A Titanic Filmfesztivál Tajtékos napok szekciójának hihetetlenül erős darabja Shane Meadows filmje, mely egy tizenkét éves kisfiú (Thomas Turgoose) szemén át mutatja be a nyolcvanas évek Nagy-Britanniájának skinheadmozgalmát.
1983-ban járunk: a falklandi háború, Margaret Thatcher, az aerobic, a Blockbusters kvízshow és a bõrfejûek Nagy-Britanniájában. Ahogy a tanév véget ér, hosszú, unalmas hetek várnak a 12 éves Shaunra, aki egy tengerparti kisvárosban él elfoglalt édesanyjával. Apja a Falkland-szigeteken esett el, Shaun azóta hordja a nadrágot, amit tõle kapott – közvetve ez a nadrág hívja fel rá a skinhead-vezér Woody figyelmét, és ettõl kezdve a kisfiú körül felgyorsulnak a lomha nyári napok. A bõrfejûek bandája két szempontból is hiánypótlóvá válik életében: egyrészt barátságot, másrészt apamodellt kínál számára. Shaun a csapat benjáminjaként lépésrõl lépésre kivívja társai tiszteletét, miközben felfedezi az eszelõs bulik és az elsõ csók mámorát. Egy nap azután feltûnik a színen Combo, aki frissen szabadult a börtönbõl, és irányítása alatt a banda célba veszi a helyi kisebbségeket – Shaun számára véget ér az ártatlanság kora és belép a való világba… (Titanic sajtóanyag)
„Mindenki azt hitte, elkészítettem a Futball faktor és a Romper Stomper keresztezését: de ebben a filmben az erõszaknak semmi köze ahhoz, hogy az elkövetõk bõrfejûek – inkább a személyes gyötrelmeket tükrözi, különösen a befejezésben. Azt akartam megmutatni, milyenek a bõrfejûek a valóságban, amilyennek belülrõl láttam õket. Akkortájt, a nyolcvanas években a bõrfejû ismerõseim tisztában voltak saját gyökereikkel, tudták, hogy õk már egy új nemzedék, de hûek akartak maradni a 69-es elõdeikhez. Akkoriban mindenki magasról lenézte a munkásosztályt, de mi büszkék voltunk a származásunkra, és már a külsõnkben is megpróbáltuk szemléltetni az erejét. Kölyökfejjel nagyon lelkesedtem ezért, mert úgy érezhettem, felnéznek rám a származásom miatt.” (Shane Meadows)
