A ljubljanai éjszakában rejtélyes körülmények között megölt ügyvéd igaz történetének újragondolása könnyen lehet a Cinefest legnagyobb baklövése. Az Éjszakai élet (Nightlife) című szlovén versenyfilm átgondolatlan, minden komolyan vehető megközelítést megöl mind az alkotók, mind a befogadók részéről.
Danjan Kozole nagyjátékfilmjének főszereplője egy ljubljanai nő, aki az éjszaka folyamán hiába várja férjét. Aztán egyszer csak a kórházból hívják: Milan Potokart kutyák támadták meg a város 2×2 sávos főútján. Legalábbis erre következtethetünk az orvosok szavaiból és a korábban többször említett rendőrségi jegyzőkönyvből.
A film állítólagos kérdése: kutyák, emberek vagy a média által szeretnénk széttépetni? A test mellett ugyanis egy szexuális segédeszközt is találtak, a feleség legfőbb motivációja pedig, hogy ez az aprócska tény ne derüljön ki. Való igaz, a bulvárlapoknak nagyjából mindegy, hogy emberrel vagy állattal használta vajon a tárgyat a köztörvényes bűnözőket védő, széles politikai ismeretséggel rendelkező sztárügyvéd. Szaftos kis történetek születnének.
Persze kár a feltételes módért, ezek mind valóban megtörténtek. Tényleg kutyák harapták össze az ismert és befolyásos férfit, tényleg találtak mellette egy ilyen rendkívüli eszközt, és tényleg csak találgatott a sajtó, mi is történhetett valójában. Az igazi Potokar ugyanis meghalt, a film pedig a legizgalmasabb résznél tér el a valóságtól – az Éjszakai életben ugyanis egy egész éjszakás műtétsorozattal megmentik az ügyvéd életét. A gond az, hogy a változtatással együtt sem jutottunk közelebb a rendezői szándékhoz. Nem láttunk mást, mint egy asszony kétségbeesett próbálkozásait a kínos részletek eltussolására. Jellemfejlődése, a történet alakulása, a személyek egymáshoz való viszonya utalhatna a fő kérdésre: mégis mit tehet a média az emberrel? Ehelyett egy vetítőteremnyi ember egyszerre tette fel a kérdést a film végén: vajon mire gondolt a költő? A vetítés utáni beszélgetésben sem jutottunk közelebb.
Kár érte, mert egy a sajtó által sokáig megcincált, a helyi viszonyokat jól bemutató történet izgalmas krimivé is kerekedhetett volna, még azt a lehetőséget is megtarthatta volna magának, hogy levonja az erkölcsi tanulságot. Ehelyett légből kapott rendőrségi párbeszédeket látunk, lehetetlen és hiteltelen kihallgatásokat (aminek egy ideig várjuk, hogy biztosan lesz valami fontos kimenetele, de nem lesz…); néha véletlenszerűen előkerülő pénzes borítékokat; egy nőt, aki egész éjszaka vándorol a szereplők között, akiket közben egy kicsit sem ismerünk meg.
https://www.youtube.com/watch?v=9HNHf1snO5s
Danjan Kozole nem teljesen ismeretlen alkotó, Zöldhatár című filmje 2003-ban bekerült a berlini versenyprogramba, majd nyáron megnyerte a szarajevói mustrát. 13 évvel és sok más alkotással később ennek sajnos nyomát sem látjuk.
