Magazin

Aki sosem látja a stáblistát – Danny Trejo halálai

76 éves múlt Danny Trejo, a színésszé vált börtöntöltelék, aki a halálsorról kikerülve újabb halálsorra került: filmjei nagy részét ugyanis képtelen túlélni.

A színész rögös életútjáról dokumentumfilm készült Inmate #1: The Rise of Danny Trejo címmel. Emellett a Buzzbingo kutatása az év elején kiderítette, hogy ő az a színész, aki eddig a legtöbbször halt meg a nagyvásznon – vagy inkább a videoszalagokon. 65 filmes haláljelenetet tudhat magáénak a mexikói sztár, és ezek között vannak igazán látványos kiszenvedések is. Az Inferno című Van Damme-filmben felakasztják, majd miután az elszakadó kötél után az őt kivégezni szándékozó katonáknak beszól, azok lelövik őt. Gurult már le lépcsőkön, sci-fi szörnyek állítottak a fejébe fúrókat, de maga Charles Bronson is a halállistáján tudhatja őt.

A fenti, 2012-ben publikált összeállítás gyönyörű B-filmes montázsként összegzi Trejo halálos karrierjét. Ennek örömére mi is kigyűjtöttük a kedvenceinket:

 

Desperado (Robert Rodriguez, 1995)

Danny Trejónak a filmes pálya megannyi emlékezetes, hol tiszteletteljes, hol szánalmat ébresztő halállal kecsegtetett az elmúlt közel 40 évben, és néhány nagyon fontosat is megért. Noha már a harmadik filmes szerepében is megszagolta alulról az ibolyát, a legfontosabb elhunyása az ámokfutó másod-unokatestvéréhez, Robert Rodriguezhez kötődik. Az 1995-ös Desperado a két spanyolajkú fenegyerek első kollaborációja, amiben Trejo egy nyúlfarknyi, de annál menőbb szerepet kapott. Majd meghalt.

A szerelme halála miatt bosszúszomjas El Mariachi (Antonio Banderas) nyomába bérgyilkost küldenek Navajas (Trejo) személyében, akinek a neve magyar átiratban körülbelül késdobálót jelent. Nem kell ahhoz diploma, hogy rájöjjünk, Danny hogyan fogja aprítani az ellent. A mellényén felfüggesztett nettó 12 bökő letalitási rátája megsüvegelendő. Előbb Mariachi barátjának, Busceminek (Steve Buscemi – itt se gondolkoztak sokat a karakter nevén) a mellkasát használja tűpárnának, majd magának a zenésznek a hátát, ezután pedig az időközben megérkező és az őt Mariachinak gondoló kartell tagjai kerülnek sorra. A háta mögött fékező páncélozott Lincoln tetején egy gepárd kecsességével gyilkoló Navajasnak elég azonban egyetlen hiba, utolsó dobása szó szerint lett az utolsó dobása, miután alsó hangon egy tucat skuló vörösre pettyezte éjfekete bőrszerkóját.

Trejo a Desperadóval nemcsak a Rodriguezzel való baráti viszonyát alapozta meg ezzel, hanem filmes pályájának irányát is; a B-filmek sziklaszilárd tekintetű, jellegzetes arcú verőlegényét, aki menetrend szerinti végállomása előtt azért jó munkavállalóhoz híven lekaszabol néhány goromba frátert. (Gyenes Dániel)

 

Alkonyattól pirkadatig (Robert Rodriguez, 1997)

Tarantino megírta, Rodriguez megrendezte, a sok vámpír pedig mind megette. Sajnos kevesen élik túl az Alkonyattól pirkadatig történetét, mely gengszterfilmként kezdődik, és horrorként végződik. És nyilván a legkevesebb odds Danny Trejo túlélésén volt: nem titkolt hősünk itt sem okozott csalódást. A filmtörténelem legvérszomjasabb bárpultosa a keblén kígyót melengető és erotikusat lejtő Salma Hayeket őrzi, majd igyekszik a vendégeket feltálalni neki vacsorának. Trejo a meglehetősen félreeső, kamionos kollektívát megcélzó Titty Twister csöcsbár ügyeletes vérszopójaként a hősök és antihősök egyik legnagyobb fenyegetése az éjszakai műszak idején, mikor a személyzet megvadul és a vendégeknek esnek.

Azért meg kell hagyni, a bárpultos nem adja könnyen magát. Először Tarantino késszúrásai, majd a gatyája helyén automata pisztolyt tartó Sex Machine golyói sem fognak a túlvilági lény bőrén. Ezután nyúlnak a mítoszokból ismert karóhoz, mely olyan hatékonynak bizonyul, hogy a vámpír szeme is kifolyik a helyéről, meglehetősen gusztustalan módon – ahogy egy szemkifolyást elképzelünk. (Szécsényi Dániel)

 

Ragadozók (Antal Nimród, 2010)

A 2010-es Ragadozók visszahozta az első rész koncepcióját, és fordított is egyet az alapvető formulán. Most elit osztag helyett egy kiváló gyilkosokból álló szedett-vedett csapatot figyelhetünk meg, akik (talán) képesek felvenni a harcot a vadászatra specializálódott Predatorokkal. Van itt jakuza bérgyilkos, ádáz zsoldos, börtöntöltelék, mesterlövész – hát persze, hogy a velük tartó, életkorban a legtapasztaltabb kartelltag lesz, aki először a dzsungel füvébe harap.

Trejo feltehetően csak azért van a színen, mert Robert Rodriguez végezte a produceri teendőket, így az alig húsz perces szereplésnek is örülhet színészünk. Cuchillót, a drogbanda tagját csapdába csalják ezek a rusnya földönkívüliek, és hőseinknek háttal, a földön térdepelve kér segítséget haldoklása közben. A vele egy csónakban evezők azonban csak a kegyelmet tudják megadni neki egy jól irányzott lövéssel, ám a libabőrkeltő rész csak most jön: a karakter továbbra is segítséget kér. A Predatoroknál alkalmazott Dolby Atmos hangtechnika ugyanis olyan élethűen adta vissza a ragadozó-diktafonról a felvett sirámot, hogy észre se vette a csipetcsapat, már jó ideje a túlvilági kokacserjemezőkön szaladgál a Trejo által megformált karakter. (Szécsényi Dániel)

 

Volt egyszer egy Mexikó (Robert Rodriguez, 2003)

Robert Rodriguez annyira szereti megölni egyik kedvenc színészét, Danny Trejot, hogy gitár-trilógiájának második felvonása után a harmadikban is köszönthetjük az egyik aktuális rosszarc szerepében. Miután elbántak vele késdobálóként, visszatért egy teljes más karakter képében. A Mumusként ismert gengszter azonban – Trejohoz megszokottan – nincs sokáig a színen.

Azt már megszokhattuk, hogy a három filmből álló Mariachi-széria nem a részletgazdag figurákról és a realitásról híres. Rodriguez a John Woo-filmek fizikáját ötvözte a Leone-westernek pátoszával – az eredmény egy ízig-vérig B-mozi, korlátolt képességű sztárokkal, meg Mickey Rourke-kal és Willem Dafoe-val, akik a főgenyókat testesítik meg. Többek közt ők bánnak el a kismiskaként funkcionáló Trejoval is. Míg Rourke megfojtja, a Dafoe által játszott gengszterfőnök, Barillo még oda is sóz egyet neki. Nem tudni, mi ölte meg: a zsinór, a pofon vagy a szégyen, hogy így bedőlt egy tipikus maffiakivégzésnek.

Rourke egyébként nem először végez mexikói sztárunkkal: a Fegyencháború című méltán elfelejtett hulladék akciófilmben is kibelezi rosszfiúnkat, miközben a háttérben elismerően bólogatnak a civilek a vérontásra. (Szécsényi Dániel)

 

Halloween (Rob Zombie, 2007)

John Carpenter kultikus rémmeséje Michael Myersről reformként hatott 1978-ban a horror műfajában, azóta viszont a franchise kapott hideget-meleget. Előbb gyötrelmes folytatások képében, később pedig egy különc metálarcot Rob Zombie személyében, aki rebootolta a Myers-sagát, méghozzá ars poeticájával szöges ellentétben, szentimentálisnak szánt módon: Michael Myers (Tyler Mane) gyermekéveibe kalauzol el minket a groteszk, horrorrock fenegyereke. Hogy miért fontos ez, és miért beszélek egyáltalán erről egy Danny Trejo-cikk kapcsán? Nos azért, mert Danny Trejo egyik legkevésbé dannytrejós szerepét és halálát köszönhetjük a 2007-es Halloweennek.

Ismael Cruz egy jólelkű gondnok abban az elmegyógyintézetben, ahol az általa csak Mikey-nak becézett pszichopata sorozatgyilkos évek óta raboskodik. Majdnem két évtizede ismeri a szörnyet, és ő az egyetlen, aki jó volt hozzá ebben a bő másfél évtizedben. 3 hónapja van hátra nyugdíjig. Ha Danny Trejo jelenléte önmagában nem lenne elég erős előszele Danny Trejo halálának, akkor az előbbi mondat már igen. Michaelt át akarják szállítani A-ból B-be, de ő inkább megöli az őröket, majd rettegésben tartja az éjszakai műszakot is.

