Magazin

Cannes 2014: Változatok szatírára – Maps to the Stars és Wild Tales

Wild Tales - Julieta sylberberg y Rita Cortese Íme két film a versenyprogramból: a Maps to the Stars, David Cronenberg cinikus horrorparódiája, és a Wild Tales, Damián Szifrón abszurd szkeccsfilmje. Mindkét film társadalomkritikus, és az is közös bennük, hogy hajlamosak túlzásba esni. A két rendező tapasztalati háttere és karaktere viszont nagyon is eltérő.

A kanadai botrányhős, a biohorror atyja visszajáró vendég Cannesban, ötödszörre kerül filmje a versenyprogramba. Korábban a Karambolért kapta meg A Zsűri Különdíját (1996). 1999-ben az eXistenZért Ezüst Medvével jutalmazták a Berlinálén. A veszélyes vágyat 2011-ben jelölték Arany Oroszlánra. Számos olyan díj tulajdonosa, amelynek a létezéséről az olvasók valószínűleg még sosem hallottak (két személyes kedvencem a Fantafestival és a Gotham Awards).

A Maps to the Stars a hollywoodi sztárokat röhögi ki, egytől-egyig neurotikusnak, közönségesnek és önteltnek ábrázolva őket. Igazi prototípusnak számít a frusztrált és kiégett ex-sztár, Havana Segrand (Julianne Moore idegesítően alakít egy idegesítő karaktert), Saját anyja visszajáró szellemével küzd, akit még életében sem bírt elviselni, nemhogy halálában. Ez a közeg igazi aranybánya egy pszichoterapeutának, nem csoda, ha Dr. Stafford Weiss (John Cusack) már egy vagyont keresett az önsegítő könyveivel és a kézrátételes gyógyítással.

Ő kezeli Havana látomásait is, pedig a saját családjában is lenne megoldanivaló. A fia, Benji (Evan Bird) gyereksztár, aki 9 éves kora óta próbál leállni a drogokkal, lányát, Agatha-t (Mia Wasikowska) piromániával kezelték egy klinikán. Amikor Agatha kikerül a kórházból, munkát és szerelmet is talál Hollywoodban. Megismerkedik egy jóképű limuzinsofőrrel, akit nyilván Robert Pattinson játszik. A szívtipró egyetlen arckifejezéssel játssza végig a filmet, de úgy tűnik, nem is kell több, hiszen mégiscsak eljutott Cannesba, ráadásul már másodjára (legutóbb 2012-ben, szintén Cronenberggel és a Cosmopolis-szal).

Maps to the starsA rendező vissza is tér a horrorhoz, meg nem is: előveszi, leporolja a zsánert, de átfordítja paródiába, mintha egyszerre nevetné ki magát és 2000-es évek horrorsikereit (A kör, Ördögűző, Evil dead, stb.). A zsáner kiforgatásával akkor tudott volna bárkit is megdöbbenteni, ha egy jó 30 évvel korábban áll elő vele. Mert időközben beelőzte a horrorparódia-divat (Piranha, Bújj, bújj, ördög, Rossz ízlés, Hullajó, Drakula halott, de élvezi Stan Helsing, Haláli hullák hajnala, stb.), ráadásul a Maps to the starsnal jobban sikerült darabokkal.

Az az érzésem, hogy Cronenberg egyszerűen elkésett ezzel a filmmel. Mint mindig, most is rettentő cinikus filmet rendezett, de ez már nem elég ahhoz, hogy szálka legyen Hollywood szemében. Kifigurázhatja a sztárvilágot, a stúdiórendszert, csakhogy ezt megtette már előtte Lynch az Inland empire-rel, a Eithel és Joel Coen a Hollywoodi lidércnyomás-sal, Ben Stiller a Trópusi viharral, Arthur Hiller a Burn Hollywood, Burn-nel, stb.A filmes önreflexió a 90-es évek óta egyenesen horrorfilmes klisé (Sikoly-filmek, The Blair Witch-project, Paranormal Activity), a horror társadalomkritikával való megtöltése pedig már 40 éve eszébe jutott George A. Romeronak.

Ráadásul a film sem horrorként, sem szatíraként nem működik. A horrorelemek erőtlenek és komolyan vehetetlenek, meg sem közelítik a Poronytok (1979), A légy (1986), vagy a Karambol (1996) hátborzongató, gyomorforgató pillanatait. Ami a humort illeti, kizárólag verbális poénokat lődöz, de többségük valódi sztárok emlegetésére, vagy ízléstelenségre korlátozódik.

Damian Szifrón filmje, a Wild Tales sokkal érettebben kezeli a humort: az ő filmje helyzetkomikumokra épül, ezért a párbeszédei kevésbé sziporkázóak, mint Cronenbergé. A pályája elején járó argentin rendező most először szerepel A kategóriás filmfesztiválon, korábban főleg TV-sorozatokat írt és rendezett. Pimaszsága, morbid humora friss szín a fesztivál palettáján.

Eszeveszett mesek  (Wild Tales)

A Wild Tales szkeccsfilm, jól megírt, rafinált epizódokkal és csupán néhány vonallal felrajzolt, de érdekes karakterekkel. A rendező maga írta a forgatókönyvet, érdekes alaphelyzeteket talál ki, amelyek olyasmi módon válnak egyre abszurdabbá, mint Martin Scorsese Lidérces órák-ja. Ezt az érzelmi fokozást sikerült mindegyik részben elérni. A történetek a bosszút tematizálják és nagyon tanulságosak. Például: Miért ne ebédelj abban az étteremben, ahol olyanok dolgoznak, akiket korábban tönkretettél? Ha hűséget esküdtél valakinek, esküdj neki bosszút is. Mit tegyen egy dúsgazdag, befolyásos üzletember, ha a fia részegen elgázol és cserbenhagy valakit? Miért nem érdemes ujjat húzni egy robbantási szakértővel?

Ennél többet elárulni már spoiler lenne. A sztorik izgalmasak, néha egyenesen hátborzongatóak, kár, hogy alkalmanként túlzásba esnek. Az általuk megfogalmazott kritika Buenos Aires társadalmát érinti: csak a pénzük után futó, szívtelen uzsorások, befolyásos üzletemberek, korrupt ügyvédek, fiatal, de máris dúsgazdag menedzserek, elképesztő bürokrácia és betarthatatlan parkolási szabályok jelennek meg az epizódokban.

Javier Julia operatőr kísérletezik az alsó-felső kameraállással és időnként egészen szokatlan helyekre rögzíti a kameráját (ajtóra, plafonra, autó motorháztetőjére, stb.) Ezek a beállítások következetlenek és kiforratlanok, talán a következő közös filmjükben a helyükre kerülnek majd. Az epizódok főszerepeit Ricardo Darín (Szemekbe zárt titkok, A kilenc királynő) , Leonardo Sbaraglia (Füstbe ment pénz, Város határok nélkül) és Dario Grandinetti (Beszélj hozzá!) játsszák, társproducerként Pedro Almodóvar közreműködött. A Wild Talesnek minden egyes perce remek szórakozás, jó esély van rá, hogy hamar közönségsikerré válik.

Avatar

Puskás Lilla

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya