A bande dessinée közel egyidős az amerikai képregénnyel, és olyan nagyságokat adott a világnak, mint Lucky Luke, Tin Tin vagy Asterix. Sosem kellett témáért a szomszédba mennie – most mégis tengerentúli alapanyaghoz nyúlt, és papírra vetette a Minyonok kalandjait.
Az Eric Guillon alkotta minyonok azért születtek meg a Gru első részéhez, hogy szimpatikusabbá tegyék a főhőst. Nevük eredete az angol minion szóból jön, mely kegyencet jelent, akinek feltétlenül szolgálnia kell urát. A csetlő-botló kis sárga lények pillanatok alatt belopták magukat a nézők szívébe, hamarosan visszatértek hát Gru második kalandjában, és csak idő kérdése volt, hogy végre saját filmet kapjanak Minyonok címmel. Ez utóbbi kapcsán jelent meg a képregény is a Lucky Luke kiadási jogait is kezelő Dupuis kiadónál. A kiadvány egyoldalas történeteket tartalmaz, melyek eredetileg a Spirou magazinban jelentek meg – ezeket rendezte most a kiadó két kötetbe, melyek közül az első nyáron Magyarországon is megjelent Banana! címmel, a második pedig ősz közepén várható a Pesti Könyv Kiadónál.
A történeteket Renaud Collin rajzolta, és Didier Ah-Koon írta. Ez utóbbi nevét a Gru 2 és a Minyonok stáblistáján is megtaláljuk, hiszen a művész forgatókönyvrajzolóként dolgozott a filmeken. A forgatókönyvtől nem jelentett már nagy lépést a képregény, mely Franciaországban keményfedeles albumban, Amerikában négy füzetben, idehaza pedig a Lucky Luke és Asterix képregényekhez hasonlóan puhafedeles hasonmás kiadványként került a polcokra.A képregény nem tartalmaz szöveget, a képek magukért beszélnek: gesztusok, mimikák, hangok és mozgás segítségével kelnek életre a sárga lények. A rajzok egyszerűek, a panelkezelésben semmilyen meglepetés nincs, a színek maguktól értetődők: az egyoldalas kis sztorik fókuszában mindig a geg áll, melyet a grafika – ahogy a minyonok Grút – mindig kiszolgál. A minyonok munkakörülményei, az étkezés és a szabadidő eltöltése visszatérő témák – bár a kiadvány megjelenésében azt sejteti, hogy a legkisebbekhez szól, a sztorik összetettsége mégis feltételezi, hogy a célközönség egy valamivel idősebb korosztály. Az egyetlen hátrány a kiadvány jellegéből fakad: az önállóan igen szellemes oldalakat egymás után olvasva hamar feltűnnek a követett sémák – de ha minden nap csak 1-2 oldallal mulattatjuk magunkat, a jó szórakozás garantált.