Az, hogy az idei BuShora rekordszámú nevezés érkezett, tény. Az, hogy nyáron került megrendezésre a tizedik KAFF, egyrészt a múlt, másrészt szintén tény. Előbbi sokszínű animációs felhozatala pedig egyszerre tény és kellemes meglepetés – az összefüggés innentől már nyilvánvaló. BuSho I-VI. blokk.
Azt, hogy az idei BuSho jóval a 2010-es fesztivál fölé tolta a lécet jól jelzi, hogy egy napja ugyanazt a mondatot ismétlem el minden szembeköszönő ismerősömnek: „Idén egy nap alatt több emlékezetes filmet láttam BuShon, mint tavaly három nap alatt” – ez alól pedig az animációs munkák sem találtak kibúvót. Gyanús, hogy a pár hónapja lezajlott KAFF jótékony hatása szivárgott át a fesztiválra, elvégre számos Kecskemétet is megjárt alkotást találunk a versenyprogramban, bár az is kétségtelen, hogy a fesztivál egyre növekvő hírneve is sok animációs művészt ösztönzött a legközelebbi postai szolgáltatás igénybevételére.
Szerencsére a hírhedt magyar logisztika nem állt a filmek útjába, és bár én magam alig győztem kivárni a „minden blokkba jusson legalább egy animáció”-elv alapján az újabb és újabb darabokat (jövőre javasolnám a külön animációs versenyblokk bevezetését a hozzám hasonló türelmetleneknek), végül valahogy csak sikerült. Jutalmam egy vizuálisan és tematikailag egyaránt rendkívül sokszínű, helyenként ismerős darabokkal is megtűzdelt válogatás lett, ami mind a szakmabelieknek, mind a közönségnek tartogatott különleges csemegéket.
A KAFF idei fődíjasa, a track32 a BuShon már a kísérleti filmek között foglalt helyet, teljesen jogosan: Illés István merész videoklipje sokkal inkább experimentális hatásával tűnik ki a blokkok közül, mintsem animációs technikájával, és ez különösen igaz ebben a vizuálisan erős és összetett mezőnyben. Nem úgy Orosz István sakkfigurái: a grafikus művész állandóan mozgásban lévő, rezgő vonalai és letisztult, fekete-fehér stílusa évek óta meghatározó kézjegy a rendező munkáiban, ami most egy plusz politikai töltettel egészült ki Sakk! című kisfilmjében, ahol Lenin és Bogdanov vívnak ádáz csatát a sakktábla fölött.
Már ez a két példa is jól jelzi, hogy a történet a látvány mögött szolidan visszahúzódva, a háttérből irányítja az idei animációs termés egy részét. A brit Egy félbeszakított történet már a címében is erre figyelmeztet, a filmszakadás ráadásul a film két rétegében is jelen van: egyrészt az unokájának mesélő nagymama akad el folyton a fabulában, másrészt a vonat, amin utaznak, elakad a semmi közepén. A papírkivágásos animációban mindenkiről megtudunk valamit, ám mielőtt sikerülne a helyükre illesztenünk a darabokat, a vonat továbbmegy, otthagyva minket a megoldás előtt félúton.
Történelmi és mitológiai közegbe helyez minket a szellemes című Az ördögi kétkerekű szerkezetek históriája és az Ariadné fonala, ám a komoly historizmus mindkét esetben átadja a helyét egy könnyed ám morbid történetnek. Míg előbbi a biciklik feltalálását meséli el a sötét középkor boszorkánypereinek idejében (szintén papírkivágással), a Minotaurusz mítosza egy csavarnak köszönhetően a visszájára fordul, kivezetve szegény, labirintusában sínylődő bikát annak a bizonyos fonalnak a segítségével a fényre.
A brazil Ámár vizualitását minden bizonnyal a Türelmetlenség-trilógiával ismertté vált Phil Mulloy ihlette, ám a film nyomasztó és kissé zavaros világa erősen elidegenítően hatott, különleges animálás ide vagy oda. Helyette érdemesebb a sort egy világszerte számos díjjal kitüntetett alkotással zárni, az idei Annecy programjában is helyet foglaló Madárfiúval. A Tim Burton-i történet az idillikus és mesebeli kezdet után az iparosodás okozta katasztrófát mutatja be egy szárnyaszegett madárfiú sorsán keresztül. A kívülálló, fenyegető külsejű és sérült lelkű figura gond nélkül beleillene a neogótikus horror mesterének életművébe is, ahogy a romokban heverő, lepusztult környezet és az eltorzult fiúhoz vonzódó egérlányka, aki egyetlen józan lényként érti meg a főhős világát és tárja fel előtte saját titkait. A nyomasztó, ám ennek ellenére magába szippantó történetet az egyszerű és letisztult, ám sajátos karakterekkel dolgozó animáció teszi teljessé, így jó eséllyel pályázhat az idei legjobb animáció díjára.