Magazin Papírfény

Techno-Kafka – Dave Eggers: Hologram a királynak

hologram_a_kiralynakRealista abszurd Szaúd-Arábia mélyéről, egy bukott nyugati férfi és egy bukásra váró keleti társadalom találkozásáról.

Szaúd-Arábia abszurd hely. Például még mindig királya van – mármint abszolút monarchája: kritizáld, lefejeznek. Ide veti sorsa Alan Clayt, az amerikai üzletembert, a menekülőt, aki inkább megfő a szaúdi sivatagban, csak hogy eldobhassa felelősségeit, családját, amerikai életét, a felnőtt nyugati férfi egész nyomorult világát. Mert bizonyos szemszögből – például a bukott emberéből – nézve a Nyugat is abszurd hely.

Ezért nehéz írni a könyvről. A Hologram a királynak pompás szórakozás, ha érdekel egy kudarcos nyugati béta hím sorsa egy olyan idegen világban, ami akár másik bolygó is lehetne; Dave Eggers szövege kiváló, jellemei plasztikusak; a 340 oldalt egyszerre olvastam végig, szépen hajnalig, mert vitt és vitt és vitt magával. De elemezni? Igazságokat keresni benne? Ahhoz túlságosan is nézőpont-regény. Főszereplője szemszögéből igaz lehet a világlátása, de azt kevesen osztják.

Alan Clay a saját rossz döntéseinek köszönheti, ahol tart. Azért fő a szaúdi sivatagban, mert prezentációra várja Abdullah királyt: ha a király épülő Gazdasági Városában bemutathatná hologramos távközlési megoldását, rengeteg pénzt, új karriert nyerne rajta – de várnia kell, és csak vár, vár, vár. Először üzletemberi beidegződéseivel próbálkozik: szervez és egyeztet és információkat kér. Aztán feldereng neki, hogy Szaúd-Arábia nem így működik. A sztori az üzletember-személyiség leépüléseként is felfogható, és ezzel párhuzamosan felszínre bukkan egy bátortalan, de őszintébb személy.

hologram_a_kiralynak_2

A szaúdi abszurd leírása realista ugyan, de a szintje kafkai. Itt nem a bürokrácia és hivatalok szorítása öli meg az embert, hanem hogy mindezekre egyáltalán nem lehet számítani és sosem tudhatod, mi történik legközelebb – de ettől csak még erősebb lesz a képtelenség érzése: mintha egy egész ország lebegne a levegőben. A személyközi kapcsolatok össze-vissza rezegnek a hivatalos és az informális között, az ígéretek a schrödingeri lét-nemlét határán lebegnek, a király pedig mindig jön, de sose érkezik meg. A technika, ami körül minden forog, lassan a kapcsolatok függvényévé aszalódik: akkor van wifi, ha meggyőzöd róla a szaúdi kisfőnököt, és ami a hologramot illeti – azt akkor tudod eladni a királynak, ha bedobod a mágikus kulcsszót: „ismerem felséged unokaöccsét”. A Hologram a királynak, mint a Fear and Trembling (magyarul Tokiói tortúra), a cégen belüli értelmetlen létet is megmutatja – a modern fölösleges emberét –, de sokkal inkább koncentrál a társadalmi színtérre, az ember feleslegességére ott, ahol igazából célja sincs az országnak – egy királyi diktatúrában nincs mit alkotni.

Ám épp ebben az egy tekintetben, a társadalmiban, nem ér fel a könyv a hirdetéseihez. Azt írják: „Dave Eggers regénye hihetetlen érzékkel sűríti regénye lapjaira az idő múlásának tapintható lassúságát, és egyetlen apró cseppben, egy kocsmai beszélgetés közérthetőségével mutatja meg a tőkeáramlásra épülő világ átalakuló viszonyait, az USA, Kína és a Közel-Kelet bonyolult gazdasági-társadalmi összefüggéseit.” Ez nem igaz; a könyv alig törődik gazdasági és társadalmi összefüggésekkel. Használja őket, háttérként – Alan rossz üzleti döntései, kiszervezései miatt jutott ebek harmincadjára, és persze az abszurdnak a szaúdi társadalom és monarchia működése ágyaz meg –; használja őket, de nem magyarázza, és igen keveset beszél róluk eleve. Pedig érdekes lenne ez az aspektus. A szaúdi társadalom egyre látványosabban közelít ahhoz a bukáshoz – a rossz döntések és túlságos arrogancia következményéhez –, ami Clay személyes életét tönkretette.

Tom Hanks a készülő filmben.
Tom Hanks a készülő filmben.

De ez nem egy világmagyarázó regény. Ez egy karakter-regény. És annak kiváló: a teljesen feleslegesen létező ember napi kálváriájáról még nem olvastam ilyen jó írást – még a „fölösleges ember” irodalmi toposzát megalkotó oroszoktól sem: ehhez hozzájárul persze, hogy náluk már az időbeli-kulturális távolság is súlyos, míg Clay létezését átérezhetjük a mai Európából is.

A Hologram a királynak irdatlan hírnévre tett szert, nagyon helyesen. 2012-ben felkerült az amerikai Nemzeti könyvdíjra jelölt művek rövid listájára, filmváltozatát Tom Hanks főszereplésével idén fogják bemutatni: a filmet Tom Tykwer, a Felhőatlasz rendezője készíti. Igen kíváncsian várom, vajon Hanks hogyan jeleníti meg a 21. századnak ezt az elveszett, bukott emberét.

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com