Idén igen erős a fesztivál animációs filmekben, de abban sem marad alul, hogy sűrű humorral fűszerezve bemutassa, hogyan telnek a keserves életű emberek napjai.
A Taxisárga blokkhoz hasonlóan, ez ugyancsak egy üdítő animációs filmmel kezdődött. A Pocak című alkotás egyszerre szól a testvéri szeretetről, a barátságról és az elengedésről – mindezt furcsa, de annál szerethetőbb lények tolmácsolásában. A kamaszkorát élő, elefántforma Oscar egy balul elsült tengerparti látogatás következtében lábasjószágra emlékeztető barátjával testvére keresésére indul, akit egy bálna bendőjéből kell kiszabadítani. A megmosolyogtató képsorokat brit akcentussal tálaló film komoly dolgokról beszél, emészthető formában.
A következő animációs/élőfilmes szösszenet, az Így készült a csőmadár egy animátor és életre kelt teremtményének munkakapcsolatát és felmerülő nehézségeiket mutatja be, kacagásra késztető kockáiban. A sztárallűrök rabságában tengődő csőmadár orosz akcentussal osztja újdonsült alkotóját, aki megpróbálja a makacs madarat modernizálni a mai közönség számára. Bepillanthatunk egy rendező és színésze hosszú szócsatáiba, az animációs film keletkezésébe és a kilátástalanságig üldözött alkotói válságba – hogy mi történik ezután, azt vétek lenne felfedni.
Az Elefántláb arra példa, hogy mennyi minden történhet egy éjszaka leforgása alatt egy benzinkúton. A kissé szerencsétlen Thomasnak nem csak minden benzinkutas rémálmával – a fizetés nélkül elhajtókkal – kell szembenéznie, de még egy kigyulladt hajléktalan is az útjába kerül. Thomast láthatóan senki nem érti meg, de már maga sem érti egy ponton, hogy mit is keres itt. A film sem happy endet, sem kilátásokat nem tartogat főszereplőnk számára.
A Fagyos történetek a blokk gyöngyszeme. A sajátos humorral megspékelt film jellegzetes kelet-európai helyre csöppent minket, ahol az áruház legrosszabb dolgozóinak azt a feladatot adja atyáskodó főnökük, hogy hétfőig találjanak maguknak életcélt. Találnak is, de még milyet: a történet középpontjában álló, kilátástalan helyzetű lány és fiú be akar kerülni egy boldogtalan emberekről szóló TV műsorba. A groteszk történet nem hiába nyerte el a Clermont-Ferrand Filmfesztivál különdíját, izgalmas karaktereket és visszafogott humort köszönhetünk neki, amit annál hangosabb kacagás kísért a vetítésen.
Szerencsétlen emberekből ebben a blokkban nincs hiány, ám a Zakariassennek meg kell halnia címével valószínűleg a néző is egyet fog érteni. Címszereplőnk amellett, hogy utálatos és rasszista, sorra olyan helyzetekben találja magát, amiből nem látja a kiutat. Úgy közeledik Zakariessen végzete, hogy közben sem cége, sem családi élete nem úgy muzsikál, ahogy kellene. A baljóslatúan kezdődő, majd így is folytatódó film, végül a jellegzetesen skandináv, sötét humorral megfűszerezett képsorokkal zárja történetét.
Az áldokumentumfilm kedvelőinek igazi csemege lehet a blokk utolsó darabja, az Agycentrifuga. Tudósunk őrült fantáziáját minden valamirevaló formatervező megirigyelné, agyament vidámparki szerkezetei pedig nem csak észveszejtőek, de agyunk kapacitását is megnövelnék. Kitalált mese arról, hogy az alkotói fantáziának semmi sem szabhat határt – sem az őrült tudós, sem pedig a filmkészítő esetében.
A blokkot vetítik még: Toldi mozi, november 21. (sz) 21:00
