Magazin

Az aktív eutanáziáról – Dr. Halál

drhalalElső látásra szokatlan választásnak tűnhet, hogy egy nemzetközi filmfesztivál, még ha oly kicsi is, mint a miskolci Cinefest, egy tévéfilmmel jelentkezik megnyitóján. A Dr. Halál azonban minden pesszimistát meggyőzött a döntés helyességéről, hiszen az eutanázia kényes témájának rendkívül szokatlan megközelítési módjával maradéktalanul lekötötte a közel teltházas nézőtér figyelmét.

A Dr. Halál egy HBO gyártotta életrajzi film egy orvosról, aki egyszerre számított humanista mentőangyalnak, könyörtelen gyilkosnak, elkötelezett polgárjogi harcosnak és polgárpukkasztó celebnek. Barry Levinson filmjének főhőse Dr. Jack Kevorkian, aki az orvos asszisztálta aktív eutanázia elfogadtatására, s közvetve az emberi önrendelkezési jog védelmére tette fel életét. Nyugalmazott patológusként „pályafutása alatt” közel 130 gyógyíthatatlan beteg békés eltávozásában segédkezett, megszakítva az orvos szabályozta passzív eutanázia ősi folytonosságát, megszegve az orvosi etikett és számos vallás megkövült törvényeit. „Pácienseitől” sosem fogadott el semmilyen fizetséget, sőt gyakran hosszú évekig megbízható lelki társat jelentett a gyámoltalanok számára. Még egy szerkezetet is kifejlesztett a betegek fájdalommentes megsegítésére. A film ennek a csodálatos(?) elmének szokatlanul mozgalmas nyugdíjas éveit követi nyomon, egyszerre koncentrálva az orvos „beavatkozásaira”, illetve a sajtóval, a bírósággal és az aktivistákkal folytatott szélmalomharcára. Valljuk be, ennél érdekfeszítőbb sztorit nehezebb lett volna találni a Cinefest megnyitójára!

S bár kényes témát feszeget a Dr. Halál, a pártatlanság szele jobbára csak lengedez a filmben. A rendező az eseményeket mindvégig Kevorkian és bajtársainak (család, barátok, ügyvéd) szemével láttatja, s kritikát csupán a főhős túlzásai ellen fogalmaz meg, mint pl. a fulladást okozó gázzal való spórolás esetén. Nem véletlenül, hiszen Kevorkian foglalkozása mellett is figyelemreméltó személyiség, remek humorérzékkel megáldott, kameraérzékeny szónokalkat – a figuráról akár Michael Moore is eszünkbe juthat, akit hibátlan, Emmy-vel jutalmazott alakítással formál meg az őszülő Al Pacino. Levinson ráadásul a vallási fanatisták jelenlétének ellensúlyozására főhősét igyekszik egy hagyományos „Megváltó” szerepkörben is feltüntetni, amelyhez olyan motívumokat társít, mint a pusztai magány, Péter apostol, jelen esetben az ügyvédfigura megingása, vagy az önként vállalt meghurcolás. A betegek viszontagságait, s az önként vállalt halálról szóló döntéseiket pedig a rendező házivideós módszerrel ábrázolja testközelből. Kevorkian ellenfeleit azonban kevésbé árnyalja, jobbára a választók kegyeiért versengő politikusokat vonultat fel.

A Dr. Halált a spanyol A belső tenger párdarabjának is tekinthetjük. Míg Alejandro Amenábar elsősorban gyógyíthatatlan beteg főhősére koncentrált, akit egyes jelenetekben képes volt könyörtelen zsarnokként is beállítani, addig Levinson már a méreggel teli injekciókat a halálra felkészült betegek kézügyébe helyező személyeket vizsgálja. A két filmben viszont nagyon is közös, hogy mindkettő az emberi elszántság drámai csúcsteljesítményének állít szívhez szólóan humanista emléket, ami már önkéntelenül is biztosítja az átlagon felüli élvezeti értéket.

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya