A Twilight-őrület tompulni látszik, mióta megjelent az utolsó kötet is magyarul. Mostanában már csak az egyes filmek megjelenése körül mozdul meg a rajongó tábor (szó se róla, akkor azért odateszik magukat). Épp ideje volt tehát, hogy megjelenjen egy kiegészítő mű, mely életben tartja az Alkonyat-láz megmaradt lángjait.
A novella egy kevésbé ismert, ám adott környezetben nagyon is fontos karakter rövid életét mutatja be, mellyel még tovább bővíti a Twilight mítoszokkal teli világát. Az alig pár hónapos vámpírt, Bree Tannert, a regény sorozat harmadik, Napfogyatkozás című kötetében ismerjük meg a Cullen klán újszülöttekkel vívott csatájának végén. Akkori szerepe kimerült annyiban, hogy láttassa Bellával, mi vár rá, mikor már az Ő szeme is vörös lesz és csak vérre vágyik majd. Ezután a rettegett Volturi végleg végez a magát önként megadó lánnyal.
Valamiért azonban ez a karakter ennél többre volt érdemes Stephanie Meyer képzeletében. Ahogy azt a kis regény elején olvashatjuk, a Napfogyatkozás szerkesztésekor megkedvelte Bree-t, így önálló művet szentelt neki. Mindenki jól járt, hiszen Meyer visszacsöppenhetett a maga által teremtett világba, a kiadó még több pénzhez jutott és a rajongók sem maradtak olvasni való nélkül. Tökéletes, nem?
Tegyük azonban félre az iróniát, ugyanis nem rossz ötlet más szemszögből nézni az eddig olyan jól ismert és agyon reklámozott Twilight érát. Maga a hangulat persze nem változott, csak éppen nem egy szerelmes tini lányka szemével látjuk a történetet, aki mindennek tetejébe még halandó is, hanem egy szintén fiatal, ámde legalább vérszomjas újszülött vörös retináján átszűrve. Sötétebb és félelmetesebb az a világ, melyben Bree él (pontosabban létezik). Mindennapos esemény, ha féktelen klánjának egy tagja elég, vagy elveszti pár végtagját, esetleg szó szerint a fejét. Miközben boldogtalan tudatlanságban élnek, nehogy a Cullen-ek tehetséges tagjai megneszeljék a végül pusztulást hozó csatát, azért megjelenik a szerelem amolyan éretlen, fiatal vámpíros formája is, mert az azért kell. Persze, mint tudjuk, a happy end eleve kizárt, mégis érdemes pár órát szánnunk a műre. Érdekes megtudni mi folyt a háttérben, mit képzelt el Meyer a másik oldalra és hogyan szélesíti látóterünket.
Stephanie Meyer: Bree Tanner rövid második élete
Könyvmolyképző Kiadó, 2010.
