Magazin

Egy élet, egy bolygó – David Attenborough, az igazi influenszer

David Attenborough Pripjatyban

Tudósok, celebek, influenszerek, természetfilmesek, környezetvédők harsogják most már évek óta, hogy az utolsó órában vagyunk, egyre forróbb a talpunk alatt a talaj Föld. A környezetvédelem szó szerint forró téma lett, és most már tényleg napi szinten benne van a gondolataink között – mégsem látszik, hogy az emberiség hallgatna a jó szóra, és elindulna egy olyan jövő felé, amelyben az unokáink is képesek lesznek értelmes életet élni. Vajon David Attenborough-ra hallgatni fogunk?

Talán számít, hogy Attenborough egyszerre tudós, celeb, lovag, tévés személyiség – olyan ember, akinek hatása van, akinek a szavára adunk. Divatos szóval influenszer (nemrég világrekordot állított fel azzal, hogy kevesebb mint öt óra alatt lett egymillió követője az Instán) – és még ennél is sokkal több. A neve egybeforrott a hitelességgel és a földi élet szemkápráztató sokféleségének képeivel. Generációk nőttek fel azon, ahogy a karizmatikus alak egzotikus tájakon magyaráz nekik arról, hogyan is működik a világ, vagy legalábbis az a kis részlete, amit nagy műgonddal éppen megmutat. Nem túlzás azt mondani, hogy tömegeknek adott lökést a természettudományos pálya felé.

Éppen ezért bizony nagyobb jelentősége van annak, amikor ő mond valamit. Mondhatott Leonardo DiCaprio Az özönvíz előttben amit akart, riogathatnak az aktivisták, komoly arccal aggódhatnak a tudósok – ezek mind sokkal távolabb állnak az átlagembertől, mint David Attenborough. Ő odaáll a veszélyes vadállat mellé is, hogy bemutassa, úgyhogy biztos igazat mond – most pedig Pripjaty szellemvárosában az omladozó falakkal a háttérben mutatja meg, mi történik a bolygónkkal, és miért.

Mert valami történik: a világ már nem ugyanolyan, mint pár évtizede volt. Szerencsére Attenborough immár a kilencedik évtizedét éli itt, ezért a saját életéből vett példákkal tudja megmutatni, miért is drasztikus az a bolygóléptékű változás, amely az emberiség tevékenységének eredménye. Másik szerencse, hogy ő ez alatt a majdnem száz év alatt végig azzal foglalkozott, ami most veszélyben van.

Az első felfedezők nyomdokain haladt;

ha nem is ő volt a nyugati civilizáció első képviselője a dzsungelben, de sok helyen ő volt az első, aki az őslakosoknak a hang- és képfelvétel csodáját meg tudta mutatni. Ezt sokszor ki is használta: a visszajátszott hang varázsa segített a kapcsolatteremtésben, így tudott olyan ritka állatokhoz hozzájutni, amelyeket aztán be tudott mutatni a tévénézőknek.

A végső szerencse pedig az, hogy épp ez volt a munkája, hogy az élővilág, a természet kincseit eljuttassa, megmutassa a tömegeknek, nekünk. És mivel ott volt a televíziózás bölcsőjénél és többet tud a műfajról, mint szinte bárki más, mindig is nagyon sikeres volt ebben, tényleg egy egész bolygó lakosságához eljutott, eljut a mondanivalója. Láttuk az érintetlen dzsungelekben, a háborítatlan élőhelyeken – és most, amikor azt mondja, hogy ezek a dolgok, amiket akkor mutatott, azok a helyek, ahol járt, már nem léteznek, nincs más választásunk, mint hogy elhiggyük neki.

Charlie-t, az orángutánt eteti David Attenborough
Charlie-t, az orangutánt eteti David Attenborough

Hiszen valamennyire mi is tapasztaljuk, milyen iszonyatos sebességgel változik körülöttünk a világ. Az a természetközelibb életmód, amit a nagyanyáink éltek, kiveszett a világból, azok az élőlények, amik még a múlt század végén is körbevettek minket, mára ritkaságnak számítanak. Elég csak például a hazánk arculatához szervesen hozzátartozó madarakra gondolni: a madarászok, természetvédők nem győzik kongatni a vészharangot, hogy

eltűnőben vannak a gólyák és a fecskék.

Attenborough sokkal egzotikusabb helyszíneken járt, de eddig talán nem mindenki gondolt bele, hogy miért is kellene neki személy szerint aggódnia a tőle tízezer kilométerre kiirtott fák, erdőségek vagy a kifehéredő korallok miatt. A tévés most arra használja fel a befolyását, az ismertségét vagy egyszerűen azt, hogy megszoktuk, hogy amit ő elmond, azt elfogadjuk, hogy megpróbálja még egyszer az emberek fejébe verni, hogy változtatnunk kell.

Változtatnunk kell azon, ahogy élünk,

mert ez a Föld nevű bolygó, ez a kozmikus léptékkel mérve apró kék golyó, ez egyszerűen kicsi ennyi embernek. És egyre kisebb helyet, teret, erőforrást hagyunk a többi élőlénynek: márpedig a Földön kialakult, kényelmesen nyugis rendszer, ami miatt olyan jó itt élni, éppen attól a rengeteg apró kis elemtől stabil, amelyek egymással összefüggve, egymást szabályozva teszik olyanná a bolygót, amilyennek megszoktuk. És a látványos képekkel dolgozó tévés azt is kíméletlenül hatásosan mutatja meg, milyen is lesz az, ha ez a rendszer felborul…

Nem hiszem, hogy egy film, vagy egy ember egy csapásra meg tudja változtatni a világot. Még akkor sem, ha ez az ember David Attenborough, és ez a film az Egy élet a Földön. De úgy gondolom, hogy az emberiség átformálása nem is „átkapcsolást” jelent. Inkább olyan ez, mint a lassan csepegő víz, ami kivájja a sziklát, vagy mint amikor ez a bizonyos víz egy pohárba csöpög.

És Attenborough szavai, filmjei, hatása mind egy-egy csepp ebben a pohárban.

Az „élet” meg a „Föld”/”bolygó” a legtöbb, Attenborough nevével fémjelzett alkotás címében benne van valahogy. Mindannyian szerettük azt a világot, azokat az élőlényeket, azt a bolygót, amit megmutatott ezekben. Nagyon közel állunk hozzá, hogy a következő generációk már csak ezekben a sorozatokban láthassák azt a Paradicsomot, ami nekünk még a természetes közegünket, anyagbolygónkat jelentette.

Attenborough az Egy élet a Földönben ad „tippeket” arra nézve, hogyan tudjuk megfordítani a trendeket, elkerülni a megborulást. Itt is segítségére van, hogy megszoktuk a hitelességét, hogy tudjuk, hogy ő mindig a tudomány talaján szilárdan állva jelenti ki azt, amit mond. Így a kétségbeejtő helyzet ellenére elhisszük neki azt is, hogy van értelme, hogy van rá mód, hogy a gyerekeink és a gyerekeink gyerekei is élhető és viszonylag kellemes környezetben éljenek, és hogy láthassanak még gorillát, gnúcsordákat – vagy fecskét.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés