Ha egy dokumentumfilm feldühít, az két dolgot jelent: egyoldalúan mutatja be tárgyát, illetve a filmkészítők jó munkát végeztek. A You’ve Been Trumped az USA kortárs politikai életének egyik legmegosztóbb személyiségét, a dollármilliárdos Donald Trump vállalkozót helyezi szembe az egyszerű skót „kisemberrel”, és nem nehéz kitalálni, melyik oldalra áll a Dávid vs. Góliát harcban. A rendező személye elleni támadás akkor sem engedi függetlennek maradni, ha eredetileg az lett volna a célja.
Két ellentétes érdek feszül egymásnak a filmben, de lehetetlen objektíven szemlélni a történteket. Az egyik oldalon Donald Trump álma áll: a skóciai Aberdeen közelében lévő gyönyörű védett területen szeretne egyedülálló golfpályát és épületkomplexumot létesíteni a gazdag amerikaiak számára. A másik oldalon az ezen a területen született és élő közösség tagjai szeretnének nyugodt körülmények között élni, megtartva a természet ökoszisztémáját, amelyre Skócia oly büszke.
A két oldal viszont egyáltalán nem kiegyenlített. Ez sajnos nem az a világ, ahol az együttérzés és a szeretet képes győzedelmeskedni a pénz, illetve a pénz „igazság”szolgáltatásra gyakorolt hatása felett. Annál pedig nincs dühítőbb, amikor a függetlennek vélt hatalom kettős mércével végzi a munkáját, és a végén a tehetetlen emberen csattan az ostor.
A sztori erejét az mutatja meg igazán, hogy bár a beruházási előkészítések és az építési munkálatok kezdetekor Anthony Baxter rendező még kívülállóként készíti a filmet, a projekt előrehaladtával egyre inkább kénytelen aktív szereplőként belefolyni a cselekménybe. Az eseményeket függetlenül dokumentálni megpróbáló filmes a másik oldal számára is szeretné feltenni kérdéseit, hogy mindkét fél érdekeit és érveit teljeskörűen be lehessen mutatni, viszont aki fél, és akinek rejtegetnivalója van, az kitérő válaszokat fog adni, rosszabb esetben ráhívja az egyértelműen részrehajló skót rendőrséget az ártatlan filmkészítőre.
Bár a skót kisközösség bemutatása egy-két ponton elnyújtottá válik, sikerül elegendő izgalmas, jól elkapott felvételt megörökíteni ahhoz, hogy egy dinamikus, megfelelő ritmusú filmmé lehessen vágni őket, kiegészítve az aberdeeni botrányra ijesztően hasonlító cselekményű Porunk hőse idevágó jeleneteivel. A meglepő jelenetek és a hajmeresztő nyilatkozatok fokozatosan vannak adagolva, a végére már valószínűleg egy Trump-szavazó is elbizonytalanodna saját döntésében.
Annak ellenére, hogy a film témája (közösség vs. hatalom, természet megőrzése vs. fejlődés) örök érvényű, az amerikai választások előtt különösen fontossá válik. Az nem újdonság, hogy számos választópolgár úgy teszi le a voksát a kiszemelt jelöltre, hogy nincs tisztában annak programjával, és csak az untig ismételt, hangzatos szlogenben ismersaját rá vágyaira. Ez a film a jelölt kampányon kívüli, igazi arcát is megmutatja, ahogy épp a hatalmát gyakorolja kíméletlenül egy másik államban, azért indítva támadást a közösség lakói ellen, hogy a gazdag, golfozni vágyó vállalkozók látómezejét ne szennyezzék az „undorító” lakóépületek.
És igazából itt most nem is kimondottan Trumpról van szó, hanem arról, hogy szükség van ezekre a filmekre. Azért, hogy szembesítsük az embereket a hatalommal szembeni kiszolgáltatottságukkal, felhívjuk a figyelmet az összefogás szükségességére, és rávilágítsunk az igazságszolgáltatás kettős mércéjére. E film témaválasztása pedig egy további előnyt jelent: többet megtudhatunk arról a személyről, akinek minimális utánajárás nélkül – politikai értelemben – a kezébe adnánk az életünket. A legtisztább az lenne, ha készülne egy You’ve Been Cruzed, egy You’ve Been Hillaried, egy… mindenki folytassa a sort, ahogyan neki tetszik.
