Sorba tettük Christopher Nolan eddigi összes egészestés alkotását a legrosszabbtól a legjobbig, hogy eldöntsük, melyik a kedvencünk közülük. Szigorúan szubjektív lista – kommentben lehet velünk vitatkozni!
11. Előjáték – A csapda/Követés (1998)
A Követés (vagy más fordítások szerint A csapda) olyan, mint az előjáték a jó szex előtt. Tele van ígérettel, az ember élvezi, de tudja, ennél még sokkal izgalmasabb dolgok várnak rá. Bill (Jeremy Theobald) embereket követ. Egyik nap lebukik, Cobb (Alex Haw) kiszúrja. Kiderül, hogy a férfi betörő, elviszi magával Billt a következő melóira. Az írói álmokat dédelgető Bill jó témának találja az akciót – azt azonban nem sejti, hogy legkevésbé sem a véletlen vezérelte ide.
Christopher Nolan első filmjében már ott vannak azok a csírák, amelyek később kifejtve korunk egyik legnagyobb rendezőjévé tették a direktort. A Követés egyfajta előgyakorlatnak is tekinthető: a saját forgatókönyvéből dolgozó Nolan felvillantja a Mementó legfontosabb elemeit: a noirt, az izgalmas időszerkesztést, a szenvtelen dokumentarizmust, a sodródó férfi alakját, aki a nő hálójába kerül.
Bár a film listánkon csak az utolsó helyet szerezte meg, a Követés így is érdekesebb, mint amit sok rendező egész életműve során fel tud mutatni. (Molnár Kata Orsolya)
10. Miért éppen Alaszka? – Álmatlanság (2002)
A lenyűgözően eredeti Mementó sikere után Nolan úgy gondolta, hogy egy 1997-es skandináv filmet dolgoz fel. A történetben Will Dormer detektívet (Al Pacino) egy alaszkai városba szólítja a kötelesség, hogy utánajárjon egy tinédzser lány halálának. Az alaphelyzetet bonyolítja, hogy olyan időszakban látogatnak a városba, amikor rendhagyó módon hosszú heteken keresztül nem megy le a Nap.
Mivel nem jön álom a szemére, Dormer egyre zavarodottabb lesz a gyilkossági nyomozásban, míg egy szerencsétlen baleset folytán lelövi társát is. Ezek után nemcsak inszomniájával kell megküzdenie, de bűntudatával is a tettes kézre kerítése érdekében.
Hiába remek film az Álmatlanság, Nolan életműjében sajnos eltörpül – főleg az eredetiség hiánya miatt. Nem sokban rugaszkodtak el a svéd eredetitől, bár rendezőnk sokak szerint felülmúlta azt. Az biztos, hogy a nyomozó és a gyilkos párharcát izgalmas végigkövetni. A film nem csinál zsákbamacskát a gyilkos kilétéből, már a közepén tudjuk, ki ő – sőt, csak innen kezd igazán érdekessé válni a cselekmény. Mindketten ismerik a másik piszkos titkát, már csak egymás lebuktatását kell megoldani. Amire leginkább emlékezni fogunk a filmből, maga a gonosz karakter, akit Robin Williams játszik meglepően hidegen és fenyegetően. (Szécsényi Dániel)
9. Áttörés – Batman: Kezdődik! (2005)
A Batman: Kezdődik! előtt Nolan ismeretlen, de jó reményű rendező volt. Utána sztár. A Batman: Kezdődik! előtt a szuperhősfilm műfaja bizonytalan lehetőségekkel teli űr volt, utána konkrét ígéret: hogy valami hatalmas van felemelkedőben.
Ezt mind lehet árnyalni – volt, aki előtte is tisztában volt Nolan tehetségével, és a valódi tömegek szemében majd A sötét lovag teszi őt rendezői márkanévvé; éppígy a Batman: Kezdődik! előtt is létezett már komolyan vehető szuperhős-film (X-Men), és a tömegek szemében ismét A sötét lovag jelentette a forradalmat.
De az áttörést ez a sose látott, komoly-fura, bonyolult és mély Batman-film jelentette. Hányszor jössz ki úgy moziteremből, hogy egyszerre érzed: ilyen film még nem volt, de nagyon sok követi majd?
A Batman: Kezdődik! a szuperhős-adaptáció műfajának éretté (és globális kulturális jelenséggé) válásának kezdetét jelentette, és így minőségétől függetlenül helye lenne a listán – az már csak extra gyönyörűség, hogy milyen bitang jó film. Hogy micsoda írói és rendezői teljesítmény, milyen összetett és ravasz, és borzongató és felemelő, és sötéten szép. (Havasmezői Gergely)
8. Önmaga farkába harapó Nolan – Tenet (2020)
Sokan öncélúnak gondolták Christopher Nolan mindfuck monstrumját, mások ismét térdre borultak, hogy megcsókolják a pecsétgyűrűjét az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb blockbusterfilmesének. Nolan neve napjainkra már egyet jelent azokkal a csavaros, nagyvászonra szabott élményekkel, amik úgy kényszerítik figyelemre és gondolkodásra a nézőt, hogy közben vidámparki látványosságként is tökéletesen funkcionálnak. A Tenet igazán meg se próbál maradandó emberi történetet alkotni, helyette egy olyan koncepciót hajít a nézők arcába, ami lazán elvisz egy 150 perces játékidőt.
Az időutazást így még talán nem láthattuk, ahogy Christopher Nolan író-rendező ábrázolja: jelenünk egyszerre tart előre, némely elemek viszont visszafelé, az ellenkező irányba mozognak. A két egymásnak ellentétes mozgás maga a paradoxon, és izgalmas új útját mutatja meg az idővel való játszadozásnak: hiszen ez csak játék. Annyira, hogy a Tenet sokszor megmarad önnön kísérletének, és ezen felül elfelejt filmként, átélhető szituációk sorozataként funkcionálni. Emellett Nolan sem igazán fogja a nézők kezét a néhol agyzsibbasztóan bonyolult paradoxonok vizuális prezentációja közben: ide már csak tapasztalt rajongói tudnak vele tartani.
Ilyen brutálisan ambiciózus produkciók ritkán készülnek, még ha a végeredmény nem is tökéletes. A Tenet minden bizonnyal nagyobb kultusznak fog örvendeni a jövőben, és az értetlenségtől fanyalgó kritikusok számára is fel-felsejlenek majd azok az elsőre nem látható aspektusok, ami miatt kijelenthetjük: „Nolan ezt megint istenesen odatette!” (Szécsényi Dániel)
7. Feltámadás – A sötét lovag: Felemelkedés (2012)
Egy ígéretesen indult trilógia méltó befejezése. Christopher Nolan egész egyszerűen új életet lehelt az addigra egyre megfáradtabb Batman-történetbe. Az ilyen történetek és hozzá tartozó rendezők nagyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy annak darabjait egymáshoz kezdjük méregetni. Valószínűleg a nagy filmtörténeti viták között fogjuk emlegetni mindig is, hogy mégis melyik jobb film: a sima sötét lovag vagy a folytatása. Kevés jobb befejezést láttam, mint amikor A sötét lovagban Bruce Wayne minden bűnt magára vállalva eltűnik az éjszakában.
Innen szép nyerni, mondhatnánk a Felemelkedés esélyeit latolgatva, pedig ez ami önmagában is megállja a helyét. Elég csak a rosszul megadott magyar cím helyett egy jobbat találni: Feltámadás. Batman – a jó és a rossz küzdelmének központjában – még sosem volt ennyire messiási figura, mint a trilógia befejező epizódjában. Szemmel láthatóan ugyan nem több a legutóbbi epizód története, mint bármelyik korábbi. A minden bűnt magára vállaló, néhány év önkéntes száműzetés után visszatérő Wayne a már régóta biztonságos Gotham Citybe az ismét feltűnő bűnözés miatt érkezik. A főgonosz Bane (Tom Hardy) és Batman (Christian Bale) párharca azonban minden korábbinál jobban emlékeztet az egyetemes jó és gonosz állandó küzdelmére. Bruce Wayne nemcsak önmagát kell, hogy kimenekítse a bámulatosan metaforikus kútból, hanem vele együtt rábízottakat is meg kell menteni a haláltól.
Igazi kétfenekű mestermű tehát A sötét lovag: Felemelkedés. Örökérvényű igazságai mellett sztárszereposztásával az év egyik legnagyobb kasszasikerévé vált. Tom Hardy nem először és nem is utoljára alakít fergetegesen, Anne Hathaway és Marion Cotillard pedig új színt tud adni a trilógia korábbi darabjaiból már ismert színészek játéka mellé. (Sergő Z. András)
6. Emlékezz a halálra – Memento (2000)
Nolan második nagyjátékfilmje, a Memento az első, amit öccsével együtt készített – ez az alacsony költségvetésű függetlenfilm Jonathan Nolan Memento Mori című novellájának adaptációja. A memento mori egyidejűleg jelöli az elbeszélés címét, illetve szimbolizálja a Memento főhőse, Leonard (Guy Pearce) feladatát; ugyanis a latin kifejezés magyarul annyit tesz: emlékezz a halálra.
Leonard magára vállalt küldetése nem más, mint felkutatni és bosszút állni felesége gyilkosán, emlékezetkiesése miatt azonban testét és egy polaroid fényképezőgépet használ az adatok tárolására. Ám felmerül a kérdés: vajon megbízhat-e önmagában?
A Memento abszolút posztmodern. Azon kívül, hogy Nolan a fordított időszerkezettel, a körkörös narrációval és a fekete-fehér illetve színes jelenetek folyamatos váltakozásával lenyűgözően éri el, hogy a néző a közel kétórás játékidő alatt átélje Leonard helyzetét, precízen keveri a neo-noirt a bosszúfilmmel és a klasszikus whodunit krimivel. („Who done it”, vagyis a krimik azon fajtája, amikor a néző a főszereplő nyomozóval együtt jön rá a gyilkos kilétére – a szerk.) Az eseményeket a film író-rendezője mesterien kuszálja össze, hogy aztán a befogadók végül kemény munkával megfejtsék a Memento fabuláját, történetét, és a stáblista végére el is bizonytalanodjanak dedukciójuk sikerességén. (Rakita Vivien)
A cikk a második oldalon folytatódik!
