Kínában kultregény, az amerikai kiadás Hugo-díjat nyert és a Trónok harcát jegyző George R. R. Martin magasztalta egekbe, ráadásul film is készül belőle – Cixin Liu A háromtest-probléma című könyve mindenképp érdemes a figyelmünkre, ha kicsit is szeretjük a sci-fit. És még inkább, ha nagyon!
A science fiction rajongóból íróvá avanzsált kínai szerző trilógiává növő története ugyanis hard sci-fi a javából, amelyben a nanoanyagkutatás és kozmikus háttérsugárzás alapszavak, a Nap által kibocsátott gammasugarak átalakulásának megértése csupán középhaladó szintnek tekinthető, az atomot alkotó elemi részecskék zérótól tizenegy dimenzióig történő „kiterítése” pedig olyasmi, amit elméletben is nehéz elképzelnünk.
Az alapos és felettébb tudományos háttér előtt ugyanakkor roppant feszült és izgalmas történet zajlik, mely mesteri módon elegyíti a sci-fi, fantasy és krimi jegyeket. A könyv első nagyobb egysége pedig még a történelmi regény jelleget is belekeveri a fenti mixbe. Az 1967-1969 közötti Kínában játszódó előzmény érzékletesen bemutatja az egyik főhős, Ye Wenjie fiatalkori élményeit: a kvantummechanika tanításáért reakciósnak bélyegzett édesapja nyilvános kivégzését, a tudósként egy fakitermelő hadtestben végzett munkát, és az átélt kínokat, amiket egyértelműen „politikailag gyanús” mivoltának köszönhetett a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején.
A második rész aztán szép alaposan elkezdi felépíteni a bevezetőben csak elhintett tudományos fikciót, szűk 40 évvel későbbre, a mostani jelenünkbe irányítva az eseményeket, hogy aztán
a szálak összefésülésével egy borzongató, inváziós összeesküvés-elméletet tárjon az olvasók elé.
Wang Miao professzor, történetünk legnagyobb részének főhőse a tudomány embereként olyan dolgokat kénytelen átélni, melyet képtelenség tudományosan megmagyarázni: rejtélyes visszaszámlálás kezd lebegni a szeme előtt (mármint szó szerint), miközben a Tudomány Határai nevű titokzatos szervezet is kapcsolatba lép vele, akiket tudósok egész sorának közelmúltbeli öngyilkosságával hoztak összefüggésbe. És ha mindez nem lenne elég, még egy szakmai berkekben hírhedt, rendkívül pofátlan rendőr is követni és zaklatni kezdi.
A nanotechnológia elismert kutatója szorult helyzetének megoldását egy számítógépes játéknak álcázott virtuális világban, a Három test nevezetű programban remélheti. A játékban minden és mindenki a stabil és kaotikus korok előre meghatározhatatlan váltakozásában él, szükség esetén képes dehidratálódni és elraktározódni, az uralkodók pedig a világuk alapjait befolyásoló, szabálytalan időközönként felkelő-lemenő napok megjósolhatatlan mozgását igyekeznek megfejteni és előre jelezni. A fantasy-szerű világ ráadásul nem minden játékosnak áll rendelkezésre: a játék eme feladatának bonyolultsága miatt
kizárólag bizonyos intelligenciaszint feletti emberek számára nyílik meg a Három test ördögi kapuja.
A fantasy köntös ellenére azonban épp ezek, a virtuális világban játszódó részek a legtudományosabbak, melyek – ebből kifolyólag – nem feltétlen bizonyulnak A háromtest-probléma könnyű, olvasmányos részeinek. Olyannyira nem, hogy ha az ember elveszíti a fonalat egy-egy hosszabb és komolyabb eszmefuttatás során, akkor egy csapásra érthetetlenné és unalmassá válik a történet.
Aki tehát az izgalmas krimiszál mellett nem riad vissza tudományos szakszövegek olvasásától sem, az biztos, hogy minden sorát élvezni fogja A háromtest-problémának, akit viszont zavar, hogy némi esetleges asztrofizikai ismeret hiányában nem ért meg néhány (vagy néhányszor néhány oldalt), ne adj’ Isten a valamelyest összecsengő kínai nevekkel sincs kibékülve, az talán jobban jár, ha például A Körhöz hasonló könnyedebb, de legalább ennyire tartalmas és izgalmas sci-fit választ.
Európa Könyvkiadó, 2016
Fordította: Pék Zoltán
