Magazin

Cannes 2019: A 10+2 legfontosabb film a programból

A napokban végre bejelentették, milyen filmeket láthatunk a május 14-én kezdődő cannes-i filmfesztiválon. Elképesztően sok érdekes alkotás versenyez, és a versenyprogramon kívüli vetítések is igen izgalmasnak ígérkeznek. De melyek azok, amelyekre ezen a ponton a leginkább érdemes odafigyelni? A listánkból kiderül!

The Dead Don’t Die (Jim Jarmusch)

Mint már korábban is kiderült, Jim Jarmusch zombifilmje nyitja az idei fesztivált. Bár azt szokták mondani, hogy a fesztivál nyitófilmjei gyakran nem a legjobbak, a The Dead Don’t Die egy meglehetősen friss és humoros néhány órát ígér.

Az átlagos zombis történetet – egyre több a gyanús haláleset a kisvárosban, melyekről kiderül: zombitámadások; így a lakosságnak meg kell védenie magát – groteszk és abszurd humorral csavarja ki a rendező. Emellett a szereplőgárda is A-listás színészekkel van tele Bill Murray-től Adam Driverig, Tilda Swintontól Chloë Sevigny-ig. Kérdés persze, hogy mindez elég lesz-e egy minőségi alkotáshoz, mi pedig nagyon reménykedünk, hogy igen.

Sorry We Missed You (Ken Loach)

Ken Loach-ot hívhatnánk úgy, hogy „mindenki lelkiismerete”. Angliai példákon keresztül kegyetlenül felhívja a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségre, szegénységre. Tulajdonképpen nem is lehet nem meghívni Európa legcsillogóbb filmfesztiváljára, mert azt gondolnák, hogy a tűsarkús-öltönyös sztárok és az egész elegáns társaság közül senkinek nincs szíve igazán.

Azt pedig, hogy a filmje csupán megmarad az átlagos jó film, együttérző és figyelemfelkeltő témával, de nem hoz újat a korábbiakhoz képest, majd meglátjuk helyben. A film egy család nehéz életét mutatja be: Ricky egy időre munkanélküli lesz, és a saját szakállára, saját kamionnal akar fuvarozni, és így javítani évek óta tartó nélkülözésükön.

Young Ahmed (Jean-Pierre és Luc Dardenne)

Jean-Pierre és Luc Dardenne belga testvérpár is, ahogy Ken Loach, társadalmi érzékenységéről híres. Filmjeik a kortárs Belgiumban játszódnak, társadalmi és emberi kérdéseket vizsgálnak. Lásd kritikáinkat: Két nap, egy éjszaka, Az ismeretlen lány.

Nyomozás a lelkiismeretben – Az ismeretlen lány

A kis Ahmed egy tizenhárom éves fiúról szól, aki Belgiumban él, és az imám által sugallt tisztasági ideálokat szélsőségesen értelmezi a saját életében: azt tervezgeti, hogyan ölhetné meg tanárát.

Roubaix, une lumière (Arnaud Desplechin)

Arnaud Desplechin előző filmje, az Ismael szellemei nyitotta két éve a cannes-i fesztivált. A múlttal, alkotói válsággal foglalkozó, önreflexív film után új témába csöppenünk: a Roubaix, une lumière (Roubaix,világosság) bűnügyi film. A műfaj nem idegen a rendezőtől, szívesen szerepeltet kémeket (mint a Fiatal éveimben), csak mint az Ismael szellemeiben, nem mindig aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket, vagy a film különböző stílusú, különböző műfajokat felidéző szálai közti váltások elvették az erejét. A Roubaix, une lumière-nél ez a veszély nem fenyeget, homogénebbnek tűnik Desplechin utóbbi munkáinál. Valódi eseményen alapul, egy brutális gyilkosságról szól, ami Desplechin szülővárosában, Roubaix-ban történt 2002-ben. Két fiatal lány meggyilkolt egy idős nőt. Léa Seydoux, Roschdy Zem, Sara Forestier főszereplésével.

Sibyl (Justine Triet)

Tavaly hatalmas botrány robbant ki Cannes-ban, amikor kiderült a női rendezők igazságtalan alul-reprezentálása a fesztivál filmjeinek felhozatalában. A szervezők szerencsére tanultak a hibájukból, így idén összesen 13 nő alkotásának megtekintésére lesz lehetőség. Köztük az Egy ágyban Victoriával rendezője, Justine Triet legújabb filmje, a Sibyl is a versenyprogram része lesz. Triet idén először vesz részt a fesztiválon, ám a Sibyl már a harmadik nagyjátékfilmje.

A címszereplő Sibyl írónőből lett pszichoanalitikus, aki az elmúlt évtizedben teljesen alávetette magát utóbbi szakmájának. Azonban újra megszállta az ihlet és a vágy, hogy ismét írni kezdjen, ezért elbocsájtja a pácienseit. Egy Margot nevű lány azonban könyörög, hogy fogadja őt, és mikor végül beleegyezik, felforgatja az egész életét.

Portrait of a Lady on Fire (Céline Sciamma)

Célina Sciamma már az első filmjével is részt vett ezen a fesztiválon. Tőle megszokott módon ismét női sorsokat láthatunk a vásznon. A Tomboy a gyerekkorban kezdődő szexuális identitáskeresést boncolgatja: egy általános iskolás lány családja új lakótelepre költözik, és elhiteti a szomszéd lánnyal, hogy fiú. Legutóbbi műve a külvárosi lányok életéről szóló kiváló Csajkor.

A Cannes-ban versenyző Portrait de la jeune fille en feu (A lángoló fiatal lány portréja) már nem a kamaszkorral foglalkozik, hanem egy szerelmi történetet mutat be a XVIII. századi Bretagne egy magányos szigetén. Egy fiatal nő házassági portrét rendel egy festőnőtől. Adèle Haenel és Valeria Golino alakítja őket.

Atlantique (Mati Diop)

Kíváncsian várjuk még Mati Diop szenegáli származású francia rendező Atlantique című filmjét. Mati Diop egy szenegáli zenész lánya és egy filmrendező, Djibril Diop Mambéty unokahúga. Szenegál egy, a kevés olyan afrikai országból, amelynek filmművészete, ha nem is nagy, de valamekkora nemzetközi ismertséggel rendelkezik. Ilyen alkotója például Djibril Diop Mambéty vagy Ousmane Sembène. Az Atlantique Dakar egy szegény negyedében játszódik. Hősei munkások, akik futurisztikus Atlantique elnevezésű tornyot építenek, ám mivel hónapok óta nem fizetik ki őket, úgy döntenek, óceánra szállnak, és elhagyják országukat egy szebb jövőért. Köztük van Suleiman is, Ada szerelme. Ám Adát valaki mással akarják összeházasítani. Az esküvőn tűz üt ki, majd kiderül, hogy a negyed fiatal lányai titokzatos járványban szenvednek. Ada nem sejti, hogy Suleiman visszajött.

A Hidden Life (Terrence Malick)

Terrence Malick ismét visszatér Cannes-ba. Legutóbb 2011-ben versenyzett a fesztiválon Az élet fája című filmjével, melyet a zsűri rögtön Arany Pálmával jutalmazott. Ezúttal az A Hidden Life-ot hozza el a Croisette-re, amely az osztrák Franz Jägerstätterről szól, aki lelkiismereti okokból megtagadta, hogy a nácik oldalán harcoljon a háborúban. 1943-ban kivégezték.

Malick ezzel az alkotásával visszatér a strukturáltabb filmkészítéshez. „Mostanában forgatókönyv nélkül dolgoztam, de már nem igazán tetszik ez a módszer. Szóval ezúttal fontos volt, hogy egy nagyon rendezett könyvből forgassak” – fejtette ki a mester néhány éve az IndieWire-nek egy interjúban. Kíváncsian várjuk a végeredményt!

Matthias és Maxime (Xavier Dolan)

Xavier Dolan a kanadai film, vagy akár azt is mondhatnánk, a nyugati film mai fenegyereke. Most töltötte be a harmincat, de már húszéves korában szerepelt a Megöltem anyámat című elsőfilmjével a Rendezők kéthetében a cannes-i fesztiválon. Két legutóbbi filmje a Mommy és a Ez csak a világ vége a fesztivál második legfontosabb elismerését, a „zsűri nagydíját” kapta – az előbbi, tegyük hozzá, Godard-ral megosztva. Filmjeit valamiféle szabadságérzés, szemtelenség, tabudöntögetés jellemzi.

Üdvözlünk Magyarországon, Xavier Dolan! – Íme a kanadai csodagyerek 6 legjellegzetesebb stílusjegye

Sokszor visszatérő témája a fiatalok útkeresése (művész szereplők), szexuális identitás kérdései. Legtöbbször maga alakítja a főszerepeit, mint új filmjében is, a Matthias és Maxime-ban. Filmforgatás közben a címet adó két barát, Matthias és Maxime, bár nem gondolná, hogy a férfiak iránt vonzódik, egymásba szeret.

Fájdalom és dicsőség (Pedro Almodóvar)

Pedro Almodóvar Cannes-ba szinte hazajár. 2017-ben ő volt a zsűri elnöke, négy díjat nyert a fesztiválon, és rengeteg filmje versenyzett már az Arany Pálmáért. Eddig azonban egyszer sem sikerült a cannes-i fődíjat elvinnie, úgyhogy idén a Fájdalom és dicsőséggel (Dolor y gloria) újra megpróbál győztesen távozni Franciaországból.

A spanyol mester legújabb alkotása gyakorlatilag a saját életművének összefoglalása, sőt úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy szerelmes levél saját magához Antonio Banderas tolmácsolásában. Márciusban a spanyol közönség már láthatta a Fájdalom és dicsőséget, a magyar Almodóvar-rajongóknak azonban még május végéig várniuk kell.

+1  Rocketman (Dexter Fletcher)

A Bohém rapszódia megosztó fogadtatása után nem meglepő, ha a közönség ideges várakozással tekint a soron következő zenés életrajzi filmre. A Rocketman Elton John karrierjének kezdetét dolgozza fel, saját magát musical fantasyként aposztrofálva.

https://www.youtube.com/watch?v=V-pXnLfEvkU

A sajátos műfaji besorolás és az előzetes alapján megvan rá az esély, hogy a Cannes-ban versenyen kívül bemutatott Rocketman egy egyedi, különleges és egyáltalán nem tankönyvszagú alkotás legyen. Izgatottan várjuk az eredményt, Taron Egerton Elton John-alakítását és azt, tud-e Dexter Fletcher újat mutatni a műfajban.

+2  Too Old to Die Young (Nicolas Winding Refn)

Manapság egyre megszokottabbá válik, hogy a nagyobb filmfesztiválokon a sorozatokba is belekóstoló rendezők szériájának első egy-két részét vagy a Netflixre készült alkotását is levetítik. Cannes-ban továbbra is elhatárolódnak a streaming szolgáltató inklúziójától, viszont lehetőséget adtak egy sorozat versenyen kívül bemutatására.

Nicolas Winding Refn, a Drive – Gázt! és a Neon Démon rendezőjének szériája Los Angeles bűnöző alvilágát fedezi fel különböző karakterek egzisztenciális krízisein keresztül. A Too Old to Die Young első két része a North of Hollywood és a West of Hell címeket viseli, a sorozat az előzetes alapján pedig igen ígéretesnek tűnik.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com