Magazin

A nemzedék, amelyik nem akart felnőni – Coming-of-age történetek a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon

A 2023-as Friss Hús magyar versenyprogramjában nagy hangsúlyt kapnak a kortárs fiatalok problémáival foglalkozó darabok. Nemzedéki közérzet(rövid)filmek teljes kollekciójával találkozhatnak a nézők ígéretes, feltörekvő alkotók rendezésében. És erősen ajánlott is élni a lehetőséggel: a cikkben öt bizonyítékot hozunk fel rá, hogy miért.

Ki mint veti ágyát

Konkol Máté filmjében Hegyi Barbara és Szőke Abigél alakít egy döcögős anya-lánya párost. A 19 éves Noémit felveszik egyetemre Budapestre, ám az idilli és izgalmas nagyvárosi lét helyét egy egészen másfajta valóság veszi át. A lány árufeltöltőként kap állást, ami minden idejét felemészti, így sem a tanulmányaira, sem a kortársai közé való beilleszkedésre nem marad energiája. Noémi két világ közt reked, úgy, hogy egyikbe sem tartozik igazán. Az egyikben az anyjával és nagyanyjával él egy vidéki panellakásban, ahol édesanyjának egész kisugárzásából, minden szavából süt az életével való totális elégedetlenség, ami méregként hat a környezetére is. A lányának pedig folyamatosan tudtára adja, hogy élnie kell azzal a lehetőséggel, ami neki nem adatott meg.

De Noémi a kitöréssel kecsegtető pesti egyetemista létben – ami látszólag inkább az édesanyja valóra vált alma – sem találja meg a helyét. Otthon az elé támasztott elvárásokkal, és egy elpazarolt, megkeseredett élettel kell folyamatosan szembesülnie, míg Pesten, ahol a kortársai között lehet, érzi a rá nehezedő nyomást, miszerint ide kellene tartoznia, itt kellene jól éreznie magát, mégsem tud bevonódni itt sem. Mindkét világban kívülálló marad.

Konkol Máté mindössze húsz percben is képes érzékletesen bemutatni a felnőtté válás, az önállósodás és a fészekből való kirepülés szentháromsága elé támasztott idilli elképzelések és a valóság közötti óriási különbséget. A felnőtté válást sok esetben kísérő nehézségek, így a bizonytalanság, a beilleszkedés nehézsége, a kiszolgáltatottság, a kiábrándulás, valamint a nosztalgia, visszavágyódás érzése is mind megjelenik. Szőke Abigél pedig minden rezdülésében tökéletesen alakítja a felnőttkor küszöbén álló, magányos, kívülálló karaktert.

Széllel szemben

Chilton Flóra filmjének főszereplői kénytelenek nagyon fiatalon felnőni: Lili és Léna (Smith Noémi és Smith Nikolett) egy gyermekotthonban élő 15-16 év körüli ikerpár, akiket az anyjuk még születésnapjukon sem látogat meg. Ők ketten két teljesen különböző személyiség, akik ennek megfelelően különböző módon élik meg azt, hogy az anyjuk elhagyta őket: Lili naivan abba a hitbe ringatja magát, hogy édesanyjuknak nem volt más választása, mint gyerekotthonba adni őket, és biztosan azért nem látogatta meg őt és testvérét a szülinapjukon sem, mert valami baja esett. Lénából ezzel szemben dühös és lázadó tizenévest faragtak a körülmények.

Éjszaka Lili elhatározza, hogy nulla forinttal a zsebében vonatra száll, és hazamegy az anyjához, hogy válaszokat kapjon. Léna pedig, aki ugyan biztos benne, hogy az anyjuk már megfeledkezett róluk, testvére mellé szegődik az éjszakai szökésre. A Széllel szemben nem spórolt a torokszorító jelenetekkel: találkozunk azzal, milyen, mikor visszaélnek egy tizenéves lány kiszolgáltatottságával, vagy amikor a szükség miatt lopásra kényszerül valaki.

Mégis, az alapvetően fájdalmas történetbe kedvesség és báj vegyül, ami egyrészt köszönhető a film azon döntésének, hogy testvérpárt – sőt, ikerpárt – helyezett a főszerepbe, akik gyökeresen különböző jellemük ellenére is mindig egymásra támaszkodnak, sőt lényegében egymást „nevelték fel.” Másrészt a castingnak is döntő szerepe volt ebben: Smith Noémi és Nikolett ugyanis elképesztően szerethetően, ugyanakkor hitelesen és csöppet sem giccsesen alakítják karaktereiket. Mellettük feltűnik egy mindössze néhány perces, ám annál fontosabb jelenet erejéig Varga Tamás is – neki, de főleg a két főszereplő rendkívüli összhangjának köszönhetően lesz igazán maradandó és édesbús a Széllel szemben. 

Valóság filter

Jónéhány éve igaz már, hogy nem beszélhetünk a social média és az influenszer-jelenség említése nélkül a jelenlegi tizen -és huszonévesek mindennapjairól és problémáiról. Természetesen a filmvilág sem megy el szó nélkül emellett: többek között már a Sweat és az Álhíres szembesített a social média által híressé válók világáról. Idén a Friss Hús programjában ezt a témát Nagy Ádám rövidfilmje képviseli egy influenszer, Zoé szemszögéből. Zoé elkezd meginogni abban, hogy amit csinál, az jó-e – ezt az váltja ki belőle, hogy egy közönségtalálkozón a követőbázisát képező nagyjából 10-14 éves korosztály tagjaitól csodálattal a szemükben hallgatja végig, hogy ő a példaképük. Mindeközben Zoé azon fáradozik, hogy a hajnalig tartó ivás és drogozás után el ne hányja magát előttük.

Mikor Zoé két barátnőjét – akik szintén influenszerek – megkérdezi, hogy nem gondolkodtak-e még azon, hogy az, amit csinálnak, felelősséggel jár-e, azt a lányok annyival reagálták le, hogy „ez csak showműsor. Régen alkoholista rocksztárokért rajongtak, annál azért mi se vagyunk rosszabbak.” Zoét viszont nem hagyja nyugodni, hogy többezer fiatal életére gyakorol hatást, befolyásolva ezzel az értékrendjüket, a világról és saját magukról alkotott képüket, mindezt ráadásul felszínes üzenetekkel és valóságnak álcázott, gondtalannak tűnő, megjátszott életképekkel teszik. A Valóság filter (bár jócskán nem elsők közt, de) azt mondja ki egyértelműen, hogy az influenszer-kultúra jelenlegi állapotában túlnyomórészt hazug és felszínes, ennek helyét pedig az őszinteségnek és a felelősségteljes hozzáállásnak kellene átvennie.

Caravan

Szabó Szonja filmjében négy fiatal utazik egy lakóautóval a horvát tengerpartra. Az idilli kaland azonban egyre nyomasztóbbá válik, ahogyan a festői tájon töltött idilli kempingezés helyét átveszik a párkapcsolati problémák. A Caravan egy olyan, húszas éveik végén-harmincas éveik elején álló párra koncentrál, akik számára már a gyerekvállalás kérdése és a gyakran monoton hétköznapok közös megélése okoz problémákat, ezzel pedig egy kaotikusabb, se veled-se nélküled típusú tiniszerelmet állít szembe. Szabó Szonja filmjében megmutatkozik, mennyire ritka és kiváltságos eset az, mikor két olyan ember találkozik, akik kölcsönösen értik egymás érzéseit, működését és szeretetnyelvét.

A fürdés

A fürdés egy négyfős, széthullóban lévő baráti társaság tagjainak története, akiknek fogalmuk sincs arról, mit akarnak az élettől. A délutánjukat egy nyári napon egy tóhoz közeli nyaralóban töltik bágyadtan és céltalanul. Nem okoz nekik örömöt sem egymás társasága, sem a meleg nyári nap, sem a tóban fürdés gondolata. Mikor azonban nagy nehezen társalgásra kerül sor, kiderül, hogy nem sok mondanivalója van a négy fiatalnak egymás számára, hiába eveznek nagyjából ugyanabban a csónakban: egyikük sem tudja, mit kezdjen magával, legyen szó akár egy kellemes nyári délutánról, akár a jövőjükről.

Nagy Dániel mindössze 12 percben képes volt megteremteni az atmoszférát, amit sok, továbbtanulás/pályaválasztás előtt álló, még bizonytalan fiatal át tud érezni. Ebből adódóan pedig görbe tükröt tart azok elé, akik ezzel azonosulni tudnak vagy tudtak életük valamely szakaszában: azok elé például, akik csak azért vágnak bele egy relatíve kevés energiabefektetéssel elvégezhető, egyetemi képzésbe, mert „egy diploma azért jól jön.” De az sem véletlen, hogy ezek az égető kérdések nem egy összetartó baráti társaságban kerülnek elő, ahol például humorral, egymás támogatásával és megértésével, őszinteséggel segíthetnének egymáson a csapat tagjai. Egy olyan körben körvonalazódik ez a probléma, ahol az emberek között egyszerűen rossz a kémia, akik csak frusztrálják és hergelik a másikat – mint akik már „kinőtték” egymást. Ami pedig csak fokozza a gyomorgörcsöt: a „felnőttkorba” lépéssel nemcsak az addigi, felelősségmentes életünket hagyjuk magunk mögött, de a régi kapcsolatainkat is?

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com