Magazin Papírfény

Véleményütköztetés – Christos Tsiolkas: A pofon

christos_tsiolkas_a_pofonChristos Tsiolkas A pofon című regénye méltatlanul ismeretlen hazánkban, pedig nemzetközi sikereit egymásra halmozta, témáját illetően pedig napról napra aktuálisabb a mi életünket tekintve is.

Melbourne kertvárosában indul A pofon története, egy 40. születésnapi kerti partin. Az ünnepelt Hector elvileg tökéletes családban él, mégis újabban kifelé kacsintgat a házasságából. A számára szervezett bulira hivatalosak görög származású rokonai és összes barátja –és természetesen azoknak családja – is. Míg a felnőttek iszogatnak, a gyerekek a kertben játszanak, ám egyikük, egy meglehetősen elkényeztetett kisfiú, Hugo, veszélyeztetni kezdi a többi gyerek épségét, mire az egyik apuka felpofozza. Az összes jelenlévő megdöbben a hirtelen eseményeken, azonban mindenki másképp értékeli a helyzetet. A szülők később feljelentést tesznek az „erőszaktevő” Harry ellen, de a férfit felmentik a tárgyaláson. S bár jogilag az eset lezártnak bizonyul, a születésnap mindenki életét megváltoztatja.

A történet önmagában nem túl bonyolult, s talán nem is tűnik olyan izgalmasnak, de A pofon sokkal többről szól ennél. A kortárs Melbourne – és egész Ausztrália – multikulturalizmusának mutatja be az egyedi életeken érezhető, mindennapi pozitív és negatív hatását. A szereplők egyik fele ugyanis első és második generációs görög bevándorló, akik szintén bevándorló házastársat választottak maguknak. Hector például az indiai származású Aishát vette feleségül, amit a görög gyökerekhez még mindig ragaszkodó anyja nem néz túl jó szemmel. Unokatestvére, Harry egy szerb nővel, Sandivel házasodott. Ebben a kis közösségben valójában a tősgyökeres ausztrálok számítanak kisebbségnek. Hiába az állítólagos barátság, akár már gyerekkortól kezdve, az egyes szereplők még mindig a megszokott sztereotípiák alapján ítélik meg egymást. A „barbár görögök” az „alkoholista, semmirekellő ausztrálok” és a „gettóból felkapaszkodott indiaiak” egyaránt a hétköznapi előítéletekhez nyúlnak vissza, ha a másik nemzet tagjairól van szó. Ugyanakkor a könyv azt is bemutatja, milyen gyümölcsöző tud lenni a kultúrák találkozása, és hogy a látszólag nagynak tűnő kulturális különbségeket át is lehet hidalni.

A pofon 2011-es ausztrál sorozatverziója
A pofon 2011-es ausztrál sorozatverziója

A nemzeti-kulturális különbségeken túl azonban sok más területen kialakuló nézeteltérések is felmerülnek. A generációk egymást meg nem értése, a szexuális orientációk, a vallás, a hűség, a női emancipáció, az ideális családmodellekről szóló vélemények és a gyereknevelési stratégiák mind-mind központi elemei A pofonnak.

Mégsem a történet az, ami olyannyira egyedülállóvá és lebilincselővé teszi a szintén második generációs görög bevándorló Tsiolkas könyvét, hanem a szerkezete. A regény nyolc fejezetének mindegyike más-más szereplő szemszögéből meséli el a történteket, de nem ugyanazokat az eseményeket olvashatjuk újra és újra, hanem közben haladunk előre az időben. Az író igazán nagy bravúrja az, ahogyan minden szereplővel azonosulni tud, sőt minket is közelebb visz a fejezetek főszereplőihez. A könyv minden szakasza teljesen más, az adott elbeszélő személyiségéhez illő nyelvezetben íródik, változó szóhasználattal és gondolkodásmóddal, legyen szó akár egy, a szexualitását épp felfedező, 17 éves fruskáról, vagy egy a halállal és az öregedéssel szembesülni kényszerülő, kiégett, hetvenes éveiben járó férfiról. Épp ezért, ami az egyik pillanatban még evidensnek tűnik, az pár oldallal később, immár egy másik ember értékrendje és gondolatai alapján már teljesen más, de szintén érthető megvilágításba kerül. Így történhet meg az is, hogy Tsiolkas valóban objektív tud maradni, nem mond ítéletet egyik karakter felett sem, az olvasóra bízza, kinek a pártjára áll végül.

Irodalmi stílusgyakorlatként és elgondolkodtató történetként egyaránt olvasásra érdemes regényről van tehát szó, ami ugyan két sorozatváltozatot is kapott (egy ausztrált és egy amerikait), még mindig nem került a figyelem középpontjába.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com