Ismael próbálja rávenni a férfit, hogy menjen vissza a szobájába, de az ötlet nem annyira tetszik Michaelnek. Ehelyett inkább falhoz vágja a vérben bugyogva zokogó Trejót, majd belefojtja a budi vizébe – egyszer, kétszer, háromszor, de a férfi csak nem akar nyugovóra térni. A földön jajgató, kiszolgáltatott, kétségbeesett Danny Trejo könyörög Mikey-nak, hogy ne ölje meg őt. Fáradozásai nem maradnak viszonzatlanul, Mikey megadja neki, ami jár. Egy televíziót. Az arcába. (Gyenes Dániel)

 

Breaking Bad (Vince Gilligan, 2008-2013)

Ha már televízió: Vince Gilligan csodáját, a Breaking Badet azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom. Walter White (Bryan Cranston) felemelkedésének és bukásának története bevésődött a kisképernyő aranyoldalaiba, mint a drogbizniszről készült valaha volt legjobb sorozat. Még hogy Danny Trejo nem kap lapot igazán frankó produkciókban. Érezhetően csúsztatok, ez már a cikk kontextusából is kristálytiszta. A mexikói rosszarcú lapja nem volt épp adu. Jussa össz-vissz 10 perc játékidő és két haláljelenet.

Tortuga a Juarez Kartell terjesztője, titokban pedig az El Paso-i drogelhárítás informátora, neve jelentése pedig teknős. Önmagát úgy jellemzi, mint egy olyan embert, aki lassan ugyan, de eléri a célját. A DEA nyomozója, Hank Schrader (Dean Norris) az ő elbeszéléséből tudja meg a Kartell következő dobását, valamint a biznisz pontos helyét és idejét. Csapatával készültségben állnak ott és akkor, azonban az egyetlen dolog, amit találnak Tortuga megelevenedett önarcképe egy ártatlan teknős hátára ragasztva. Trejo viszont, Trejóhoz méltó mód, nem úszta meg a levágott fejjel; egy óvatlan ügynök hajánál fogva emeli meg a marcona koponyát, a beleültetett detonátor pedig mozgásba lendül.

Danny Trejo totál szívásnak élhette meg a sorozatbéli karrierjét, hiszen mindezek után még egyszer el kellett mennie forgatnia Új-Mexikóban. A jelenet pedig a Hankkel folytatott beszélgetés és a teknősfutam közötti eseményeket öleli fel. Vagyis a harmadik évadban azt láthatjuk egy flashback erejéig, amint a „Teknős” köpésének híre hallatán, a főnöke, Juan Bolsa lefejezteti őt. És nem sikerül az első huszárvágásra. (Gyenes Dániel)

 

Poolboy: Drowning Out the Fury (Garrett Brawith, 2011)

Egy férfi hazatér Vietnámból, hogy lássa, szeretett otthonát feldúlták a mexikóiak – élükön Danny Trejóval –, akik ráadásul még családját is eltették láb alól. Mit tehet? Medencésfiúnak áll és bosszút esküszik. Legalábbis erről szól a film a filmben, melynek főszereplője Kevin Sorbo, minden tévécsatornák délutáni műsorsávjának kedvenc Herkulese. A Poolboy egy önmagát semmilyen szinten nem komolyan vevő gagyi, ami nehezen értelmezhető filmként, inkább egy összefüggések nélküli random-halmaz, amire rácsapták: „vígjáték”.

A szándékosan rossz filmet a történet világában belül egy tízéves rendezi. Nagyjából eme kifogás mögé bújik a Poolboy, így próbál fogást találni a mérgelődő rajongókon. Amit kapunk, az szüntelen vérengzés, borzasztó effektek és olyan színészi alakítások, melyekre csak az Arany Málna tud a legnagyobb elismeréssel tekinteni. A végjátékban a Danny Trejo által alakított gonosztevővel Kevin Smith országos cimborája, a Jayt alakító Jason Mewes veszi fel a harcot, aki a medencetakarító szettje végére szerelt pengével szúrja mellkason El Chico Malot. Trejo a nyársra tűzés és a közelítő vég felismerése után csak egyet tud mondani, de az elég, hogy egy egész nemzet a szívére tegye a kezét: „¡Viva México!”. Igen, ennyire rossz ez a film. (Szécsényi Dániel)

 

Danny Trejo karrierje szerencsére még közel sem ért véget. Amennyiben hihetünk az IMDB jelenlegi állásának, 28 projektje vár arra, hogy láthassa a nagyközönség. Bízunk benne, hogy munkamániás mexikóink nem a jelzálogkölcsönét kell visszafizesse – mindenesetre kívánunk neki még nagyon sok, hasonló fiktív eltávozást!

Avatar

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya