Magazin

BIDF 2014: A fizikusok vicces fickók – Részecske láz

Részecske láz LHC CERN

Részecske láz LHC CERN A világ valaha volt legnagyobb, legdrágább, leg-leg-leg kísérlete Svájc hófödte hegycsúcsai között mindenképp kínálkozó téma egy dokumentumfilmhez. De ez kevés lenne ahhoz, hogy igazán jó is legyen. Ahhoz kell egy kis szerencse is – hogy az ember jókor legyen, jó helyen. Aki kicsit is figyelemmel kísérte a Nagy Hadronütköztető elmúlt éveit (nem volt nehéz, éppen a „legek” miatt minden ottani eseményről alaposan beszámolt a sajtó), az tudja, hogy ott bizony – a tudományos világban talán szokatlan – drámai események történtek.

A hatalmas, évekig előkészített kísérletsorozatnak még a „bemelegítő hetében” baleset történt – több tonnányi hélium folyt el, kevés híján egy évre le kellett állítani az egészet, szép fokozatosan felengedni a világűrnél hidegebb hőmérsékletről a 27 km átmérőjű gyűrűt, kicserélni a tönkrement szupermágneseket, újratervezni, újraépíteni a tönkrement elemeket, aztán visszahűteni az egészet – egyszóval elég durva zakóval indult az, amit hiper-szuper tudományos áttörésnek szántak.

Aztán újraindult minden, egyre több atomot ütköztettek egymással, egyre nagyobb energiával, és egyre több tudományos eredmény is született – egyszóval ment minden a maga unalmas, tudományos módján. De mindeközben folyamatosan ott lebegett a tudósok előtt (és a mindezt bőszen követő sajtó révén az egész világ újságot olvasó közönsége előtt) a lehetőség, hogy felfedezik az „isteni részecskét”, és a jelenkori fizika legnagyobb kérdéseit sikerül egyszer és mindenkorra megválaszolni. A Higgs-részecske meglett, de – ahogy az lenni szokott – több kérdés merült fel, mint amennyit megválaszolt a kísérlet, úgyhogy a drámai feszültség nem hagyott alább. De talán a Nobel-díjat, és Peter Higgs örömkönnyeit a több évtizedes elméletének igazolódása hallatán happy endnek nevezhetjük.

Magukat a száraz tényeket, az eseményeket tényleg mindenki ismeri, aki nem egy barlangban, a napi sajtó szenzációhajhász főcímeitől elzárva töltötte az elmúlt éveket. Ráadásul a CERN – jól alkalmazkodva ahhoz az internethez, amit saját maga talált fel – igyekezett az világhálót is eszközül használva közelebb férkőzni a hétköznapi adófizető polgárhoz, aki gyanakodva figyelte, hogy milyen játékszerekre költik azt az irdatlan sok pénzt, amit az ő fizetéséből vontak le adó formájában. Ilyen jól sikerült próbálkozás volt például az LHC-rap, de például az is ilyen kezdeményezés volt, hogy a hadronütköztető bekapcsolásának, felpörgetésének szinte minden eseményét online streamben lehetett követni.

Egyébként például ez utóbbi – meglehetősen önironikus formában – megjelenik a filmben is. És ha már (ön)iróniánál tartunk, meg kell jegyezni, hogy milyen fantasztikusan jól használják a humort a készítők. Nem félnek attól, hogy egy jól eltalált geg komolytalanná tenné ezt a „komoly” témát – elképesztően gyakran kacsint ki a nézőkre, vagy kelt más módon jókedvet, nevetést a Részecske láz.

