Magazin

BuSho 8. – Komoly témákról kreatívan

Yannis Tsakiridis: Don’t let the door hit you on your way outMiután megfelelő kontemplatív-üldögélős hangulatba kerültünk az első magyar kisfilm után, érdemes végig ülni a szekció közepét, hogy aztán két vicces kisfilmmel, jó kedvűen távozhassunk.

Wrochna Marcell: Stoppos

Wrochna Marcell etűdje életérzés a várakozásról. Arról, hogy mennyire lassan telik az idő, ha az ember stoppol. A stoppos útszéli birodalmában egy gyönyörűen fényképezett táj tárul elénk: a meleg nyári nap sugara még süt, a tücskök ciripelnek, csak épp autó nem áll meg egy sem. Az idő pedig lassan halad előre, így a stopposnak van ideje elmélázni. A múló időt egy-egy meg nem álló autó tagolja: egy csigalassúságú traktor, egy a boldogabb jövő felé hajtó(?) lakodalmas kocsi, egy szirénázó mentőautó. De felveszi-e végül valaki a stoppost?

Wrochna Marcell: Stoppos

Diego Modino: Ephimeral

Az egyik jelenetben gengszterek kínoznak egy férfit. A másikban egy takaros kis házban egy cuki kislány és a nagymamája élnek boldogan. Épp a városba indulnak felvételizni, a kislány balett-táncos szeretne lenni. És hogy kapcsolódik ez a két jelenet össze? Leginkább csak a spanyol rendező,Diego Modino fejében, a nézőében aligha. A mesés képi világ és annak ellenére, hogy a főszereplő kislány tényleg nagyon édes, azt már valahogy nehéz elhinni, hogy egy kis balettal és konfettivel még az emberkínzó gyilkosok szívéhez is eltalál, amikor a két történetszál találkozik. Végig vártam, hogy a film valamely pontján az egész történet paródiába fordul. Sajnos nem. Maradt a giccs.

Patrick Lapierre: Cosmos Will Save the World

A szekció legérdektelenebb darabja. Egy nő narráció segítségével idéz fel egy történetet, amit a képen egy nem túl mozgalmas, szürke animáció lassan mozgó figurái illusztrálnak. Maga a kiindulópont egy önmagában izgalmas sztori, amit azonban csak a záró felirat magyaráz meg: egy kislány és a nagymamája egyedüli szemtanúi voltak egy űrszonda földre szállásának.

Roman Kayumov: Go Up

A hetedik blokkhoz hasonlóan, a nyolcadik szekcióban is helyet kapott egy kisfilm, ami az interneten élhető kettős személyiség veszélyeire reflektál. A főszereplő srác a chatelők rémálma figura. Facebook-profilja alapján egy jóképű srác, gyönyörű modellek ismerőse. Valójába, a fénykép-álarca mögött egy csúnya fiú,  aki egész nap magányosan ül kanapéján és a legelső legördülő könyvjelzője a helyi pizzafutár weboldala. De mi történik akkor, ha hirtelen megszakad az internet kapcsolat? Vagy ha nem ő az egyetlen a világhálón, aki valaki másnak adja ki magát? Főszereplőnk olyan gyorsan csúszik le a lejtőn, amilyen hirtelen lezuhan a profilját lájkoló hüvelykujjak száma. Valódi szavak nélkül, csak a vizualitásra és virtuális kommunikációra felépített víziószerű montázs Oroszországból.

Roman Kayumov: Go Up

Jani Ilomäki: Thoughts about Dying

Rémisztő címe ellenére, a finn kisfilm a szekció legviccesebb darabja. A nyolcéves, tejfelszőke hajú kisfiúval közlik, hogy el kell altatni a kutyáját. Egy gyermeki narrációval aláfestett gondolatmontázst láthatunk, amiben a kis Antti a halálról elmélkedik. Fekete humor rajongóknak különösen ajánlott.

Jani Ilomäki: Thoughts about Dying

Yannis Tsakiridis: Don’t let the door hit you on your way out

Finn párjával együtt a szekciót az utolsó brit kisfilm menti meg. Yannis Tsakiridis filmje az előzőhöz hasonló módon működik: súlyos témáról könnyedén. A súlyos téma itt a rasszizmus egy olyan soknemzetiségű, színes városban, mint London. Míg a finn film a groteszk fekete humorra, ez egy vicces szituációra épít: egy konzervatív, idegenektől irtózó idős hölgy és egy laza, közép-európai férfi kerülnek egymásmellé a buszon. De mi sül ki abból, ha a férfinek piros zsinór lóg ki a belső kabátzsebéből? Egy nagyon vicces kisfilm.

Avatar

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya