Magazin Papírfény

Mert Ő Poirot és Poirot Ő – David Suchet: Poirot és én

David Suchet Hercule Poirot és Hercule Poirot David Suchet. Tökéletesebben eltalált adaptált karaktert talán sosem látott még a világ, ennek pedig egyetlen oka van: Suchet megértette azt, akit Agatha Christie megalkotott. Ha pedig élne, biztos, hogy ő lenne az első a sorban a könyv minden egyes dedikálási helyszínén, mert a Poirot és én valójában egy hatalmas köszönet és hálaadás neki, és a kis belga detektívnek, aki 25 éven át volt David Suchet leghűségesebb barátja.

Gyakorlatilag egy kettős életrajzi könyvvel van dolgunk, hiszen, bár Poirot teljes megszületését és fejlődését végigkövethetjük filmről-filmre, ennél jóval többet is kapunk. Suchet a Poirot-mentes időszakairól is igen bőven ír, nagy szerencsénkre, hiszen valljuk meg, annyival igazán tartozunk neki, hogy leghíresebb szerepe mellett tisztába kerüljünk korábbi és köztes színészi munkáival is. Tényleg olyan élmény minden oldal olvasása, mintha magával a színésszel beszélgetnénk, aki meglepően őszintén nyilatkozik pályafutása hullámvasutjáról. Tegyél fel magadnak tíz kérdést, amire kíváncsi lennél Poriot-val kapcsolatban, olvasd el a könyvet és garantáltan választ kapsz mindegyikre, mert nincs szinte olyan dolog, amit Suchet ne öntene szavakba a világ egyik leghíresebb karakterével kapcsolatban.

Már a legelső fejezetben érezzük azt az egész művet végigölelő hihetetlenül erős érzelmi ragaszkodást, amely Suchet-t Poirot-hoz fűzi. Tökéletesen átgondolt és nyilván szándékos döntés, hogy a sorozat legutolsó filmjének élménybeszámolójával kezdődik az egész kettős életút bemutatása. Poirot halála Stylesban több volt, mint egy karakter távozása. Ez egy fél életen át tartó barátság végét is jelentette. Halkan megjegyezném, hogy bár illene, senkitől nem kérek elnézést, ha újdonságot közöltem azzal kapcsolatban, hogy Christie szeretett detektíve a Függöny végén meghal. Ugyanis akinek ez újdonság, az nem érdemes arra, hogy egyáltalán csak kezébe vegye a Poirot és ént, arról nem is beszélve, hogy értékelni végképp nem tudná azt. Az igazi rajongók azonban könnyeikkel küszködve élik át az íróval a legutolsó jelenetek embert próbáló pillanatait.

A bevezető után egyébként visszaugrunk a kronologikus történetmesélés elejére, hogy megtudjuk, hogyan is vállalta el Suchet a szerepet, hogyan készült fel és hogyan tökéletesítette a kis belgát. Szórakoztató és szívmelengető történetek sora mutatja meg, mennyi mindent is tett az író azért, hogy a mi fejünkben Poirot milyen is legyen, ki is legyen valójában. Olyan apróságokról van itt szó, amiket olvasás közben nem is igen képzelünk el, hiszen megelégszünk egy homályosabb alakkal a fejünkben. Filmen azonban mindennek formát kell öltenie. Poirot-nak járnia kell, beszélnie kell, meghajolni és mosolyogni. Suchet egy hús-vér embert alkotott meg, aki talán könyvbeli önmagánál is értékesebb és ami mindennél fontosabb, szerethetőbb.

Maga a könyv egész felépítése egyébként nagyon dicséretes. A fejezetek címei mind előrevetítik az elkövetkező történeteket, és sokszor frappáns vagy meglepő mivoltukban még jobban fokozzák várakozásunkat. Mert ez a könyv bizony egy klasszikus letehetetlen olvasmány. Végül is ki is akarna egy napra elköszönni David Suchet-tól, hogy majd holnap folytatjuk a beszélgetést. A kötet közepén színes képek is vannak, a legvégén pedig mind kézírásos, mind nyomtatott formában megtaláljuk az író saját listáját, melyet Poirot megalkotásához készített minden egyes Christie mű olvasása közben. Olyan apróságokról van itt szó, minthogy Poirot nem enne meg két nem egyforma méretű tojást, vagy, hogy nem francia, hanem belga. Mindezek életre keltése pedig hozzásegítette őt újabb, már saját maga által megalkotott vonások megteremtéséhez is, minthogy Poirot a világért sem ülne le egy padra, ha előtte nem teríti rá a zsebkendőjét.

El kell ismerni, hogy aki csak egy-két részt látott a sorozatból, vagy nem igazán ismeri Agatha Christie műveit, annak nem maradéktalanul élvezetes a könyv, de talán ki lehet jelenteni, hogy nem is nekik szól. Suchet minden egyes epizódról ír valamit. A rendezőt, a forgatókönyvírót és a színészeket mindig kiemeli, méltatja őket és hálálkodik nekik. A rövid történetmesélés mellett pedig ezeken kívül szinte mindig megoszt velünk egy érdekes vagy vicces esetet. Poirot egy híres ember, mi pedig mindenre kíváncsiak vagyunk vele kapcsolatban.

A Poirot és én egyetlen nehezebb szála maga a könyv legnagyobb erénye is egyben. Ez pedig Suchet őszintesége. Természetes, és egyben szomorú vagy megdöbbentő, hogy egy színész mennyire át tud alakulni valakivé, mennyire eggyé tud válni vele. Suchet 25 éven át játszotta el a szerepet, amely az élete részévé, ha nem a nagyobb részévé vált. Poirot teret és időt nyert a többi munkája, a családja és önmaga felett is. A normalitás határát súrolva uralkodott el és folyt bele a színész mindennapjaiba. A Függöny televíziós sugárzásakor nem csak a detektív halt meg, hanem Suchet egy része is. Mindezt pedig kertelés vagy szépítés nélkül nagyon nagy dolog leírni és a világ elé tárni. David Suchet nekünk adta Poirot-t cserébe a saját 25 évéért. Mi pedig mindennél hálásabbak vagyunk neki ezért.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés