Magazin

Cannes hatvanharmadszor

Habár idén nem zajlottak minden probléma nélkül az előkészületek Cannesban – pár nappal a fesztivál kezdete előtt egy vihar erősen megrongálta a helyszínt –, szerda este a Robin Hood díszelőadásával végre kezdetét vette Európa egyik legjobban várt A-kategóriás filmfesztiválja.

Mint ahogy arról már itt írtunk, az idei cannes-i filmfesztiválon szép számmal képviseltetik magukat a magyar filmesek, éppen ezért most egy kicsit kievezünk a nemzetközi vizekre és megnézzük, melyek azok az alkotások, amiknek érdemes lesz egy kicsit több figyelmet szentelnünk a 2010-es seregszemlén.

Ami a versenyen kívüli programot illeti, itt van mindjárt Ridley Scott új Robin Hoodja, ami kollégánknak nem igazán nyerte el tetszését (itt), de jó hír, hogy a Cannes-i bemutatóval egy időben már a magyar mozik is játsszák a filmet, csak éppen a díszelőadás vörös szőnyege nélkül. A listán Scotton kívül még két húzónevet találunk, Oliver Stone 23 év után leforgatta a Tőzsdecápák 2-t Michael Douglesszel és a Transformerses Shia LaBeouffel a főszerepben – utóbbi alakítására az eddigiek ismeretében különösen kíváncsiak vagyunk. A másik nagy név a versenyen kívüliek között Woody Allené, aki a You Will Meet a Tall Dark Stranger című filmjével érkezett a francia tengerparti városba. Egy kis románc, magyar operatőr és ígéretes szereposztás – Woody aligha fog csalódást okozni.

Még mielőtt rátérnénk a hivatalos versenyprogramra, muszáj szánni egy bekezdést az Un Certain Regard filmjeinek is, mert Kocsis Ágnesen kívül itt is akad egy-két film, amire nem árt odafigyelnünk. A legnagyobb név a szekcióban az idén 80. születésnapját ünneplő mester, Jean-Luc Godard, az újhullám atyja, ő a Film Socialisme című alkotásával érkezett Cannesba. A film egy három részből álló szimfónia, név szerint: dolgok, a mi Európánk, a mi emberségünk; érdekessége pedig, hogy május 17-től kezdődően két napig a filmotv.com weboldalról is le lehet majd tölteni. Hozzáteszem: teljesen legálisan.

Ami pedig a versenyprogramot illeti: 2010-ben a szokásos 20 helyett 18 film indul az Arany Pálmáért, köztük van ugye Mundruczó Kornél a Frankenstein-tervvel, de számtalan ismert név szerepel még a listán. A Bábel, a 21 gramm és a Korcs szerelmesek rendezője, Alejandro González Inárritu a Biutfiullal és Javier Bardemmel a főszerepben érkezett Cannesba – akárcsak Woody esetében, nála sem kell tartanunk a színvonalcsökkenéstől. Mahamat-Saleh Haroun személyében ezúttal egy csádi rendezőt is üdvözölhetünk a versenyprogramban A screaming man című filmjével, ami egyben azt is jelenti, hogy ismét versenyez afrikai film a fesztiválon. Japánt Kitano Takeshi képviseli (Outrage), az Egyesült Államokat Doug Liman (Bourne-rejtély, Mr és Mrs Smith) – szintén egyedül, a Fair Game-mel. A francia vagy francia koprodukcióban készült filmek idén is szép számmal vannak jelen, kis híján a versenyprogram felét teszik ki. Ha pedig már most ért véget a Koreai Filmhét az Urániában, említsük meg a szekció egy koreai filmjét is: a Poetry főszereplője az írás és a költészet örömeit fedezi fel Lee Chang-dong rendezésében. A zsűri elnöke egyébként Tim Burton, akire külön is kíváncsi vagyok ebben a szerepkörben.

A cannes-i filmfesztivál egy hét múlva vasárnap, május 23-án ér véget a zárógálával, ahol is kiderül, kik távozhatnak díjakkal a Francia Riviéráról – többek között a fesztivál legjobb filmjének Arany Pálma is ekkor kerül kiosztásra. Azért reméljük, magyar is lesz köztük.

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com