A Norman: egy New York-i fixer mérsékelt tündöklése és tragikus bukása izgalmas diplomáciai játszma lehetne. De drámának nem elég katartikus, kriminek nem elég feszes. Richard Gere viszont élete alakítását adja az izraeli miniszterelnök barátjaként.
Norman Oppenheimer (Richard Gere) egy zsidó lobbista, igazi hamiskártyás. Mindig jókor van jó helyen, hogy egy-egy gesztussal embereket nyerjen meg magának. „Fogunk mi kérni magától valamit, Pelikán elvtárs” – mondták még annak idején A tanúban is, és ezt jól tudja Norman is. Minden apró segítség később jól jöhet. Így ismerkedik meg „véletlenül” egy feltörekvő befolyásos izraeli politikussal, Micha Eshellel (Lior Ashkenazi – az izraeli Steve Carell), akinek egy szemtelenül drága cipőt vesz. Eshel azonban 3 évvel később Izrael szépreményű, friss, lendületes miniszterelnöke lesz, akinek nagyon nem jön jól, hogy kiderül róla a korábban elfogadott ajándék.
Igazán bajban azonban Oppenheimer van, és ez hozza ki a legtöbbet a sokunk által már jól ismert Richard Gere-ből. Gere nevéhez hozzátapadtak a középkorú háziasszonyok által kedvelt romantikus filmek. Ő a már idősödő, de még mindig sármos férfi, néhol a szőke herceg fehér lovon. A Micsoda nő és az Oltári nő Julia Roberts-szel csak a kezdet, amit az Ősz New Yorkban vagy a Hölgyválasz tovább erősített.
Normanként viszont egy hajlott hátú, gyakran komolyan nem vehető, idős ember. Mindig az utcán látjuk, fülében headsettel állandóan telefonálva, barna kabátjában éppen valakit meggyőz valamilyen jótettéről.
Mintha szándékosan kellemetlen helyzetbe hozná magát és másokat, amikor valakit megkeres egy „visszautasíthatatlan ajánlattal”.
Nemcsak hogy nonkonform a pasi, de gyakran túlmegy minden udvariassági szabályon az újabb és újabb megkereséssel. Rendre meg akar ismertetni valakit valakivel, jelen akar lenni, amikor üzletek köttetnek.
A kezdeti zavaros és izzadságszagú helyezkedési jelenetek akkor nyernek értelmet, amikor Eshelt miniszterelnöknek választják. Oppenheimer New York-i barátai és üzletfelei között (kétségkívül Steve Buscemi, mint New York-i rabbi a legjobb mind közül) hirtelen elterjedt a híre, hogy van keresnivaló Norman magas polcra helyezett ismerősénél. A megváltozott történet új stílust is hoz: kakofóniába hajló, gyors vágású jelenetek váltják egymást, és érezzük, ahogy egyre fogy a levegő az előbb még jól teljesítő Norman körül. Az igazi politikai krimibe illő végkifejlethez ez viszont kevés. Bukása valóban tragikus, viszont jobb lett volna mindezt hosszabb időben, a játékidő nagyobb részét erre szánva kifejteni.
A New York-i születésű, zsidó származású, amerikai rendező, Joseph Cedar most rendezett először angol nyelvű filmet, ráadásul rögtön több világsztárral (Norman közeli ismerősét alakító Martin Sheent érdemes még megemlíteni). Ez valószínűleg a 2011-es, idegennyelvű kategóriában Oscar-díjra jelölt Lábjegyzet sikerének volt köszönhető. Az összképet nézve viszont a Norman: egy New York-i fixer mérsékelt tündöklése és tragikus bukása nem marad emlékezetes alkotás, csupán Richard Gere barna kabátos jelenetei maradnak meg élesen.
