Magazin

BuShojárás 6. – Ha lehetne, most valami kevertet!

A csütörtöki „BuShojárás” záró blokkja eklektikusra sikeredett. A fekete humor ugyan itt is előkerült, méghozzá a szekció egyik legerősebb filmjében, de mind a műfaji, mind a technikai elképzesélesek terén széles skálát járt be.

A Rosalie című film rögtön egy animációs szösszenet volt. Önreflexív ugyanakkor rendkívül humoros módon az eleje főcím tulajdonképpen az egész filmet jelentette. Így amikor elkezdődött volna, már véget is ért. Romantikus történet a hiábavaló és kissé kényszeres szerelemről. Klasszikus stílus, de kreatív, szórakoztató német humor.

Nyomasztó kamaradráma érkezett Kanadából, hogy felborzolja a nézők kedélyeit. Adam Azimov a rövid forma ellenére szinte tökéletesen építi fel a karaktereket, pontosabban szólva építi le őket. A Silent Cargo hősei reményekkel telve lépnek be a lepusztult konténerbe, hogy illegálisan, de eljussanak egy jobb világba. A szűk, fojtogató légkörben lassan elveszítik emberi mivoltukat, és csak idő kérdése, hogy az életükkel fizessenek a szabadságért.

Az amerikai Bob Jones Unknow Soldier című filmje, ha lehet még jobban elütött a záró blokk többi darabjától. Dokumentarista alkotásában a narrátor egy őszinte vallomásban mesél egy katona haláláról, akit saját társai dobtak ki az óceánba és hagytak ott végleg elpusztulni. A narrátor feladata volt, hogy a családot a fiú hősi haláláról értesítse. A rendező archív és megrendezettnek látszó jeleneteket egyaránt felhasznál tényfeltáró montázsában. Erős drámai történet,de mára már talán kissé sablonos kivitelezés.A vágás szemszögéből lehet igazán értékelni a filmet, a rendezésben nem találtam semmi érdekeset.

A kiábrándultságomból azonnal felébresztett a kissé különös címmel megáldott angol Hadley TK-421, amely a csoport egyik legerősebb darabja volt. A hatvanas évek Londonjában játszódó történet nosztalgikus atmoszférája, a Suszter, szabó, baka kém című filmet idézi meg. A karakterek pontosak, a színészek hitelesek a történet groteszk befejezése pedig egy igazán nagy csattanó.

Franciaország egy félanimált rövidfilmmel jelentkezett. Mathieu Auvray a Kis Nyúl és a Kis Indián napjáról mesél a Babioles-ben. Érdektelen történet és sablonos figurák, de öt percbe még talán ez is elég. Az élő és animált képek keverése izgalmas elképzelés, de a forgatókönyv kidolgozására már nem maradt a kreativitásból.

A vetítés záró darabja egy izgalmas monodráma volt. A Little King című görög filmben a főhős – aki a narrátor is egyben – életén rohanunk végig egy-egy flashback erejéig. Egy gyermekkori traumától indulnak el az események, hogy a felnőttkor dűhkitörésektől és agresziótól terhes időszakát a sorsszerű vég kövesse. Az újjászületést követően a jelenbe csöppenünk, ahol a hős már elfogadta a sorsát

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com