A film alapján nagyon úgy néz ki, hogy a fizikusok nagyon vicces fickók – egyébként a rendező, Mark Levinson maga is fizikus volt, mielőtt filmezni kezdett, talán ezért is tudja hitelesen és érdekesen bemutatni a fizikuslét humoros oldalát is. Ugyanakkor ez egy pillanatig sem megy át valami belsős poénkodásba, a film hideg profizmussal hat – elsősorban az érzelmeinkre. Ez a profizmus talán a vágónak is köszönhető: azt a Walter Murchot sikerült megnyerni a projektre, aki Az angol betegért Oscar-t kapott, a Hideghegy meg az Apokalipszis most vágásáért pedig Oscar-jelölést…

A zene is nagyszerű – olyan, mintha egy izgalmas sci-fit nézne az ember. De komolyan, ha az ember nem emlékezne az elmúlt évekből arra, hogy ezek a dolgok tényleg megtörténtek, simán gondolhatná azt, hogy valami újító stílusú sci-fit néz.

Ez azért lehetséges, mert a film nagyban támaszkodik a karakterekre. Több tudósnak egyszerűen egy kamerát adtak, hogy időnként mondja bele a gondolatait, mesélje el skype-on, hol tart a kutatás – márpedig ilyen kamerábanézős-mesélős, videoblog-szerű betétekkel tarkított kísérleti filmet láttunk már. Ezeknek az embereknek a sorsát követjük, látjuk, ahogy visszafojtják a lélegzetüket az LHC-ban folyó dolgok kapcsán, ahogy lelkesednek, ahogy elkeserednek, ahogy egymást bátorítják, ahogy vitatkoznak – egyszóval rajtuk keresztül éljük meg a drámát. Márpedig dráma bőven akad, így izgalom is – még úgy is, hogy ismerjük a dolgok végső kimenetelét, izzadni fog a tenyerünk, hiszen, ha a kísérlet sorsát ismerjük is, azt nem tudjuk, hogy az egyes emberek életébe mit hozott egy-egy bejelentés…

Részecske láz LHC CERN

Hogy végül is mi történik ha egymásnak ütköztetünk két atommagot? Na, ezt nem igazán tudjuk meg ebből a filmből. Nagyjából megmaradunk azon a szinten, hogy „szanaszét repülnek a darabjaik”. Ugyanúgy nem ebből a filmből fogjuk megtanulni, hogy mi az a Higgs-bozon, meg hogy milyen kvarkok vannak, és nem fogunk többet érteni a kvantumfizikából. Ez ugyanis nem egy oktató-ismeretterjesztő film.

Azt viszont teljesen jól át fogjuk érezni, hogy miért fontos ezeket a rejtélyes dolgokat kutatni – sőt, ami még ennél is jobb, azt is teljesen jól átadja a Részecske láz, hogy ezek a kutatások hallatlanul izgalmasak – a szó legszorosabb, hétköznapi értelmében nézve. Az ott dolgozó emberekkel, a világ legnagyobb fizikusaival együtt szorul ökölbe a kezünk, kezdünk izzadni vagy könnyezni – ennél jobban nem lehet átadni, hogy a tudományt is emberek művelik, ugyanolyanok, mint mi. Mindennek pedig az a tanulsága, hogy a kutatás, a tudomány, a határok feszegetése mélyen emberi dolog – ugyanúgy, mint a soha nem látott hegycsúcsok felfedezése, az élsportban magunk és a fizikai korlátok legyőzése. Ezek mind egy tőről, az emberiség alapvető tulajdonságaiból fakadnak – csak valamiért ezt kevésbé tartjuk látványosnak, érdekesnek, mint azt, hogy valaki egy GoPro kamerával felveszi magát, ahogy lesíel egy olyan hegycsúcsról, ahol még senki nem járt, aztán beleugrik a szakadékba és ejtőernyőt nyit. Pedig a tudás ismeretlen csúcsai ugyanolyan érdekesek lehetnek, az ember esze pedig talán még csodálatosabb dolgokra képes, mint a lába a snowboarddal.

A Részecske láz tehát azt adja, amit a címe ígér: lázba hoz – de nem tanít. Motivál, de nem magyaráz. És nekem végig az járt a fejemben, miközben néztem, hogy mennyire hiányoznak az ilyen filmek, és milyen jó, hogy ilyen is van.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya