Mi is az a chick flick? A kifejezés nem túl régi, a nyolcvanas-kilencvenes évek, fõleg nõi nézõket megcélzó romantikus vígjátékait nevezik így az angol szlengben. A Warner ezen filmek zenéibõl állított össze egy kétlemezes válogatást. Egyik szemem nevet – mert régóta kellett már egy csokor ezekbõl a dalokból a kizárólag csajos bulikra –, másik azonban sír – mert bizony egy-két fontos darab lemaradt.
Milyennek kell lennie egy ilyen válogatásnak? Olyannak, mint amilyenek ezek a filmek is. Egyrészt szólnia kell a szinglilétrõl – idekívánkoznak a szuper bulis dalok, amelyekre együtt részegedhetünk le sorstársainkkal, vagy tünhetünk el az éjszakában egy megfelelõ idegennel. Másrészrõl pedig természetesen mesélnie kell minden lány álmáról, amikor is megtalálja az igazit, akihez hatalmas habcsók ruhában mehet hozzá élete legszebb napján – ehhez pedig érzelmes balladák illenek. A Chick Flick mindkét fajtából hoz egy-két klasszikus, pontosan ilyen válogatásra kivánkozó darabot. Ha itt a buli? Sweet Home Alabama (Mindenütt nõ), Meredith Brookstól a Bitch (Mi kell a nõnek?), Frankie Valli és az örök Grease (Pomádé), a What A Girl Wants (Mi kell a nõnek?), az Oh, Pretty Woman (Micsoda nõ) vagy a Big Girls Don’t Cry (Dirty Dancing), mind-mind tökéletes választás! Könnyet kell ejtsük régi szerelmeinkért? Az All By Myself (Bridget Jones naplója) – ki ne emlékezne a jelenetre, amikor Bridget Jones tetemét farkasok falják fel –, a meseszép Angel (Angyalok városa) Sarah McLachlantól vagy David Gray January Rainje (Szerelem a végzeten) biztosan feltépi szívünk minden sebét. Ezekért a dalokért mérhetetlenül hálás vagyok. Sajnos egy-két fontos kedvencem lemaradt. A Sztárom a páromból két nóta is felkerült a válogatásra, sajnos azonban ezek egyike sem az Ain’t No Sunhine, ami kétségtelenül a film egyik legmeghatározóbb dala. Aztán itt van az Igazából szerelem. Szerintem nincs ember, akit ha megkérdeznénk, mi a film legcoolabb dallama, ne így felelne: Christmas Is All Around. Ehhez képest a lemezen a Too Lost In You van a Sugarbabestõl. Az album számomra másik gyengéje, hogy sok már-már giccsbe hajló dalt sem hagytak le róla. A How Do I Live (Fegyencjárat) vagy a Can’t Fight The Moonlight (Sakáltanya) már unásig ismert dallamaitól kiver a hideg verejték, de ez persze csak ízlés kérdése. Az már persze csak szõrszálhasogatás, hogy mit keres egy chick flick lemezen a Fegyencjárat betétdala…
Mindezen apró hiba ellenére a Chick Flicks nagyszerû ötlet, igazán sok kiváló dalt tartalmazó válogatás, aminek nyomán akár be is pótolhatjuk a kimaradt romantikus vígjátékokat – ha egyáltalán van ilyen.
