Magazin

Én, a hírszerző – Egy tökéletes kém

Egy tökéletes kém: egy tökéletes kémregény. A széles körben John le Carré legjobb regényének tartott könyv az író szokásos, feszült hírszerzési játékát ötvözi egy három generációs családtörténettel s ezáltal egy korrajzzal. Le Carré sosem ábrázolta még ilyen mélységben szeretett Angliáját, sem figurái életét, sem a morált, ami mindkettőt meghatározza. S ha csak ennyi lenne…

Magnus Pym középszintű diplomata, és mint mindenki tudja, kém. Sok vizet nem zavar. Egészen addig mindenki megelégedésére játssza a két blokk örök hírszerzési játékát, amíg egyszer csak el nem tűnik bécsi állomáshelyéről – és ez a legrosszabb, ami egy kémmel történhet. Magnus Pym eltűnt, és most mindenki meg van bizony őrülve érte. Saját britjei tudni akarják, ugyan nem állt-e át a rossz oldalra. Az amerikaiak tudni akarják, megbízható-e még a brit hírszerzés. A családja egyszerűen az életéért fél. És még másvalaki is aggódva keresi… alkalmasint a vasfüggönyön túlról.

Mindez remek lehetőséget kínál Pym életének felgombolyítására. A tökéletes kém két szálon fut. Az egyik a sztenderd le Carré-nyomozás, idegfeszültségben őrlődő tisztekkel, burkolt fenyegetésekkel és csuda autentikus nyomozati módszerekkel. A másik viszont újdonság: egy hömpölygő önéletrajz és családtörténet, melyet Pym maga vet papírra a fia számára; számvetés, olyan őszinteséggel, hogy az embernek muszáj odaképzelnie a töltött pisztolyt a papír mellé, mert bárki – még egy irodalmi karakter is – csak a halála előtt képes ilyen önfeltárásra.

le_carre_egy_tokeletes_kem

Tud le Carré családi drámát és kém-önéletrajzot írni? Bizony tud. Le Carré súlyos irodalmi géniusz. Magnus Pym, a bűnbánó, szélhámos apjának fiatalkorától saját alkonyi éveiig meséli át az évtizedeket. Közben nemcsak egy apa-fia kapcsolat dinamikájába és két külön-külön is roppant érdekes jellem fejlődésébe nyerünk betekintést, hanem a háború körüli angol társadalomba, pitiáner csalásokba és helyi politikába (a kettő ugyanaz), bentlakásos iskolákba és svájci nyomorba (a kettő nem sokat különbözik), és persze a kémjátékba: a csábításba, a bájolgásba, a munkába, a fenyegetésbe (ami meg éppen mind ugyanaz; mindet mosolyogva játsszák). És kifejlődőben van egy barátság is, egy olyan kapcsolat, ami a szögesdróttal őrzött határokon átnyúlva fontosabbá válik bárki és bármi másnál.

A Pym család élete az angol fikció mesterműve; „a második világháború óta született legjobb angol regény”, mondta Philip Roth.

Az ám. Csakhogy nem fikció. Hanem kvázi önéletrajz le Carrétól. Jóságos ég.

a_perfect_spy

Az Egy tökéletes kém bevallottan le Carré saját életére épül, és jókora részében alig-alig leplezett önéletírás. A tény, miszerint David Cornwell (írói álnevén John le Carré) az MI6 hírszerzőtisztje volt, közismert, de a könyv kísérteties részletekkel követi a pályáját: ő is fiatalon veszítette el édesanyját, kegyetlen bentlakásos iskolába járt, nyelveket tanult Svájcban, az ötvenes években cseh disszidenseket hallgatott ki az ausztriai brit hadsereg számára, és Oxfordban baloldali csoportocskákról jelentett a hazai elhárítás számára. A legfontosabb azonban, hogy a könyvbeli Rick Pym, a szélhámos apa, voltaképpen le Carré saját apjának arcmása egész életével és kettejük örökké problémás viszonyával. „Sosem voltam pszichiáternél, de az Egy tökéletes kém megírása az lehetett számomra, amit egy nagyon bölcs doktor tanácsolt volna”, mondta le Carré.

Saját életének megírása – és belehelyezése az ő eleve igen magas irodalmi értékű fikciós univerzumába – a legjobbat hozta ki az íróból. Le Carré egyszerre őszinte és gúnyos, megértő és vádoló, és közben csodálatos mondataival fenntartja azt az írásszínvonalat, ami messze kiemeli őt a zsánerből és gyönyörűséggé teszi az olvasást. Fura mód csak emeli a könyv értékét, hogy Magnus Pym sokkal köznapibb, mint a másik nagy le Carré-hős, George Smiley és az ő félelmetes szellemi erejű csapata; a Smiley-trilógia (és az első kötetből készült film) is mestermű, de az Egy tökéletes kém valóságosabbnak hat.

A könyv háttérismeretek nélkül is kivételes élmény, azokkal együtt egyenesen megható. Még akkor is, ha az egyik vezérszálat jelentő kapcsolat – Pym és az ő jóbarátja – nagyon is szokásos le carrés toposz, s mint ilyen, talán a legkevésbé reális. (Ámbár ki tudja – minden hírszerző életének akadhatnak titkai. Le Carré pedig igen sokat foglalkozik a két oldal ugyanazon mesterséget űző katonáinak lelki rokonságával.)

Szerencsére le Carré kíméletesebb magával, mint regényhőseivel. No és ő sosem árulta el a hazáját. Ha önéletrajzi ihletésű is, az Egy tökéletes kém végül csak enged a fikció csábításának: gúnyos korrajzból tragédiába hajlik. De ezt igazán sejteni lehet. Még egy irodalmi karakter is csak a halála előtt képes ilyen önfeltárásra. Hála Istennek, hogy le Carré nem irodalmi karakter: ő akaraterőből is képes volt rá, az eredmény pedig egy tökéletes kémregény.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya