Magazin

Budapesti Építészeti Filmnapok 2015: Az emlékezés mostrumai – A rendszerváltás és az épületek

epiteszeti filmnapJelentés nélkülivé kopott kőszobrok, jelentéssel bíró, nem létező határok. A kelet-európai rövidfilmes válogatás, illetve két másik kisfilm (Neon, Kővé vált emlékek) a hiány meghatározó fogalma köré szerveződött. A város terei és a benne élők őrzik az eltűnő és elhalványodó jelenségeket, alkalomadtán pedig kifejezetten jólesik, ha mesélhetnek róla.

Eric Bednarski: Neon (2014)

Vizuális költemény, kaleidoszkóp, nosztalgia-bomba, lelkesedés. Mentsük meg a neoncsövek alkotta cégéreket, reklámokat, feliratokat! Kutatók, gyűjtők, egyetemisták, akik beleszerettek ebbe a varázslatos anyagba. Fekete- fehér fotókon látjuk viszont a szivárványszínben úszó városokat, képzeletünkben próbáljuk összerakni a képet, ami az elmúlt rendszer városlakóit fogadhatta. És tetszik! A Neon című kisfilm olyan szeretettel beszél a témájául választott furcsa természetű anyagról és felhasználásáról, hogy irigység ébred bennünk. Egyrészt saját neont követelünk lakásunkba, mert olyan vagány az egész; másrészt azt is szeretnénk, ha a régi, művészi darabok leváltanák a mai utcaképet sok esetben csak elcsúfító digitális darabokat.

 

Paula Ďurinová, Petra Burzová és Jíři Majer: Kővé vált emlékek (2013)

Tizenöt látásmód, tizenöt különböző, személyes és tudományos vélemény, a téma ugyanaz. Hogyan változott az emberek megítélése a szimbólumokkal kapcsolatban, melyek Karlovy Varyt jelentős, orosz befolyású, szocialista múlttal rendelkező városként reprezentálják? Mit gondolnak Gagarinról? Büszkék rá? És Lenin? Miért nincs már szobra a téren? Erről mit gondolnak? Paula Ďurinová, szlovák dokumentarista számos dokumentumfilmet forgatott, egyesületet alapított, kutatott Indonéziában. Néprajzi érdekeltsége a Kővé vált emlékekben is helyet kap, az egyszerű városlakóktól a történészekig, spontán módon követel választ a végbement folyamatokkal összefüggésben a politikai szimbólumok posztszocialista szempontból történő szelekciójára.

 

Kelet-európai mesék – Lisbeth Kovacic:  Kishatár (2014)

kelet-európai mesék blokkban az igazán hálás rövidfilm formájában alkotó rendezők szólaltak meg. Az utóbbi időben hazánkban is egymást követik a magának egyre nagyobb sikert és tiszteletet kiharcoló rövidfilmfesztiválok (Friss Hús, BuSho, stb.). A filmforma népszerűsége magától értetődő, hiszen az intenzív, egy-egy kiragadott problémára fókuszáló etűdök információdömpingként hatnak. Hangulatfilmről vagy mindössze néhány szereplőt mozgató interjúfilmről legyen is szó,  gyors áttekintést nyújtanak a legkülönfélébb területekről.

Lisbeth Kovacic Kishatár című filmje az Ausztria és Magyarország közötti határról mesél. Mióta megszűnt, azóta nehezebb átjutni rajta. Legalábbis azoknak, akiknek igazán fontos az a pár méter. A Nickelsdorf-Hegyeshalom határátlépő formálissá válásával indultak csak szabadjára az indulatok. A káosz sok mindent elfed és megenged, persze a régi rend sem megoldás többé. Dokumentarista esszé mellkasszorító történetekkel.

 

Kelet-európai mesék – Jana Pavlová, Martin Hrubý: A pénz templomai (2013)

A pénz templomai című kisfilm a poszt-kommunista Csehország konfliktusaira irányítja figyelmünket. A rendszerváltást követő szociális és társadalmi változások Kelet-Európa többi országához hasonlóan, Csehországban is óriási szembenállásokat hoztak felszínre. A kisfilm rávilágít az összefüggésekre, és a fal leomlásakor egyértelművé váló szélsőértékek megtestesítőinek kiáltja a kilencvenes évek egymás után épülő banképületeinek és takarékpénztárainak eszméjét.

Ki tudhatná jobban, hogyan válhattak valóra a filmben megjelenő, már születésük pillanatában koravén épületóriások, ha nem azok, akik tervezték? A filmben húsz év távlatából Michael Gabriel, Vladimír Štulc és Jaromír Kročák a szellemi, illetve anyagi megkötések nélküli tervezés szabadságáról mesél. A beszélő fejes interjú szekvenciák alatt, az épületekről készült leginkább nagylátószögű, felülről fényképezett felvételek nyomatékosítják a tényt: ezek az épületek panganak az ürességtől.

A pénz templomai látlelet a hazug rendet követő őszinte káosz korszakáról, ahol az új rendszer szimbólumának vitathatatlan bizonyítékai pofátlan monstrumként telepedtek az emberek hétköznapjaiba. Habár funkciójuk egyre inkább elveszni látszik, reflexióként visszavonhatatlanul jelen vannak mindennapjainkban,  puszta mivoltukkal egy kulcsfontosságú és rendkívül összetett korszak emlékőrei.

 

Kelet-európai mesék – Martin Hrubý: Üdülő (2014)

Az Üdülő lényegében a A pénz templomaiban végbemenő folyamatok előzménye. Persze csak lényegében. Fikció, dokumentum és kísérleti film határaival játszik Martin Hruby diplomafilmjében. Itt nemcsak a formai, de az időbeli skála is szélesedik, közel hatvan év titkait kutathatjuk közösen fél órában. A kísérleti jelleget a különböző szokványostól eltérő képi beállításokon túl, a kronológia  vizuális szinten történő megbontása jelenti.

Homályos történet, fragmentált elbeszélés, amely a cseh kommunista vezetés titkos pihenőhelyének, a Vystrkov Üdülőnek máig nem tisztázott keletkezéstörténetére keresi a választ. A nyilvánosságtól elzárt üdülőközpontot kommunista építészek helyett a modernizmusból merítő progresszív építészek tervezték. Az interjú bevágásoknak itt is kulcsszerepe van: az egyik építész fiával járjuk be az apja által megálmodott tereket.

 

Kelet-európai mesék – 

Teresa Czepiec: Superjednostka (2014)

A Superjednostka volt a rövidfilmes blokkban az egyetlen, amely élt a csattanó megdöbbentő erejével. Pedig az ún. csattanó nem váratlan, mégis rendkívüli hatású. Milyen az élet, egy mini-metropolisban? Akár egy Jarmush-film megidézésének is tekinthetnénk az életszagú, véletlenszerű találkozásokra alapozó, több szálon futó cselekményt.

A végtelen mini-történetből (pontosan 762-ből) véletlenszerűen kiválasztott pillanatok, szkeccsfilmszerű dramaturgia, verziók ugyanarra a témára, illetve alaprajzra. A háromezer embernek otthont adó Superjednostka (lengyelül szuperegység) 15 szintje már önmagában is az átláthatatlan káoszt idézi, azonban a tudat, hogy a megszámlálhatatlan ablakok mögött egyéni vágyak és küzdelmek fedezhetők fel, felfoghatatlannak és egyszeriben ijesztően aprónak tételezi az emberi létet. Éppen ezért olyan találó a zegzugos folyosókból, klausztrofób terekből kihátráló beállítás.

 

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com