félrészegen hajnalban egy párizsi rendőrörsön, hogy elmondja: a bárónőt meg akarják ölni. Reggelre őt találják holtan, nem sokkal később egy bárónőt is. Hogy a két halálesetnek köze van egymáshoz, nem kérdés.

A könyv legfőbb erőssége az egységes és kézzel tapintható atmoszféra megteremtése. A 18. kerületi Montmartre hegy szegény környékeiről van szó, a kétes hírű lokálok szerencsét és szerelmet próbáló lányaival, apró tetőtéri lakásaival és a fehér porral – s ez utóbbi minden motivációja az itt élő és mozgó karaktereknek. A történet maga – a nyomozás, az ifjú rendőr személyével megjelenő szerelmi szál – a XXI. századból visszanézve már nem tartalmaz annyi novumot, amit elbírna egy ilyen társadalmi háttér.

Ma már nem rebben a szemünk egy pár megfojtott nő és egy kis fehér por láttán. 1950-ben ezzel még sztár lehettél volna.

Lapointe, a zöldfülű újonc, aki pechére (vagy szerencséjére?) éppen plátói szerelme gyilkosát keresi, mindenesetre üde része a történetnek. A nyomozás során – kb. két napról van szó – a szemünk láttára lesz igazi nagyfiú Lapointe, benne van az akció sűrűjében, így az sem meglepő, hogy részt vehet a végső leszámolásban is. Az első gyilkosság, drága fiam, mindig fáj.

 

Georges Simenon: Az éjszakai örömei

Agave Könyvek, 2012

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya